„Hetény (Szlovákia)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Taz (vitalap | szerkesztései) →Források: 2017 |
Taz (vitalap | szerkesztései) →Története: 1272 |
||
42. sor:
Közelében újkőkori, vaskori szkíta és trák, valamint kelta, illetve római kori leleteket és honfoglalás kori magyar temetkezési helyet tártak fel. Különösen jelentős kelta település meglétére utal a mai Hetény területén az, hogy sok hamvvedres sírt találtak a szőlőhegyen.<ref>[[Baranyay József]]: Komárom vármegye eltűnt, elpusztult községei, pusztái In: Komáromi Lapok, 1943. január 30. (5. szám); [[Priska Ratimorská]] 1975: Das keltisches Gräberfeld in Chotín (Südslowakei). [[Alba Regia]] XIV 1973, 85–95; 1979 Praveké a včasnostredoveké lokality v Chotíne. Spravodaj Oblastného podunajského múzea 1, 35-48; 1981 Keltské pohrebisko v Chotíne I. Západné Slovensko 8, 15-88.</ref>
Első okleveles említése [[1075]]-ből származik ''Vaghetum'' néven. [[1138]]-ban ''villa Hetten'' alakban említik. [[1233]]-ban már az esztergomi érsekség birtoka volt, 7 évvel később a komáromi és a banai vár tartozékaként említik. 1272-ben Sixtus mester itteni birtokait (Hetyn) az esztergomi érsekségre és testvérére hagyományozta.<ref>Szentpétery II/2-3, 27 No. 2325.</ref> A 13-14. század fordulóján a [[Bána nemzetség]]beli [[Cseszneki család]] birtoka volt. [[1345]]-ben már a Boldogságos Szűznek szentelt egyházát is említik.
1502-ben Szentiványi Zsigmond után Hetényt több nemes között osztották fel. 1505-ben parucsai Sarthvány Fóris lemondott az őt illető részről, Attya Miklós esztergomi prépost javára.<ref>Nedeczky Gáspár 1891: A Nedeczky család. Budapest, 186-187.</ref> A 16. századi török pusztítás után sokáig lakatlan volt, [[1552]]-ben mindössze 4 háza állt fenn. Ekkoriban ''Hethyn'' néven szerepel. Az esztergomi érsekség birtokán 1597-ben végeztek kárfelmérést.<ref>[https://archives.hungaricana.hu/hu/urbarium/view/hu_mnl_ol_e156_a_fasc045_no028/?document=1&pg=21&bbox=-274%2C-2134%2C2463%2C-491 UC 45:28, pag. 9a]</ref> A [[17. század]]ban népesült be újra [[Vág (folyó)|Vág]]- és [[Garam]]-menti, valamint [[gömör]]i telepesekkel. Lakói ekkor már református vallásúak voltak, [[1650]]-ben már lelkipásztoruk is volt ''(Patay György).'' [[1666]]-tól a falu lelkésze volt ''Sajószentpéteri Márton'' prédikátor, akit az ellenreformáció [[1674]]-ben gályára küldött. A református gyülekezet csak [[1781]]-ben alakulhatott újjá. Az újjátelepült falu az esztergomi érsekség birtoka maradt. 1701-ben [[Kollonich Lipót]] esztergomi érsek több hetényi áttért kálvinistától elvette birtokát és azokat Sándor Menyhértnek, Esztergom alispánjának adományozta.<ref>[[Nedeczky Gáspár]] 1891: A Nedeczky család. Budapest, 186-187 nn.</ref> 1711-ben a verebélyi székhez tartozott egy kuriális rész.<ref>[[Ethey Gyula]] 1941-1942: A verebélyi érseki nemesi szék. Magyar Családtörténeti Szemle. I/105; XVI/190.</ref> [[1856]]-ban és [[1882]]-ben is tűzvész pusztított a faluban.
| |||