'''[[Német Délnyugat-Afrika]]''' a [[Német Birodalom]] talánegyik legjelentősebb afrikai gyarmata volt bányái és csekély mezőgazdaságra alkalmas területe miatt. A gyarmat az [[első világháború]] során hamar a szövetséges [[Antanthatalmak az első világháborúban|antanthatalmak]] célpontjává vált. Német Délnyugat-Afrika gyarmatának elfoglalását a britek a [[Dél-afrikai Unió]]ra akarták bízni, hiszen ez a domínium volt földrajzilag a legközelebb hozzá. Mikor [[Egyesült Királyság|London]] aziránt érdeklődött, hogy visszavonhatja-e a Dél-Afrikában állomásozó egységeit, hogy azok részt vegyenektudjanak venni a Németország elleni háborúbaneurópai harcokban, illetve, hogy a dél-afrikai kormány hajlandó-e Német Délnyugat-AfrikátAfrika ellen támadást megtámadniindítani, [[Louis Botha]], a Dél-afrikai Unió miniszterelnöke igenneligenlő választ feleltadott. A döntés azonban beforratlan sebeket szaggatott fel, ugyanis a [[Német Birodalom|Német Császárság]] évtizedek óta támogatta a dél-afrikai ország fehér lakosságának többségét alkotó, uralkodó [[búrok|búr]] nemzetiségnemzetiségi és függetlenségi függetlenségéttörekvéseit, fegyverekkel, elismeréssel és egyéb eszközökkel. Ezzel szemben a [[Brit Birodalom]] a búroknak háborúságot, alávetést, hazájuk többszöri elvételét okozta. Ezért a dél-afrikai csapatok támadását követően a Dél-afrikai Unióban belső lázadás bontakozott ki az angolbarát kormány ellen, ami jelentősen hátráltatta a német gyarmat elleni hadműveleteket, azonban a [[búr felkelés]] alig egy év alatt elbukott. A túlerőben lévő támadó erőkkel szemben a helyi német csapatokgyarmati haderő, a túlerő''Schutztruppe'' ellenében(Gyarmati Véderő) katonái hamar visszavonulásra kényszerültek, de egészen 1915 második feléig kitartottak, így adva némi időt a [[Német Kelet-Afrika|német kelet-afrikai]] csapatoknak a felkészülésre.
