„Ivan Iljics halála” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →‎Források: kat. csere
Peadar (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
21. sor:
}}
 
Az '''''Ivan Iljics halála''''' [[Lev Nyikolajevics Tolsztoj|Lev Tolsztoj]] először [[1886]]-ban megjelent nagy sikerű [[kisregény]]e. Témája az ember belső küzdelme az elkerülhetetlen halállal[[halál]]lal egészen a megbékélésig. Tolsztoj irodalmában a [[betegség]] okozta haldoklás és annak ünnepélyes hangulatú leírása nem itt jelenik meg először. Az író az önző élet hiábavalóságát saját, egyedien vett keresztény felfogásából ítéli meg.
 
==Cselekménye==
{{cselekmény}}
„Ivan Iljics élete egyszerű, mindennapi és iszonyú volt.” Mint [[szentpétervár]]i törvényszéki [[bíró]], egy családos ember gondtalan életét éli, míg egy napon egy függöny felakasztása közben elesik és rejtélyes hasi fájdalma támad. Az eleinte jelentéktelen fájdalom lassan kínzóbbá válik. A hosszas orvosi kezelés nem használ, a tünetek egyre súlyosabbak lesznek, míg végül Ivan Iljics szembe kell hogy nézzen a megfoghatatlan, ismeretlen, biztosan közeledő halállal.
 
Ivan Iljics meg van róla győződve, hogy nem érdemli meg lassú kínjait, hiszen helyesen élt, tehát a halálnak, ha jönnie is kell, gyorsnak és fájdalommentesnek kellene lennie. Állapota beárnyékolja felesége gondtalanságát, aki nem vesz tudomást annak súlyosságáról, továbbra is estélyekre és operába jár, s úgy kezeli Ivan Iljicset, mintha csak lábadozna – ahelyett, hogy elfogadná hogy férje haldoklik. Emiatt Ivan Iljics meggyűlöli saját családját, Geraszim nevű szolgájánál keres lelki nyugalmat, aki fáradhatatlanul szolgálja őt és mindvégig mellette van. Geraszimot nem rémíti a halál gondolata, képes együtt érezni és nem menekül egy haldokló társaságától. Ivan Iljics tisztelni kezdi őt és elbizonytalanodik, ő maga rendes ember volt-e egész életében.