„Dugovics Titusz” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
B.Zsoltbot (vitalap | szerkesztései)
a ellenörzőműhely javításai AWB
29. sor:
 
====== A nándorfehérvári hős és a Dugovics Titusz név összekapcsolódása ======
A nándorfehérvári hőst az 1824-től kezdték összekötni a '''Dugovics Titusz''' névvel,<ref name=":4" /><ref>[http://www.mult-kor.hu/20090619_igy_lett_romantikus_nemzetkepunk_hose_dugovics_titusz Múlt-kor történelmi portál - Műhely - Így lett romantikus nemzetképünk hőse Dugovics Titusz<!-- Robot generálta cím -->]</ref> amikor [[Döbrentei Gábor]] tudományos igényű cikkében 3 régi okirattal bizonyította, hogy Bonfini nándorfehérvári hőse egy Dugovics Titusz néven élt valós személy volt (''Dugovics Titus, ki magát, csakhogy nemzete győzzön, halálra szánta Belgrádban''; megjelent: Tudományos Gyűjtemény). Döbrentei 1821-ben Szombathelyen járva Horváth József Elek költőtől egy asztali beszélgetésben hallotta, a helyiek tudni vélik a – közbeszédben akkor már sokat emlegetett – nándorfehérvári hős nevét: Egy Dugovics Imre nevű vasi nemes birtokában van olyan régi, nemesi okirat, amely bizonyítja, hogy a legendákban emlegetett nándorfehérvári hős nem más, mint az ő felmenője, Dugovics Titusz. Az érdeklődésről értesülve Dugovics Imre maga kereste fel Döbrenteit, és 3 iratot prezentált neki. Az első irat egy 1459-es nemesi oklevél volt, amely szerint [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]] Titusz nándorfehérvári hősiessége jutalmául fiának, Bertalannak adományozza a Pozsony vármegyei Tejfalut. Az oklevél Dugovics Tituszt mint Hunyadi hűséges katonáját említi a [[Várnai csata|várnai csatában]] majd a nándorfehérvári csatában, utóbbiban hősies, önfeláldozó tettét is leírta.<ref>[http://epa.oszk.hu/01000/01014/00097/pdf/EPA01014_hid_2012_11_026-050.pdf Jung Károly: Dugovics Titusz tündöklése és bukása]</ref> A másik bizonyító okirat egy [[Bercsényi Miklós]] által 1705-ben Dugovich György nemzetes úr számára kiállított menlevele volt, melyben Dugovich György felmenőjeként említett egy Nándorfehérvárnál meghalt Tituszt („...''kinek Tit Eleje Belgrádi toronál Magyar mód el holt''” ''[...] s most Németnek embere.”).'' A Dugovics Imre által bemutatott harmadik bizonyíték egy magyar nemes 1588. december 27-ben [[Bük]]ön keltezett levele volt, amely az egyik, Drugeth zászlaja alatt katonáskodó Dugovicsot a zágrábi várban raboskodó atyjafiáról értesíti: ''„...Sárkuthy Dugovucz T. unokája, ez elmult napokban ith volth, az mi azth il ethy jó nemes ember az condescensioth az nagy withiz Belgrády Thitushoz tette."''
 
A megvizsgált iratok meggyőzték Döbrenteit, a Tudományos Gyűjteményben megjelenő cikke pedig – miközben már szóban is terjedt a Dugovics-iratok híre – országos szenzációt keltett. Cikkében Döbrentei részletesen érvelt amellett is, hogy a vitéz a Dugovics név ellenére nem horvát, hanem magyar származású volt. Az efölött kerekedő kisebb vita elcsitultával pillanatok alatt széles körben ismert tényként ivódott a köztudatba, hogy a nándorfehérvári hős egy Dugovics Titusz nevű, valóban élt, nemes, magyar vitéz volt.