|
| IMDb =
}}
'''Visarion Aştileanu''' (született ''Vasile Aştileanu'', [[Kolozsvár]], [[1914]]. [[március 14.]] -– [[Arad (Románia)|Arad]], [[1984]]. [[augusztus 6.]]) [[Román görögkatolikus egyház|görögkatolikus]] román pap, [[Iuliu Hossu]] püspök titkára, politikai fogoly, majd római katolikus plébános, végül az aradi ortodox egyházmegye püspöke.
==Életrajza==
Vasile Aştileanu középiskolai tanulmányait a kolozsvári „GeorgeGeorge Bariţ”Bariţ liceumbanLíceumban (1925-19331925–1933), a felső iskolaifelsőiskolai tanulmányokat a kolozsvári Egyesült Teológiai Akadémián (1933-19351933–1935) végezte, folytatva ezeket a római “PropagandaPropaganda Fide”Fide Kollégium filozófia és a teológia szakán (1935-19421935–1942), ahová Iuliu Hossu görögkatolikus püspök küldte. [[Róma|Rómában]] szerzett diplomát (1941) és doktori címet (1942), majd titkártitkárként és egyházmegyés papként szolgált a [[Bob utcai görögkatolikus templom|Kolozsvári Bob templomban]] (1942-19491942–1949).
1952-19551952–1955 között politikai fogoly volt, a Kolozsvár-[[Szamosújvár|Szamosújvári]] egyházmegyében görögkatolikus ellenállás szervezésének vádjával. Szabadulása után rövid ideig a [[Iași megye|Iasi megyei]]i [[Radukanén|Radukaneni]] Szent Péter és Pál -templomának katolikus plébánosa volt.
1958-ban a [[Román ortodox egyház]] tagja lett, ahol először mint patriarchátusi főfelügyelő, majd 1962-tő mint lelkész működött. Vallásváltását a hatóságok, mint nyomást használták fel a többi görög katolikus pap ellen, kényszerítve őket, hogy kövessék a példát. 1958 novemberében, miután Astileanu “visszatért”, a hatóságok több titokban aktiváló ([[Tordos]], [[Borosbenedek]], [[Kristyor]], [[Béld]], stb.) görög katolikus papok letartóztattak. ▼
Míg patriarchátusi főfelügyelőként aktivált, a bukaresti Popa Tatu és Antim egyházakban papként is szolgált (1958-1961). 1962 szeptember 9-én szerzetessé avatták Visarion néven, a sinaiai kolostorban, ugyanakkor főpappá szentelték “Ploeşteanul” néven. 1962-1969 között vikárius püspök. 1968 december 16-án megválasztották az erdélyi román érsekség segédpüspökének Răşinăreanul néven. [[Nicolae Ceaușescu]] 1968 december 30-án ismerte el új tisztségében. Beiktatása 1969 iunius 1-én történt meg. 1973 június 10-én Arad választották, [[Teoctist román pátriárka|Teoctist Arăpașu]] utódjaként. 1973 augusztus 6-án iktatták be, és aradi püspökként szolgált haláláig. ▼▲1958-ban a [[Román ortodox egyház]] tagja lett, ahol először mint patriarchátusi főfelügyelő, majd 1962- tőtől mint lelkész működött. Vallásváltását a hatóságok , mint nyomást használták fel a többi görög katolikusgörögkatolikus pap ellen, kényszerítve őket, hogy kövessék a példát. 1958 novemberében, miután Astileanu “visszatért”„visszatért”, a hatóságok több titokban aktiváló ([[Tordos]], [[Borosbenedek]], [[Kristyor]], [[Béld]] , stb.) görög katolikusgörögkatolikus papokpapot letartóztattak.
▲Míg patriarchátusi főfelügyelőként aktivált, a bukaresti Popa Tatu és Antim egyházakban papként is szolgált ( 1958-19611958–1961). 1962 . szeptember 9-én szerzetessé avatták Visarion néven , a sinaiai kolostorban, ugyanakkor főpappá szentelték “Ploeşteanul”Ploeşteanul néven. 1962-19691962–1969 között vikárius püspök. 1968 . december 16-án megválasztották az erdélyi román érsekség segédpüspökének Răşinăreanul néven. [[Nicolae Ceaușescu]] 1968 . december 30-án ismerte el új tisztségében. Beiktatása 1969 . iuniusjúnius 1- énjén történt meg. 1973 . június 10-én Arad püspökének választották , [[Teoctist román pátriárka|Teoctist Arăpașu]] utódjaként. 1973 . augusztus 6-án iktatták be, és aradi püspökként szolgált haláláig.
==Teológiai munkái==
Több tanulmány tett közzé ”az„az egyház újraegyesítése Erdélyben” témában, azaz a görögkatolikus egyház 1948-ban történt megszüntetéséről és a Román Ortodox Egyházba való bekebekezésérőlbekebelezéséről, riportokat, prédikációkat, könyvbírálatot publikált a Biserica Ortodoxă Română", “MitropoliaMitropolia Ardealului”Ardealului, ”MitropoliaMitropolia Banatului”Banatului, “TelegrafulTelegraful Român”Român című egyházi folyóiratokban, valamint a "''Reîntregirea Bisericii Ortodoxe Române din Transilvania”Transilvania'' című munkát (BOR, an. LXXXVI, 1968, nr. 6, p. 710-723) és az "''Aspecte ale unificării spirituale a românilor din Transilvania"'' tanulmányt (Unitatea de limbă în secolul XIX), MA, an. XVI, 1971, nr. 11-12, pag. 832-851).
==Pasztorációs-missziós tevékenysége==
Mint Arad püspöke az egyházmegye adminisztrációs-gazdasági tevéknységét felügyelte, megnyitotta a Prislop-I kolostort, és az egyházmegye kulturális és művészeti örökségének megőrzésében jeleskedett. Ebben az időszakban adta ki a “Mănăstirea''Mănăstirea Hodoş-Bodrog”Bodrog'' kötetet (Arad, 1980). Részt vetvett több sinodiálisszinodiális küldetésben, és Nyborgban az Európai Egyházak Konferenciáján (1964).
==Iuliu Hossu visszaemlékezéseiben==
Iuliu Hossu emlékirataiban megemlíti, hogy AstileanuAştileanu az 1961. év folyamán meglátogatta a Căldăruşani kolostorban, és látta, amint AstileanuAştileanu szeme megtelt könnyel, és alig tudott beszélni. A kötet szerkesztője, Silvestru Augustin Prunduş szerzetespap, megjegyezte egy lábjegyzetben, hogy élete vége felé, amikor már Arad püspöke volt, Visarion Aştileanu görög katolikusgörögkatolikus papoktól kapta a sacramentumotszakramentumot, akiknek megvalottamegvallotta, úgy érzi magát, mintha börtönbe zárták volna, a püspükségpüspökség a személyzetet magyonnagyon erős felügyelet alatt tartja.<ref name="a">Hossu, Iuliu: Credința noastră este viața noastră, Cluj, 2003, 459 p.</ref>
== Jegyzetek ==
|
