„F–4 Phantom II” változatai közötti eltérés

Kezdetben hat belső tüzelőanyag-tartályt helyeztek el a törzsben. Az üzemanyag vész-leeresztő cső az fékezőernyő felett kapott helyet, mely két oldalra szórta szét a kiengedett kerozint, hogy a kiáramló gázsugarak ne robbantságrobbantsák azt be. Légiutántöltő berendezéseket a szárazföldi változatok törzsgerincében helyezték el, a haditengerészeti változatokon pedig a jobb oldali beömlőnyílás feletti szakaszon, ami már a kezdeti ''A'' sorozatban kialakításra került.

A felfüggesztési csomópontok számozása a kor szokásai szerint a bal oldalról indult: a bal szárnyfélen az 1., 2. számúak, a bal törzsfélen a 3. és 4. felfüggesztés, a törzs alatti az 5. számot kapta, a jobb oldali törzsbe süllyesztettek a 6. és 7-et, majd a jobb szárnyfélen a 8. és 9. a törővég felé haladva. Az 1. 5. és 9. pontokon volt egyedül alkalmazható a hatzáras ''MER (multiple ejector rack'', BRU–32/A) gerenda, a háromzáras ''TER (triple ejector rack'',BRU–42) pedig csak az 1–2., valamint a 8–9. pontokon. AIM–7 Sparrow levegő–levegő osztályú rakéták a 3–4., a 6–7. valamint a 2. és 8. pontokon voltak függeszthetőek. Az [[AIM–9 Sidewinder]] rakétákat a 2. és 8. felfüggesztések kiegészítő gerendáira szerelhették, párossávalpárosával. Az AGM–12B-t a két szárnyfél két-két függesztésére 1-1 db-ot, a C-t csak a 2. és 8.-ra. A radarromboló rakéták közül az [[AGM–45 Shrike]]-ot, valamint az [[AGM–62 Walleye]] televízió vezérlésű rakétát szintén egyesével a két szárnyfél mind a négy pilonjára, az [[AGM–78 Standard ARM]]-et pedig csak a 2. és 8-ra. A [[BLU–27]] [[napalm]]tartály párossávalpárosával volt függeszthető mind a négy szárny alatti pilonra, illetve három darab a törzs alattira. A GBU–10-ből és a –12-ből 1-1 darab volt függeszthető mind az öt pontra. A hagyományos légibombák közül az Mk. 117-ből összesen tizenkilenc darabot 4-3-5-3-4-es elrendezésben (6460 kg), az Mk.81 és 82-ből huszonnégy darabot 6-3-6-3-6-os elrendezésben (5500 kg), a meghosszabbított fejgyújtójú Mk.82-ből hármassávalhármasával összesen tizenöt darabot, az Mk.83-ból tizenhárom darabot 2-3-3-3-2-es elrendezésben (5900 kg), az Mk.84-ből pedig 1-1 darabot az öt függesztőn (4535 kg). A LAU–3 és LAU–10 rakétakonténerekből 3-3 db-ot mind az öt rögzítési ponton. Az Mk.4 ''HIPEG (High Performance External Gun)'' gépágyúkonténerből hármat függeszthettek fel rá az 1., 9. és 5. függesztési pontokra (SUU–11/A és SUU–23/A).

;Légibombák: A típus mind az öt felfüggesztő csomóponton tud légibombákat hordozni, a szárnyfelek külső és belső pilonjain, valamint a törzsközépen elhelyezett pilonon. Az öt esetbőlötből hármon a hatzáras ''MER'' gerenda alkalmazható, valamint a négy, szárny alatti felfüggesztési pontra felszerelhető a háromzáras ''TER'' és a duplazáras ''VER (vertical ejector rack'', BRU–33/A) is.

A vietnami háború idején az 1970-es évek legelejétől a megnövekedett észak-vietnami légvédelmirakéta-fenyegetettség miatt a bal, vagy jobb első Sparrow rakéta helyére, a 3. és 6. számú felfüggesztési pontokon, rádióelektronikai-lefogó (ún. „zavaró”) konténert alkalmaztak. Ilyenek voltak az AN/ALQ–101, az AN/ALQ–119 és később az AN/ALQ–131 konténerek. A dél-vietnami viet-congvietkong állások támadásakor AIM–7-et rendszerint nem is függesztettek fel az elhanyagolható MiG-veszély miatt.