„Sinclair ZX Spectrum” változatai közötti eltérés

Az első Spectrumot a Sinclair 1982-ben dobra piacra, és 16 kB-os, illetve 48 kB-os [[RAM|memóriakiszerelésben]] volt kapható. Mindkét modell 16 kB [[ROM]]-mal rendelkezett, és a tulajdonosok számára a gép kis mérete és gumis billentyűzete vált emlékezetessé. A 16 K-s modellhez a hátsó bővítő [[interfész]]en keresztül egy 32 kB-os külső RAM-modult lehetett csatlakoztatni, de később egy belső, 32 kB-os RAM-bővítést is kiadtak. A belső bővítés 8 darab [[DRAM]]-ból és egy pár [[Transistor-Transistor Logic|TTL]] chipből állt. Ahogy az már a ZX81 esetében is többször megtörtént, a külső RAM-bővítő könnyen kilazult, és ilyenkor a gépet gyakran figyelmeztetés nélkül kiakasztotta a lötyögő bővítő. A Zx Sinclair Spectrum összesen csak hét szín felismerésére volt képes, amit a gyártó cég a gép dobozán 7 színsávval jelzett.

A 48K-s Spectrumot a gumiharangok felett műanyag billentyűzettel, passzív hűtéssel és egy [[reset]] gombbal látták el. A doboz robusztusabb benyomást keltett, a space billentyű végre a helyére került, de a billentyűzet a műanyag gombok és a gumiharangok alatt ugyanolyan mérsékelten megbízható darab mint a ZX-81-en. Amiben tartósabbnak bizonyult, mint a gumibillentyűs Spectrum, az annyi volt, hogy a műanyaggombokról kevésbé volt hajlamos lekopni a festék.

Nem sokkal azután, hogy 1986-ban az '''Amstrad''' megvásárolta a Sinclair Researchöt, megjelent a ZX Spectrum +2. A gép új színes szürke borítást kapott, így ránézésre is különbözött az előző Spectrumoknál megszokott feketétől. A gépházban elfért az új billenőrugós billentyűzet, két [[joystick]]-port és egy „Datacorder” névre keresztelt beépített magnetofon, akárcsak az Amstrad CPC 464-nél. A magnetofontól, billentyűzettől és gépháztól eltekintve a +2 gyakorlatilag megegyezett a 128 K-val. Angliában különböző ''pack''-okban árulták (például: fénypisztollyal, james bond pack).