„Balatonmáriafürdő” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
26. sor:
A terület a [[19. század]] végén még a [[Festetics család]] [[hitbizomány]]i birtoka volt, amely [[Festetics Tasziló]] idején a [[filoxéra]] károsultjai számára lett parcellázva. A berek és a Balaton között húzódó homokos területre szőlőjüket elvesztett zalai gazdák érkeztek, mivel úgy vélték, hogy a homokos területen a kártevő kevéssé él meg. Ez az elterjedt szőlővész nemcsak a híres [[csopak]]i, [[badacsony]]i, [[Balatonfüred|füred]]i és [[Zala vármegye|zala]]i bortermelőket tette tönkre, de egész Európában „szőlőkáoszt” okozott. A filoxéra-vész közben eltűnt borok közül az [[1968]]-ban kiveszettnek hitt pintesre, amelynek ma már csak szórványban lelhető csak fel egy-egy tőkéje, Németh Márton talált rá [[Cserkút]] mellett.<!--Ez kell ide? Van valami köze a pintesnek Balatonmáriafürdőhöz?-->
A terület parcellázását ''Gróf Széchenyi Imre'' kormánybiztos kapta feladatul. Ez a feladatot ő szívügyének tekintette, és
Az idő múlásával egyre többen kezdtek fürödni is a térségben, de az első fürdőház csak az [[1880-as évek]]ben jött létre, az első fürdőegylet pedig csak [[1902]]-ben alakult. A [[Déli Vasút|Déli Vasút Társaság]] is megállóhelyet létesített itt, ezt [[1932]]-től a [[Magyar Királyi Államvasutak|MÁV]] vette kezelésbe.
Mária-telepen és Hullám-telepen egyre több szálloda, illetve panzió alakult. Divatba jött a nyaralás, [[1925]]-ben egyesítették a két telepen lévő területet és lett Mária-telep, ezt a nevet Széchenyi gróf feleségéről, ''Andrássy Máriáról'' kapta. A kikötő később, [[1969]]-ben készült el, amellyel egy időben és amelynek
A második világháború hulláma a Balaton déli partján is végigsöpört, de nagyobb csatákra nem került sor. A település többször cserélt gazdát a német és a szovjet csapatok között. A németek Balatonberény vonalában ásták be magukat, így miután a szovjetek másodszor elfoglalták a települést, kitelepítették a nyaralókban bujkáló polgári lakosságot. A mai „Csatorna-parton” lévő hidakat a visszavonuló német csapatok felrobbantották, így a lakosság sokáig egy fahídon kényszerült közlekedni. Az 1956-os események viszonylagos nyugalomban zajlottak. A forradalom hírére a 36. Műszaki Zászlóalj (Marcali) 3 katonát küldött a postán lévő telefonközpont védelmére. A „forradalmi tömeg” az állami épületeken lévő vörös csillag eltávolítása után úgy egyezett ki a helyszínen lévő katonákkal, hogy amennyiben eltávolítják sisakjaikról a vörös csillagot, nem követelik átállásukat. A zászlóalj parancsnoka - Varga Tibor őrnagy - másnap átállt a forradalom oldalára, amely tettéért megfosztották rangjától és börtönbüntetéssel sújtották. A mai Rákóczi és Dózsa György út menti házak nagy többségéhez utcaközösségi magánlejárók tartoznak, oly módon, hogy a part menti terület osztatlan közös tulajdonban van, amelyekhez számos - még a parcellázás korából eredeteztető - szolgalmi (pl. vízmerítési, bányászati stb.) jog társulhat. Az 1960-as évekig még utcanevek sem voltak ezen a területen, mivel eredetileg a kialakított utcák a háztulajdonosok birtokához tartoztak, amelyet közös megegyezéssel alakítottak ki a könnyebb közlekedés érdekében.
| |||