Főmenü megnyitása

Módosítások

nincs szerkesztési összefoglaló
Pályája kezdetén a Genesis az [[1960-as évek]] többi popzenekarához hasonlóan egyszerű, gitárközpontú dalokat játszott. Az [[1970-es évek]]ben progresszív rockot játszó együttessé váltak, dalaik szerkezete és hangszerelése összetett, koncertjeik pedig valóságos színházi előadások voltak. Ezt a második szakaszt hosszú, többtételes kompozíciók jellemzik, mint amilyen a 23 perces ''[[Supper's Ready]]'' vagy az [[1974]]-es ''[[The Lamb Lies Down on Broadway]]'' című koncept album. Az [[1980-as évek]]től kezdve a szélesebb közönség számára is könnyebben befogadható, melodikus popzenét játszanak; ennek köszönhetően [[1980]]-as ''[[Duke]]'' című albumuk a brit listák élére került, az [[1986]]-ban megjelent ''[[Invisible Touch (dal)|Invisible Touch]]'' című dal pedig egyetlen amerikai listavezető kislemezük lett.
 
Az együttes történetében többször fordultak elő tagcserék. Phil Collins – aki eredetileg dobos volt – 1975-ben Peter Gabriel énekes helyét vette át. Az [[1997]]-es ''[[Calling All Stations]]'' című albumon pedig [[Ray Wilson]] énekelt. Utóbbi sikertelenségére hivatkozva az együttes tagjai határozatlan időre beszüntették a Genesis működését. [[2006]] [[október]]ében Collins, Rutherford és Banks újra összeállt egy világkörüli turné erejéig.<ref>[http://news.bbc.co.uk/1/hi/entertainment/6064022.stm Rockers Genesis plan reunion tour] bbc.co.uk, [[2006]]. [[október 18.]]</ref> A zenekart [[2010]]-ben iktatták be a [[Rock and Roll Hall of Fame|Rock and Roll Hírességek Csarnokába]].<ref>{{cite web |url=http://rockhall.com/inductees/ceremonies/2010/ |title= The 2010 induction ceremony|accessdate=2011-04-11 |format= |work=}}</ref>
 
== A zenekar története ==
Az albumot a [[Decca Records]] adta ki. A felvételek idején Stewart helyét [[John Silver]] vette át. Az együttes ekkoriban olyan dalokat vett fel, melyek stílusukban a [[Bee Gees]]t (King egyik kedvencét) és a [[Beatles]]t idézték. King úgy válogatta össze a dalokat, hogy egy koncept albumot kapjon belőlük, majd vonósokkal egészítette ki a hangzást. Első kislemezük, a ''The Silent Sun'' [[1968]] [[február]]jában jelent meg. Az album rosszul fogyott, de King tanácsára a tagok folytatták zenei pályafutásukat.<ref>Jonathan King: ''In the Beginning'' (a ''[[From Genesis to Revelation]]'' 1993-as kiadásának borítószövege)</ref> King a mai napig úgy gondolja, hogy a zenekar sikere az ő érdeme. Ő mutatta be őket [[Tony Stratton-Smith]]nek, a [[Charisma Records]] későbbi alapítójának. A ''From Genesis to Revelation'' jogait ma is King birtokolja, az évek során több címmel is újra kiadta az albumot (''In the Beginning'', ''Where the Sour Turns to Sweet'', ''Rock Roots: Genesis'', ''…And the Word Was'' és legutóbb ''The Genesis of Genesis'').
 
A második album, az [[1970]]-ben megjelent ''[[Trespass]]'' felvételei előtt [[John Mayhew]] lett az együttes új dobosa. Egy fellépés alkalmával, ahol a [[Smile (rockegyüttes)|Smile]] is játszott, Gabriel [[Roger Taylor]]nak, a [[Queen]] későbbi dobosának ajánlotta a munkát.<ref>Erin Cargill Erin, Pieter Cargill: [http://queenarchives.com/viewtopic.php?t=620 1975-03-XX Circus – Sheer Heart Attack-kritika] queenarchives.com</ref> Az együttes a Charisma Recordsszal kötött szerződésig csak néhány alkalommal koncertezett.<ref>Richard Cromelin: ''Genesis: Short on Hair, Long on Gimmicks'' (''Rolling Stone'', [[1974]]. [[március 28.]])</ref> Ezután viszont lelkes rajongótáborra tettek szert fellépéseikkel, melyeken gyakran sötét hangulatú, baljós dalokat játszottak.
 
A ''Trespass'' az [[1970-es évek]]ben készített albumok előképe: a hosszú, gyakran többtételes és a rövid, humoros dalok a [[King Crimson]], a [[Yes]] és a [[Gentle Giant]] stílusát idézik. A ''Trespass'' a [[progresszív rock]] több „hagyományos” kellékét tartalmazza: az összetett hangszerelés és a gyakori tempóváltások a következő albumok fontos elemeivé váltak. További különlegesség volt, hogy a legtöbb zenekarral ellentétben nem a pentaton (ötfokú) skálát használták. Ezt a módszert a későbbiekben is alkalmazták. A ''Trespass'' legfontosabb dala a kilenc perces ''The Knife'', amit Gabriel (az erőszakmentesség támogatója) egy [[Mohandász Karamcsand Gandhi|Mahátma Gandhiról]] szóló könyv nyomán írt meg. Gabriel szerint a dal arról szól, „hogy minden forradalom egy diktátor hatalomra kerüléséhez vezet.”<ref name="frequently">Michael Ostrich: [http://home.att.net/~los.endos/genesis/faq/faq.htm Genesis Frequently Asked Questions List Version 2.6] (ProgScape Entertainment, [[1998]]. [[december 21.]])</ref>
 
Egészségi problémái és lámpaláza miatt [[Anthony Phillips]] 1970-ben otthagyta az együttest.<ref name="frequently" /> Később több, középkori ihletésű albumot vett fel, ''[[The Geese and the Ghost]]'' című albumán pedig Phil Collins is énekelt. Phillips távozása megrendítette Bankset és Rutherfordot, mert kulcsszerepe volt az együttes kezdeti sikereiben. Egy ideig kétséges volt a zenekar jövője,<ref name="look">John Young: [http://www.genesis-path.net/art82-03.html Genesis Look at Themselves] (''Trouser Press Magazine'', [[1982]]. [[március]])</ref> de a tagok végül a folytatás mellett döntöttek – John Mayhew dobos nélkül.
 
[[Phil Collins]] [[1970]]. [[augusztus 4.|augusztus 4-én]] csatlakozott a Genesishez, miután a Gabriel szülei házában tartott meghallgatáson lenyűgözte a zenekart. Ezután kvartettként folytatták, később pedig [[Mick Barnard]] gitárossal adtak néhány koncertet. Azonban úgy gondolták, hogy Barnard nem elég képzett ahhoz a fajta zenéhez, amit játszottak, ezért tovább keresték Phillips utódját.<ref name="look" /> 1970 végén [[Steve Hackett]], a [[Quiet World]] korábbi gitárosa hirdetést adott fel a ''[[Melody Maker]]''ben. Hackett elment a Genesis egyik koncertjére, ahol műsoruk elnyerte tetszését. Az együttesnek tetszett a hirdetés hangvétele, a szülei lakásán tartott találkozó után pedig Hackettet a zenekar tagjává fogadták.
Collins és Hackett először az [[1971]]-es ''[[Nursery Cryme]]'' című albumon szerepelt. Ezen hallható az epikus ''The Musical Box'' és az első Collins által énekelt dal, a ''For Absent Friends''. Következő albumuk, a ''[[Foxtrot (album)|Foxtrot]]'' [[1972]] [[október]]ében jelent meg; ezen szerepel „az együttes egyik legjobb munkája”,<ref name="complete" /> a 23 perces ''Supper's Ready''. Az olyan dalok, mint az [[Arthur C. Clarke]] inspirálta ''Watcher of the Skies'' tovább növelték dalszerzői és előadói tehetségüket. Gabriel feltűnő, teátrális színpadi előadásmódja – melynek szerves része volt a többszöri jelmezváltás és a dalokhoz kapcsolódó történetmesélés – az 1970-es évek legnépszerűbb rockzenekarai közé emelte az együttest.<ref>[http://www.genesis-path.net/art72-74.html Some New York Times Reviews '72 -'74] genesis-path.net</ref> [[1973]]-ban jelent meg a ''Foxtrot'' turnéján rögzített ''[[Genesis Live]]''.
 
1973 novemberében jelent meg a ''[[Selling England by the Pound]]'', amit a rajongók és a kritikusok is kedvezően fogadtak.<ref>Bruce Malamut: [http://www.genesis-path.net/artGM7403b.html ''Selling England by the Pound''] (''Crawdaddy'', [[1974]]. [[március]])</ref> Egy elemző szerint Gabriel tisztában volt azzal, hogy a dalszövegek és hivatkozások egy része az amerikai közönséggel szembeni elfogultságot sejtetett. Ezt azonban szerette volna elkerülni, ezért azt javasolta, hogy az album címe legyen ''Selling England by the [[font sterling|Pound]]'', ami a [[Munkáspárt (Egyesült Királyság)|Munkáspárt]] akkori szlogenjére utalt.<ref>Dray Bowler: ''Genesis: A Biography''. (Sidwick & Jackson, London, 1992)</ref> A ''Firth of Fifth'' és az ''I Know What I Like (In Your Wardrobe)'' a Genesis koncertjeinek állandó darabjaivá vált. Hackett ekkor kezdte használni a „tapping” technikát (amit általában [[Eddie Van Halen]]nek tulajdonítanak) és a „sweep-pickinget”, amit az 1980-as években [[Yngwie J. Malmsteen|Yngwie Malmsteen]] tett népszerűvé.<ref>Steve Alspach: [http://www.musicstreetjournal.com/hackettinterview.htm Interview with Steve Hackett] (''Music Street Journal'', 2002)</ref> Ez a két technika ''Dancing with the Moonlit Knight'' című dalban is hallható.
 
[[1974]]-ben az együttes egy még igényesebb projektbe kezdett, melynek eredménye a ''[[The Lamb Lies Down on Broadway]]'' című dupla koncept album lett. A korábbi albumokkal ellentétben ezen több rövid dal hallható, melyek átvezetésekkel kapcsolódnak egymáshoz. A történet [[Rael]], egy [[New York]]ban élő [[Puerto Rico|puerto ricói]] fiatal spirituális útjáról szól, mely során a szabadságot és saját identitását keresi.<ref>Chris Welch: ''Genesis: The Lamb Lies Down on Broadway'' (''Melody Maker'', [[1974]]. [[november 23.]])</ref> Utazása során Rael több különös lénnyel találkozik, például a görög mitológiában szereplő [[Lamia|Lamiával]]. A történetben sok különös helyzet adódik, a felvétel pedig sietve készült el, Gabrielnek nem volt ideje befejezni a dalszövegeket. Koncerteken mindig narrálta a történetet. Az albumot népszerűsítendő, az együttes világkörüli turnéra indult, és mivel koncept albumról volt szó, elejétől a végéig előadták. Az előadás közben Gabriel egy bábu társaságában jelent meg a színpadon, ami a főszereplő skizofréniáját jelképezte.
 
A ''The Lamb Lies Down on Broadway'' nyomán a tagok kapcsolata megromlott, különösen Gabriel és Banks között.<ref name="complete" /> Gabriel egyedül írta a szövegeket, a zenét pedig a többiek nélküle szerezték (kivéve a ''Counting Out Time'' és ''The Carpet Crawlers'' című dal esetében). A ''The Light Dies Down on Broadway'' társszerzője Banks és Rutherford.
 
A turné után, [[1975]] [[augusztus]]ában Peter Gabriel bejelentette, hogy kilép a Genesisből.<ref name="help">Gered Mankowitz: ''Help!'' (''Mojo Magazine'', [[2007]]. [[április]])</ref> Úgy érezte, hogy eltávolodott a többi tagtól, valamint házassága és első gyermekének születése is növelte a rá nehezedő nyomást. A rajongóknak címzett ''Out, Angels Out'' című levelében így magyarázta a történteket: „Gépünk, amit azért építettünk, hogy zenénket szolgálja, a gazdánk lett és az általunk annyira óhajtott siker rabjaivá tett minket. Működése a csoport belső egységét is megrontotta. A zene továbbra is él, a zenészeket pedig továbbra is sokra becsülöm, ám szerepeink túlságosan behatárolódtak.”<ref>Peter Gabriel: [http://genesis-path.net/peters_letter.html ''Out, Angels Out – an investigation''] genesis-path.net ([[1975]]. [[augusztus]])</ref> Collins később elmondta, hogy „a többieket nem sújtotta le Peter távozása, mert egy ideje már tudtunk róla. Folytatni fogjuk… nem ért minket váratlanul, egy ideje már beszéltünk róla, és azt hiszem, mind a Genesisnek, mind Peternek van helye a zenei életben. Nem – nem voltak zenei különbségek.”<ref>Chris Welch: ''Peter Gabriel Quits Genesis'' (''Melody Maker'', [[1975]]. [[augusztus 23.]])</ref> A Gabriel ''[[Peter Gabriel (1977-es album)|első]]'', [[1977]]-es albumán szereplő ''Solsbury Hill'' című dal az együttesből való kilépéséről szól.
 
A Genesis koncertjein – a [[Pink Floyd]]hoz hasonlóan – rendkívül fontos szerepe volt a [[lézer]]eknek és más világítástechnikai eszközöknek, melyeket a holland Theo Botschuijver tervezett. Gabriel számára egy kézi lézert is készítettek, ami lehetővé tette, hogy különböző fényeffektekkel „fésülje át” a közönséget.
* Az együttes
** [http://www.genesis-music.com/ A Genesis „hivatalos” honlapja]
** [https://www.youtube.com/user/GenesisVEVO/videos VEVO csatorna] ([[YoutubeYouTube]])
** [http://www.dalszoveg.hu/e1112496/genesis-dalszovegek.html Genesis dalszövegek és albumok]
** Hírek a Genesisről a [http://www.music.hu/news.php?eloado=203 Music.hu-n]
69 449

szerkesztés