Wikipédia

„Ujvári László” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nuhicalu (vitalap | szerkesztései)
20 szerkesztés
Hivatkozásokkal láttam el a szöveget, továbbá bővítettem szükséges információkkal.
Nuhicalu (vitalap | szerkesztései)
20 szerkesztés
Képeket illesztettem be
1. sor:
{{nincs forrás}}
[[Fájl:Ujvári László 1955-ben (36 éves) Tiszafüreden.jpg|bélyegkép|Ujvári Láslzló (1919-1996) Tiszafüreden 1955-ben. <ref>Kisemmizve, a rendszer ellenségeként (szerk. Ujvári László) Humanitas, Tiszafüred 2017. (ISBN 978-963-12-7900-9)</ref>]]
{{Személy infobox
| alsablon =
}}
'''Ujvári László''' ([[Tiszaderzs]], [[1919]]. [[január 19.]] – [[Budapest]], [[1996]]. [[október 27.]]) kereskedő, műszaki tisztviselő. Jelentős szerepetSzerepet vállalt az [[1956-os forradalom]] eseményeiben [[Tiszafüred]]en és [[Tiszafüred|Budapest]]en, amiért másfél év börtönre, vagyonelkobzásra ítélték, és évekre eltiltották jogaitól. A [[derzsi Ujvári család]] egyik leghíresebb tagja.
 
Elvitathatatlan érdeme, hogy az 1956-os forradalom nem eseménytelenül zajlott Tiszafüreden, mint más hasonló méretű településeken.
 
== Élete ==
[[Fájl:Képeslap Tiszaderzsről az 1940-es évek elejéről..jpg|balra|bélyegkép|A község fő útján található Ujvári-vendéglőt a falu nevezetességei között tüntették fel az 1940-es évek elején.]]
A környék megbecsült, jól menő értelmiségi-iparos (kereskedő) [[Derzsi Ujvári család|családjának]] első gyermekeként született. Testvére Mihály Imre (1920). Édesapja Ujváry László (1880-1963) asztalosmester, majd vendéglős, később hivatalnok, édesanya Valkai Borbála (1888-1974), egy tiszaszentimrei kovács lánya.<ref>Kisemmizve, a rendszer ellenségeként (szerk. Ujvári László) Humanitas, Tiszafüred 2017. 14. és 18. old. (ISBN 978-963-12-7900-9)</ref>
A környék egyik megbecsült, jól menő kereskedő családjának első gyermekeként született. Testvére Mihály Imre (1920).
 
A háborúpolgári utániskolát újraindították[[Kunhegyes]]en végezte 1936-ban, majd a családitiszai vállalkozásokat,ármentesítő későbbvállalatnál ezekdolgozott vezetését,mint igazgatásátműszaki rajzoló. Később a családi vállalkozások vezetését vette át édesapjától. Az államosítás idejénután a családot kuláknak minősítették, mindenüket elvették. László és családja Tiszafüreden próbált szerencsét, ahol először mint boltvezető, majd a földműves szövetkezet kiskereskedelmi üzemágvezetője, elnökhelyettese dolgozott. Első felesége kun származású [[Redemptio|redemptus]] család lánya, Borsodi Ilona. Gyermekei két házasságból születtek, László (1942), Borbála Ilona (1944-2017), Imre Kálmán (1956) és Márta (1966).<ref>Kisemmizve, a rendszer ellenségeként (szerk. Ujvári László) Humanitas, Tiszafüred 2017. 24. old. (ISBN 978-963-12-7900-9)</ref>▼
A polgári iskolát [[Kunhegyes]]en végezte 1936-ban, majd a tiszai ármentesítő vállalatnál dolgozott mint műszaki rajzoló. A [[második világháború]]<nowiki/>ban az [[I. magyar hadsereg]] kötelékében teljesített szolgálatot. Önkéntes munkaszolgálatosként vett részt 1941-ben a Kárpátokban húzódó erődrendszer kiépítésében. Három évvel később, 1944 augusztusában behívót kapott, Munkács, Ungvár és Csap térségében teljesített szolgálatot. A [[4. Ukrán Front]] 1944 augusztusa és októbere között három nagy hadműveletben kísérletezett a védelem áttörésével - sikertelenül. Elfoglalni és áttörni csak ezután tudták, mert Románia átállt a szovjetek oldalára. Végül az I. magyar hadsereg csak október 17-én hagyta el a Kárpátok védvonalait, először [[Ungvár]]-[[Munkács]]-[[Csap (település)|Csap]] térségébe húzódtak vissza, ezután vonultak tovább. Szétszóródott alakulatainak egy része a Dunántúlon gyűlt össze. Utolsó nagyobb bevetésük a [[Konrad hadművelet]]<nowiki/>ek támogatása lett volna, de mire megindultak, már csak a visszavonuló németeket fedezhették 1945 tavaszán. A szovjet offenzíva során a német hadsereggel együtt vonultak vissza, legtöbb egységük az osztrák határnál megadta magát. Ujvári ekkor került angol hadifogságba, [[Villach]] városában raboskodott néhány hónapig, pontosan 1945 áprilisától szeptemberéig.
 
▲A háború után újraindították a családi vállalkozásokat, később ezek vezetését, igazgatását vette át édesapjától. Az államosítás idején a családot kuláknak minősítették, mindenüket elvették. László és családja Tiszafüreden próbált szerencsét, ahol először mint boltvezető, majd a földműves szövetkezet kiskereskedelmi üzemágvezetője, elnökhelyettese dolgozott. Első felesége kun [[Redemptio|redemptus]] család lánya, Borsodi Ilona. Gyermekei két házasságból születtek, László (1942), Borbála Ilona (1944-2017), Imre Kálmán (1956) és Márta (1966).<ref>Kisemmizve, a rendszer ellenségeként (szerk. Ujvári László) Humanitas, Tiszafüred 2017. 24. old. (ISBN 978-963-12-7900-9)</ref>
 
== 1956. október–november ==
A forradalmi gyűlésen nem engedték, hogy a párt által kiküldött kommunisták elejét vegyék a tüntetésnek és a követeléseknek, jelenlétükkel méltatlanná tegyék a gyűlést. Október 26-án éjszaka ledöntötték az egyik szovjet obeliszket, majd Tiszaderzsre a pártvezetés eltávolítására és a tanácselnök előállítására indultak, akciójuk azonban sikertelen maradt. A forradalom idején, november első napjaiban társával megjárták Budapestet is. A fegyveres harcokban nem vett részt, de úgy tudni, komoly anyagi terhet vállalt a forradalmi erők szükségleteinek előteremtésében.
[[Fájl:Párhetes kisfiával a forradalom előtti napokban.jpg|bélyegkép|Párhetes kisfiával (Imre Kálmán) a forradalom előtti napokban (kb. október 20.)]]
 
1957-ben [[Szolnok]]on 3 év börtönre ítélték, ezt Budapesten megfelezték. Másfél éves büntetését [[Állampuszta|Állampusztán]] töltötte, cellatársa volt többek között [[Darvas Iván]] színész is. 1958 nyarán szabadult.<ref>Az állampusztai börtön parancsnoka által jegyzett igazolás arról, hogy Ujvári László letöltötte a rá kiszabott büntetést. ''Forrás: MNL JNSZML B.452/1957''</ref> Folyamatosan bántalmazták, a fejét ütötték. Versenyt csináltak a veréséből, ennek később komoly egészségügyi következményei lettek, melyek jelentősen megnehezítették élete hátralévő részét.
 
A börtönben töltött évek alatt rájártak és rendszeresen megverték. Az érintett visszaemlékezésein alapuló családi hagyomány szerint, Tiszafüreden személyes bosszúból, Szolnokon vallatási célzattal, Állampusztán pedig kedvtelésből bántalmazták őket. Többször panaszkodott, hogy kizárólag a fejét ütötték, miközben azt kérdezgették: „''Na most mond! Mi bajod a kommunistákkal?!”''<ref>Kisemmizve, a rendszer ellenségeként (szerk. Ujvári László) Humanitas, Tiszafüred 2017. 83. old. (ISBN 978-963-12-7900-9)</ref>
 
Hazatérése után [[Budapest]]<nowiki/>en és [[Bicske|Bicskén]] vállalt munkát. A rendszeres verések következményeként súlyos egészségkárosodást szenvedett. Szemfenék bevérzés, súlyosan romló látás, kezdeti agysorvadás emlékeztette a megtorlás éveire. A hatalom folyamatosan számon tartotta, ugyan jelentések nem készültek róla, állandó szereplője volt különböző feltérképezéseknek és objektum dossziéknak.<ref>''Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára'': 3.1.5 O-17702/2-a; 3.1.5 O-17702/4; 2.2.1 I/1.7; 3.1.9 V-152992; 3.1.5 O-17702/a; 3.1.5-V-166928/3;</ref>
 
Bár büszke volt arra, amit tett (ezt többször hangsúlyozta), az 1991. október 23-án a részére adományozott állami kitüntetés sem tudta feledtetni szülei tönkretételét, családja meghurcolását és a folyamatos bántalmazásokat, gyermekei ellehetetlenítését. Az 1956-os emlékérmet [[Göncz Árpád]] köztársasági elnöktől vette át.<ref>Köztársasági Elnöki Hivatal ''(KEHI VIII-4/00303-1/2017.)''</ref>
 
== Halála ==
Napra pontosan forradalmi szerepvállalása 40. évfordulóján szívinfarktus vitte el. 1996. október 27-én hunyt el Budapesten, nem77 sokkal 78évesen. születésnapja előtt.<ref>Kisemmizve, a rendszer ellenségeként (szerk. Ujvári László) Humanitas, Tiszafüred 2017. (ISBN 978-963-12-7900-9)</ref>
 
Életének és forradalmi szerepvállalásának emlékét egy 2017-ben megjelent kötet örökíti meg. Unokája (történész-politológus) emlékezik róla ''Kisemmizve, a rendszer ellenségeként'' című munkájában.
 
[[Wittner Mária]] 1956-os szabadságharcos méltatásában így emlékezett Ujvári Lászlóról:
 
"''Ujvári László azt tette, amit minden tisztességes magyar ember. Elege volt a proletárdiktatúrából, csupán szabad hazában, szabadon akart élni és nevelni családját. Ő nem akarta azt a múltat végképp eltörölni, mert az a múlt nevelte emberré. Nem ítélték halálra - hála Istennek -, de barátjával együtt vállalták tettüket és azok következményét, annak minden szörnyűségével. [...] Az 1956-os forradalom hősei, köztük Ujvári László egy Nemzet becsületét mentették meg a világ előtt!''"<ref>Kisemmizve, a rendszer ellenségeként (szerk. Ujvári László) Humanitas, Tiszafüred 2017. 3-5. old. (ISBN 978-963-12-7900-9)</ref>
 
Életének és forradalmi szerepvállalásának emlékét egy jelenleg is készülő kötet örökíti meg.
(Részlet Wittner Mária: ''Aki megaláztatik, az felmagasztaltatik!'' című írásából, mellyel Ujvári Lászlóra emlékezik és az '56-os hősök előtt tiszteleg.)
 
[[Kategória:Magyar kereskedők, bankárok, iparosok]]
39 ⟶ 26 sor:
[[Kategória:1919-ben született személyek]]
[[Kategória:1996-ban elhunyt személyek]]
[[Kategória:Tiszaderzs]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Ujvári_László”