„Antonio Salieri” változatai közötti eltérés

közismertsége mára már nem annyira műveiből, mint a róla keringő híresztelésből fakad
(közismertsége mára már nem annyira műveiből, mint a róla keringő híresztelésből fakad)
}}
 
'''Antonio Salieri''' ([[Legnago]], [[1750]]. [[augusztus 18.]] – [[Bécs]], [[1825]]. [[május 7.]]) világhírű olasz zeneszerző, ma már leginkább „Mozart gyilkosaként” ismert.
 
==Életpályája==
[[Florian Gassmann]] bécsi karmester fedezte fel Salieri zenei tehetségét, magával vitte [[Bécs]]be,a császárvárosba, tanulmányait támogatta és a bécsi udvarba is bevezette.
 
[[Florian Gassmann]] bécsi karmester fedezte fel Salieri zenei tehetségét, magával vitte [[Bécs]]be, tanulmányait támogatta és a bécsi udvarba is bevezette.
Első sikerét 1770-ben a ''Le donne letterate'' című vígoperájával érte el. 1774-ben Gassmann meghalt, helyére Salierit nevezték ki a bécsi opera karmesterévé, egyben udvari zeneszerző lett.
1778-80 között indult itáliai körútjára, amely alatt 1778-ban ''Europa riconosciuta'' című operáját megírta a milanói[[Milánói Scala]] megnyitójára.
1780-ban visszatért [[Bécs]]beBécsbe. Megismerkedett [[Christoph Willibald Gluck|Gluck]]kal, akivel jó barátságba került. Ennek a kapcsolatnak a gyümölcse lett a [[Les Danaides]] című opera, amelynek megzenésítését [[Christoph Willibald Gluck|Gluck]] átadta Salierinek, és így a darabot kettejük neve alatt mutatták be 1784-ben Párizsban.
1788-90-ig1788–90 között a császári udvar karmestere volt.
1813-ban a bécsi konzervetórium alapító tagja, majd 1817-től igazgatója is lett.
Tanítványa volt [[Ludwig van Beethoven|Beethoven]], [[Franz Schubert]], [[Liszt Ferenc]] és [[Johann Nepomuk Hummel]] is.
 
==Konfliktusa Wolfgang Amadeus Mozarttal==
* Különösen népszerű az a legenda, mely szerint [[Wolfgang Amadeus Mozart|Mozart]] és Antonio Salieri rivalizáltak egymással. Ez a témája [[Alekszandr Szergejevics Puskin|Alekszandr Puskin]] színdarabjának, a ''Mozart és Salieri''-nek, [[Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov|Nyikolaj Rimszkij-Korszakov]] azonos című operájának, és [[Peter Shaffer]] ''[[Amadeus]]'' című színdarabjának, illetve az ebből készült [[Miloš Forman]]-filmnek is. Valójában Salieri rajongott Mozartért.
 
* 1824–18251824–25-ben a 74 éves, beteg Antonio Salieri Mozart megölésével vádolta magát. Az emberek az előrehaladott korból fakadó beszámíthatatlanságról beszéltek, Salieri kijelentései azonban mégis beszédtémává váltak. Ezt Beethoven „beszélgetőfüzeteiből” is megtudjuk, vagyis azokból a feljegyzésekből, amelyekbe a már süketsiket Beethoven beszélgetőpartnerei beírták a közlendőjüket. ''„Salieri azt állítja, hogy megmérgezte Mozartot”,'' így szól az 1824. január 21. és 25. közötti bejegyzés. ''„Salierivel megint rosszul állnak a dolgok. Teljesen meg van bomolva. Állandóan azt fantáziálja, hogy bűnös Mozart halálában, és hogy megmérgezte – ez az igazság, mert igazságként akarja meggyónni.”'' (1824. január 25. körül). ''„Most nagyon erős a meggyőződés, hogy Salieri volt Mozart gyilkosa”'' 1825. január vége). A gyanú, hogy Salieri megmérgezte Mozartot, máig tartja magát. Mozart fia ugyan kétségbe vonta ezt a teóriát, de Mozart maga is úgy vélte: megmérgezték. Máig sem világos azonban, hogy pontosan mi történt.<ref>Max Becker: Wolfgang Amadeus Mozart, Kossuth Kiadó, 2006. 113, 124 oldal</ref>
* Különösen népszerű az a legenda, mely szerint [[Wolfgang Amadeus Mozart|Mozart]] és Antonio Salieri rivalizáltak egymással. Ez a témája [[Alekszandr Szergejevics Puskin|Alekszandr Puskin]] színdarabjának, a ''Mozart és Salieri''-nek, [[Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov|Nyikolaj Rimszkij-Korszakov]] azonos című operájának, és [[Peter Shaffer]] ''[[Amadeus]]'' című színdarabjának, illetve az ebből készült [[Miloš Forman]]-filmnek is. Valójában Salieri rajongott Mozartért.
* 1824–1825-ben a 74 éves, beteg Antonio Salieri Mozart megölésével vádolta magát. Az emberek az előrehaladott korból fakadó beszámíthatatlanságról beszéltek, Salieri kijelentései azonban mégis beszédtémává váltak. Ezt Beethoven „beszélgetőfüzeteiből” is megtudjuk, vagyis azokból a feljegyzésekből, amelyekbe a már süket Beethoven beszélgetőpartnerei beírták a közlendőjüket. ''„Salieri azt állítja, hogy megmérgezte Mozartot”,'' így szól az 1824. január 21. és 25. közötti bejegyzés. ''„Salierivel megint rosszul állnak a dolgok. Teljesen meg van bomolva. Állandóan azt fantáziálja, hogy bűnös Mozart halálában, és hogy megmérgezte – ez az igazság, mert igazságként akarja meggyónni.”'' (1824. január 25. körül). ''„Most nagyon erős a meggyőződés, hogy Salieri volt Mozart gyilkosa”'' 1825. január vége). A gyanú, hogy Salieri megmérgezte Mozartot, máig tartja magát. Mozart fia ugyan kétségbe vonta ezt a teóriát, de Mozart maga is úgy vélte: megmérgezték. Máig sem világos azonban, hogy pontosan mi történt.<ref>Max Becker: Wolfgang Amadeus Mozart, Kossuth Kiadó, 2006. 113,124 oldal</ref>
 
Betegágyán Salieri azt mondta [[Ignaz Moscheles]]nek, Beethoven tanítványának: ''„halálosan beteg vagyok, ezért aztán becsületszavamra elmondhatom önnek, hogy egy szó sem igaz abból a képtelen pletykából, tudja, hogy megmérgeztem volna Mozartot. Nem igaz, rosszindulatú rágalom az egész, mondja meg a világnak, kedves Moscheles.”''
* ''Le donne letterate'' (1770)
* ''Europa riconosciuta'' (1778)
* ''Il ricco d'un giorno'',
* ''Semiramide'',
* ''La grotta di Trofonio''
* ''Tarare''
58 784

szerkesztés