„Dugovics Titusz” változatai közötti eltérés

A nándorfehérvári hőst az 1824-től kezdték összekötni a '''Dugovics Titusz''' névvel,<ref name=":4" /><ref>[http://www.mult-kor.hu/20090619_igy_lett_romantikus_nemzetkepunk_hose_dugovics_titusz Múlt-kor történelmi portál - Műhely - Így lett romantikus nemzetképünk hőse Dugovics Titusz<!-- Robot generálta cím -->]</ref> amikor [[Döbrentei Gábor]] tudományos igényű cikkében 3 régi okirattal bizonyította, hogy Bonfini nándorfehérvári hőse egy Dugovics Titusz néven élt valós személy volt (''Dugovics Titus, ki magát, csakhogy nemzete győzzön, halálra szánta Belgrádban''; megjelent: Tudományos Gyűjtemény). Döbrentei 1821-ben Szombathelyen járva Horváth József Elek költőtől egy asztali beszélgetésben hallotta, a helyiek tudni vélik a – közbeszédben akkor már sokat emlegetett – nándorfehérvári hős nevét: Egy Dugovics Imre nevű vasi nemes birtokában van olyan régi, nemesi okirat, amely bizonyítja, hogy a legendákban emlegetett nándorfehérvári hős nem más, mint az ő felmenője, Dugovics Titusz. Az érdeklődésről értesülve Dugovics Imre maga kereste fel Döbrenteit, és 3 iratot prezentált neki. Az első irat egy 1459-es nemesi oklevél volt, amely szerint [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]] Titusz nándorfehérvári hősiessége jutalmául fiának, Bertalannak adományozza a Pozsony vármegyei Tejfalut. Az oklevél Dugovics Tituszt mint Hunyadi hűséges katonáját említi a [[Várnai csata|várnai csatában]] majd a nándorfehérvári csatában, utóbbiban hősies, önfeláldozó tettét is leírta.<ref>[http://epa.oszk.hu/01000/01014/00097/pdf/EPA01014_hid_2012_11_026-050.pdf Jung Károly: Dugovics Titusz tündöklése és bukása]</ref> A másik bizonyító okirat egy [[Bercsényi Miklós]] által 1705-ben Dugovich György nemzetes úr számára kiállított menlevele volt, melyben Dugovich György felmenőjeként említett egy Nándorfehérvárnál meghalt Tituszt („...''kinek Tit Eleje Belgrádi toronál Magyar mód el holt''” ''[...] s most Németnek embere.”).'' A Dugovics Imre által bemutatott harmadik bizonyíték egy magyar nemes 1588. december 27-ben [[Bük]]ön keltezett levele volt, amely az egyik, Drugeth zászlaja alatt katonáskodó Dugovicsot a zágrábi várban raboskodó atyjafiáról értesíti: ''„...Sárkuthy Dugovucz T. unokája, ez elmult napokban ith volth, az mi azth il ethy jó nemes ember az condescensioth az nagy withiz Belgrády Thitushoz tette."''

A Dugovics-rokonság hitelességét elsőként egy vasi helytörténész, Porkoláb István kérdőjelezte meg 1900-as évek elején, a nemesi levélről készült átirat eredetét feszegetve, de felvetése gyorsan elfelejtődött. Bár történész körökben a 70-es, 80-as évektől ismét beszédtéma volt a Dugonics személyazonosság hitelessége,<ref name=":5" /> azt nyilvánosan a rendszerváltás után, az 1990-es évektől kezdték vitatni az első történészek<ref name=":1" /><ref name=":2" /><ref name=":5">{{Cite web|url=http://vaol.hu/cimlapon/szertefoszlik-a-dugovics-legenda-1251695|title=Szertefoszlik a Dugovics legenda?|accessdate=2017-02-07|work=vaol.hu}}</ref>, a kérdésről Szőcs Tibor 2009-ban közzétett átfogó tanulmánya szerint az eredetet bizonyító nemesi iratok hamisak, és nem élt Dugovics nevű nemesi család a nándorfehérvári csata idején Magyarországon.<ref name=":3" /> Emellett az „ostromlóval a mélybe ugró várvédő hős” alakja vándormotívumként számtalan középkori várostrom krónikájában megjelenik.<ref name=":0">Magyarország története, 13., A három Hunyadi / ismeretterjesztő-oktató filmsorozat, MTV, 2009 [http://nava.hu/id/910990/]</ref> Feltételezésük szerint az „ősi nemesi Dugovics család történetét a Nándorfehérvárnál hős Dugovics Titusszal” Dugovics Imre Vas vármegyei szolgabíró találta ki az 1820-as évek elején, nemesi származása bizonyításául, illetve patinásabbá tételéhez. Egy adománylevelet készíttetett magának, ami a nevezett rokonságra utal.<ref>[http://hvg.hu/Tudomany.tortenelem/20100107_dugovics_titusz_legendaja.aspx?s=24h Kitalált személy Titusz]</ref> Az iratok hamisítása a történészek szerint azzal a vizsgálattal lehet összefüggésben, amelyet a Dugovics család nemességével kapcsolatban akkoriban folytattak le. Bár a per végül Dugovics Imre számára kedvezően zárult, elképzelhető, hogy a családi nimbusz megerősítésére határozhatott egy neves ősnek a felmenő iratokban történő megörökítése mellett.