„Római katolikus egyház” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
7. sor:
A [[Pápa (egyházfő)|pápa]], azaz [[Róma]] [[püspök]]e (jelenleg [[Ferenc pápa]]) az egész katolikus egyház legfőbb pásztora, akinek hit, erkölcs és engedelmesség kérdésében, illetve az egyház kormányzásában teljes, legfelsőbb és egyetemes hatalma van. Az egyházi közösség világi hívőkből, hierarchiát alkotó felszentelt klerikusokból, valamint szerzetes közösségek tagjaiból áll.
A katolikus egyház küldetése [[Jézus|Jézus Krisztus]] ''örömhírének, az [[Evangélium]]nak'' a hirdetése, a [[szentség]]ek kiszolgáltatása, valamint a [[felebaráti szeretet]] gyakorlása. Az [[Eucharisztia]], amely a hét szentség egyike, minden katolikus [[szentmise]] középpontja. Ezen kívül a világ minden részén működtet szociális programokat és [[szociális intézmények|intézményeket]], úgymint iskolákat, egyetemeket, kórházakat, missziós telepeket, menedékhelyeket, valamint olyan szervezeteket, mint például a [[Nemzetközi Karitász]]
A katolikus egyház – az [[apostol]]i utódlás által – annak a [[kereszténység|keresztény]] közösség folytatásának vallja magát, amelyet Jézus Krisztus alapított, és amelyet [[Péter apostol|Szent Péter]] apostol vezetésére hagyott. Tantételeit legnagyobbrészt [[Zsinat|egyetemes zsinat]]okon határozta meg. Jézus ígérete alapján a katolikus egyház vallja, hogy hit és erkölcs tanításában a [[Szentlélek]] vezeti, és megőrzi minden tanítói tévedéstől. A katolikus tanítások a [[Biblia|Biblián]] ([[Héber Biblia|Ószövetség]] és [[Újszövetség]]), valamint az apostoli korban átadott [[hagyomány]]on alapulnak, amelyeket tanítói tekintély magyaráz. Ezek a tanítások röviden az [[apostoli hitvallás]]ban, részletesen a [[Katekizmus|Katolikus Egyház Katekizmusában]] vannak kifejtve. A hivatalos katolikus istentiszteletet, azaz a [[Liturgia|liturgiát]], a hagyományokat figyelembe véve egyházilag szabályozzák. A katolikus egyházon belül hat különböző rítus van, amelyek további változatokra vagy formákra oszlanak. A leggyakoribb a [[római rítus]], amely két formában (rendes és rendkívüli) mutatható be.
93. sor:
}}
A felszentelt római katolikus papnak (fő)tisztelendő úr vagy '''atya''' a megszólítása (viszont semmiképpen sem tiszteletesnek, nagytiszteletű úrnak, amik a protestáns papok megszólításai). A római katolikus pap ruhája: hosszú, cipőig érő fekete reverenda, végig gombokkal a nyakán pedig kolláré (a lat. collum, ‘nyak’ szóból): kemény gallér. A reverenda nyakrészére erősített keményített vászon, vagy a galléron belül hordott fehér műanyag csík, melyre a reverenda színének megfelelő kis „szakállat” varrnak. Papi civil esetében a mellényt helyettesítő gallér. A görög katolikus pap ruhája: hosszú, cipőig érő fekete reverenda, csak a reverendát kolláré nélkül hordják és nincsenek rajta gombok. A papi civil megegyezik a római katolikusokéval.<ref>[http://lexikon.katolikus.hu/ Magyar katolikus lexikon]</ref> (A gombok száma: 33, mivel Jézus is 33 évet élt mielőtt fölment a mennybe.)bővebben és képekkel lásd a [[Reverenda]] cikket! A szertartási ruhákról szóló cikket lásd: [[Miseruha]]
A '''presbiterek''', avagy idősebb elöljárói a gyülekezeteknek, a papok, azok a szolgálattevők, akik már misézhetnek, és kiszolgáltathatják a [[bűnbánat]] vagy a [[betegek kenete]] szentségét is. Leggyakoribb szolgálati formájuk a [[plébános]]i beosztás, ahol egy vagy több egyházközséget vezetnek a püspökkel egységben, és neki alárendelve. A papokat a püspökök szentelik fel.
158 ⟶ 157 sor:
A világi krisztushívők hivatása [[házasság]]ra vagy – az [[evangéliumi tanácsok]]ra tett fogadalommal – megszentelt életre szólhat. A házasságot a Katolikus Egyház [[szentség]]ként tartja számon, és felbonthatatlannak tartja. Ezért nem ismeri el a házassági válást, illetve a már megházasodott fél újabb házasságát. Mivel a házasság szentségének kiszolgáltatása bizonyos feltételekkel jár, ezért kérésre az egyházi bíróság esetleg megvizsgálhatja a házasságkötés körülményeit, hogy valóban megvalósult-e a látszólag fennálló vagy vélt szentség. Ha nem, akkor semmissé nyilváníthatja a házasságot, és ekkor a felek szabad állapotúnak nyilvánulnak.<ref>Vö. Erdő Péter: 1906-1913. p.</ref> Mivel a katolikus egyház elítéli a mesterséges [[Születésszabályozás|fogamzásgátlás]] minden formáját, ezért házasságban élő hívőknek szexuális kapcsolatuk során nyitottnak kell lenniük az új élet befogadására. Megfelelő indok esetén egyedül a [[természetes családtervezés]] van jóváhagyva. A keresztény szülőknek joga és kötelessége gyermekeik hitre, erényekre, a szolidaritásra és a közösségi felelősségre való nevelése.<ref>KEK 2221-2231.</ref>
A világi katolikusok közül sokan különböző egyházi mozgalmakba, illetve társulásokba vagy kisközösségekbe, úgynevezett [[katolikus lelkiségi mozgalom|lelkiségi mozgalmakba]] szerveződnek például hitoktatás,
=== Szerzetesrendek, a megszentelt élet intézményei, az apostoli élet társaságai ===
165 ⟶ 164 sor:
==== Harmadrendek és oblátusok ====
A [[harmadrend]]iek ''(terciáriusok, terciárák)'' világi hívők, akik egy [[szerzetesrend]] szellemében és felsőbb irányítása alatt, a rend harmadik szabályzata szerint élnek apostoli életet, és a keresztény tökéletességre törekszenek.<ref>CIC 303. p.</ref> Ilyen például a ferences vagy domonkos harmadrend, a világi karmeliták, stb. Élhetnek a szerzetes közösségen belül, vagy azon kívül is. A harmadrendiek a szó szoros értelmében nem tagjai a szerzetesrendnek, hanem csak társulnak hozzá, és a krisztushívők társulásainak egy sajátos formáját valósítják meg.<ref>Erdő Péter: 1441. p.</ref> Az evangéliumi tanácsokra szerzetesi fogadalmat nem tesznek, de nyilvános fogadalommal kötelezik el magukat arra, hogy az evangélium szerint élnek.<ref>Kézikönyv a Ferences Világi Rend életéhez. Agapé Kiadó, Szeged, 1992. ISBN 963-8112-00-X</ref> <br />Az ''[[oblátus]]ok'', illetve ''obláták'' olyan laikusok vagy klerikusok, akik világi életet élnek és nem tesznek örök fogadalmat sem, de egyénileg kapcsolódnak például egy kolostorhoz vagy egy szerzetesrend imaközösségéhez. Egy hivatalos magánfogadalmat tesznek (egy évre, de lehet egy életre is), amelyben kötelezik magukat az előírt imádságokra, és/vagy arra, hogy egyéni körülményeik között (otthonaikban) valósítják meg a szerzetesrendhez kötődő életvitelt (pl. [[Bencés Obláció]], [[Ciszterci Obláció]]).<ref>Johanna Lanczkowski: Szerzetesség kislexikona</ref>
=== Egyháztagság, az egyházhoz való tartozás ===
A katolikus egyház különbséget tesz a teljes tagság, és a nem teljes tagság között. A katolikus tanítás szerint, hogy az [[üdvösség]] eszközeit és az új szövetség összes javait hiánytalanul elérhessük, ahhoz Krisztus katolikus Egyházába teljesen be kell épülni.<ref name="UR3">II. vatikáni zsinat: Unitatis Redintegratio 3.</ref> Eszerint az Egyházba hármas kötelékkel iktatódik be egy személy teljesen. Az egyháztagság alapfeltétele a [[keresztség]], illetve a keresztségben elnyert eltörölhetetlen szentségi jegy, azonban a teljes egyháztagsághoz még szükséges az igaz, készséges [[Hit (vallás)|hit]], valamint az egyházi hierarchiával való egység.<ref>Vö. Cserháti József: 525-529. o.</ref> Azaz a teljes egyháztagság azokra vonatkozik: „akik Krisztus Lelkének birtokában az Egyház egész berendezését és az üdvösség minden eszközét benne elfogadják, és látható közösségében
A különösen súlyos bűnökkel a katolikus hívő kiközösítheti önmagát (önmagától beálló [[kiközösítés]]), amit az egyházi hatóság külön meg is állapíthat, vagy maga is kijelenthet. Ilyen kiközösítés alá eső bűntett például a gyónási titok megsértése, eretnekségekhez való nyilvános és csökönyös ragaszkodás, a szakadárság vagy az aposztázia bűne, a tiltott püspökszentelés, az [[Eucharisztia]] meggyalázása vagy szentségtörő célra való elvitele,<ref>vö. CIC 1364. kán. 1. §, 1367. kán., 1370. kán. 1. §, 1378. kán. 1. §, 1382. kán., 1388. kán. 1. §, 1398. kán.</ref> vagy egy [[Terhességmegszakítás|abortusz]]ban való részvétel, illetve az abban való segédkezés.<ref>II. János Pál pápa: [http://www.katolikus.hu/roma/pe27.html Evangelium Vitae kezdetű enciklikája az emberi élet sérthetetlenségéről]. Szent István Társulat, Budapest, 1995.</ref> A kiközösítés a legsúlyosabb egyházi büntetés, ami a személyt eltiltja az Egyház mindegyik [[szentség]]ének végzésétől és felvételétől, és érvényesen csak a pápa, illetve néhány esetben a megyés püspök vagy az általuk külön megbízott pap oldozhatja fel.<ref>Erdő Péter: 2432-2445. p.</ref>
== Részegyházak és rítusok ==
Azok a [[keleti keresztény egyházak]], amelyek különváltak az Egyház látható fejétől, Róma püspökétől, de „az [[apostoli jogfolytonosság]] következtében van [[Egyházi rend|papságuk]] és [[Eucharisztia|Eucharisztiájuk]]... megérdemlik a „részegyház, vagyis helyi egyház” nevet, és a katolikus részegyházak testvéregyházainak tekintjük őket.”<ref>Hittani Kongregáció: Válaszok az Egyházról szóló tanítás néhány szempontjával kapcsolatban feltett kérdésekre (2007), 4.; Vö. II. vatikáni zsinat: Unitatis redintegratio határozat 14,1.; II. János Pál pápa: Ut unum sint enciklika 56 sk.</ref> Mindemellett a Katolikus Egyház vallja, hogy ezek a különvált egyházak és közösségek „ámbár hitünk szerint fogyatkozásokban szenvednek, nem jelentéktelenek és súlytalanok az üdvösség misztériumában. Krisztus Lelke ugyanis nem vonakodik fölhasználni őket az üdvösség eszközéül”,<ref name="auto_5v2foTqboefBocehBT3tBw"/> ezért „a katolikus Egyház testvéri tisztelettel és szeretettel öleli át őket”, mert „akik hisznek Krisztusban és szabályszerűen részesültek a [[keresztség]] szentségében, már bizonyos
A katolikus egyház világszerte 2782 részegyházból, azaz általában [[egyházmegye|egyházmegyéből]] áll (a keleti egyházrészben ''eparchia''), illetve 23 különböző rítus szerint csoportosítható. A legelterjedtebb a [[Római rítus|latin (római) rítus]], és ezen kívül van 22 keleti rítus, amelyek egymástól liturgikus hagyományaikban különböznek.
191 ⟶ 188 sor:
Az egy nyugati autonóm részegyház a latin rítusú katolikus egyház. Ez további területi (nem autonóm) részegyházakra, [[Egyházmegye|püspökség]]ekre tagolódik, amelyek országok szerint püspöki konferenciákat és az ezek által irányított területi egyházakat alkotnak. Az egyes országok püspöki konferenciái azonban nem önálló jogállású egyházak, nincs [[pátriárka|pátriárkájuk]]. A nyugati patriarchátusi cím (kivétel a jeruzsálemi pátriárka) és a prímási cím (kivétel az [[esztergomi prímás]]) csak címzetes. A latin rítusú egyház erősen centralizált, a területi egyházi szervezetek szigorú alárendeltségi viszonyban állnak a 2006-ig a ''Nyugat pátriárkája'' címet is viselő római pápával. ([[XVI. Benedek pápa]] ezt a címet levetette.)
A latin rítusú egyház története során több különböző liturgia alakult ki. Ezek közül a legrégebbi a '''[[Római rítus|római liturgia]]''', amely lényegében két változatban: a katedrális (szekuláris) változatban ([[Róma]] patriarchális bazilikáinak ünnepélyes formája) és a [[bencések|bencés]] szerzetesi változatban él. Ma világszerte szinte kizárólag ez a liturgia van érvényben. 2009 óta az anglikán egyének mellett a közösségeknek is lehetőségük nyílt a katolizálásra, akik [[személyi ordinariátus]]okban gyakorolhatják az anglikán hagyomány szerinti római liturgiájukat. Ezenkívül csupán két másik liturgia maradt fenn: a [[lombardiai liturgia]] ([[Szent Ambrus]] féle liturgia) a [[Milánói Főegyházmegye]] területén, [[Olaszország]]ban és [[vizigót liturgia]](más néven mozarab vagy hispán liturgia) a [[Toledói Egyházmegye]] területén, [[Spanyolország]]ban.
Az egyes országos területi egyházak felsorolását, köztük a magyar katolikus egyházat lásd a [[Latin rítusú katolikus egyház]] szócikkben!
283 ⟶ 280 sor:
=== Az Atya, a teremtés, az áteredő bűn és a keresztség ===
Az [[Első nikaiai zsinat|Niceai]] és más ókori [[zsinat]]ok [[hitvallás]]ai alapján a katolicizmus vallja, hogy egyetlen [[Isten]] van, akiben három egyenlő és egylényegű, de megkülönböztetett személy ''(hüposztaszisz)'' van: az [[Szentháromság|Atya]], a Fiú és a [[Szentlélek]].<ref>KEK 253-256.</ref> Ez a misztérium az egész kereszténység hitének központja és megkülönböztető jegye is.<ref>Vö. KEK 234.</ref> Ez az Isten „minden láthatónak és láthatatlannak Teremtője”. Az egyház úgy tekint Istenre mint aki egy szerető és gondoskodó [[abszolútum]], aki személyesen és közvetlenül működik a világban és az emberek életében, hogy őket az önmagában végtelenül tökéletes és boldog életének részesévé tegye. A [[A teremtés a Bibliában|teremtés]] végső célja az, hogy Isten, „aki mindenek Alkotója, végül »minden legyen mindenben« (1Kor 15,28) azáltal, hogy egyszerre gondoskodik a maga dicsőségéről és a mi boldogságunkról”.<ref>II. Vatikáni zsinat: Ad gentes határozat 2.</ref>
A megteremtett emberi személy – akit Isten a saját képmására alkotott meg
A szellemi világban személyes, halhatatlan, tiszta szellemi teremtmények élnek, az [[angyal]]ok, akik Isten szolgái és hírnökei.<ref>KEK 328-330.</ref> Az angyalok közül egyikük elutasította Istent és az ő országát, ezt a bukott angyalt az egyház [[Sátán]]nak vagy Ördögnek nevezi. A többi ördögöt vagy [[démon]]t is Isten természetük szerint jónak teremtette, de önmaguktól rosszak lettek. Céljuk az, hogy az embereket arra vegyék rá, hogy ne engedelmeskedjenek Istennek.<ref>KEK 391-395.</ref><br />A Sátán volt az, aki az [[Ádám és Éva|első embert]] is megkísértette, és rávette az első bűn elkövetésére és így elfordultak Istentől, amelynek következménye az lett, hogy belépett a [[szenvedés]] és a [[halál]] a világba. Ez a bűnös állapot [[eredendő bűn]]ként minden emberre átszáll: „Amint tehát egy ember által lépett a világba a bűn, majd a bűn folyamányaként a halál, és így a halál minden ember osztályrésze lett, mert mindnyájan bűnbe estek” (Róm 5,12).<br />A katolikus katekizmus szerint a bűnbeesés története [[Allegória|képes beszédet]] használ, de egy olyan „őseseményt ír le, mely az ember történelmének kezdetén játszódott le”, amelynek eredménye az lett, hogy az ember meg lett fosztva „az eredeti szentségtől és igazságtól,” valamint „természetes erői megsebesültek, tudatlanságnak, fájdalomnak és a halál uralmának vettetett alá és hajlik a [[bűn]]re”. <br />Az Egyház vallja, hogy a [[keresztség]] szentsége „Krisztus kegyelmének életét ajándékozva” eltörli az áteredő bűnt, valamint minden személyes bűnt, és az embert ismét Isten felé fordítja, „de a meggyöngült és rosszra hajló természetet sújtó következmények megmaradnak az emberben, és lelki harcra hívják”.<ref>KEK 390. 405.</ref> A keresztséget csak egyszer lehet felvenni, és általa az emberi személy – Krisztus testébe épülve – teljes tagjává válik az Egyháznak, és részesévé válik a hívők általános papságának is.<ref>KEK 1267-1270.</ref>
=== Jézus, bűn és bűnbocsánat ===
A keresztények hiszik, hogy Jézus az ószövetségi [[prófécia|próféciákban]] megjövendölt [[Messiás]]. Az [[Első konstantinápolyi zsinat|I. konstantinápolyi zsinat]]on kimondták, hogy ő „Isten egyszülött Fia”, aki „az Atyával egylényegű, és minden általa lett”. Az Egyház tanítja, hogy Isten – az emberiség üdvözítéséért
=== Szentlélek és bérmálás ===
[[Fájl:Holy Spirit as Dove (detail).jpg|bélyegkép|270px|A Szentlélek galambja. Üvegfestmény a [[Szent Péter-bazilika|Szent Péter Bazilikában]] ([[Giovanni Lorenzo Bernini]])]]
Jézus azt mondta apostolainak, hogy halála és feltámadása után elküldi nekik a „Vigasztalót”, az „Igazság Lelkét”, azaz a „[[Szentlélek|Szentlelket]]”, „aki az Atyától származik”, és aki „megtanít benneteket mindenre”, és „majd elvezet benneteket a teljes igazságra”.<ref>Jn 14,26; 15,26; 16,13</ref> A Szentlélek az Egyház tanítása szerint a Szentháromság harmadik személye, és ez a Szentlélek árad ki a hívőre, amikor felveszi a [[bérmálás]] szentségét. Ez a kiáradás a [[keresztség]]i kegyelem növekedését eredményezi, föléleszti a lélekben a [[Szentlélek ajándékai]]t (bölcsesség, értelem, jótanács, lelki erősség, tudomány, jámborság és istenfélelem);<ref>KEKK 268. KEK 1288. 1303. ApCsel 8,15-17; 19,5-6.</ref> így különleges erőt ad, amely segíti a hívőket, hogy Isten akaratát véghez vigyék, és megerősíti és szorosabban kötelezi őket, hogy szóban és tettben Krisztus tanúi legyenek, és a hitet terjesszék és védelmezzék.<ref>CIC 879. kán. vö. KEK 1285. 1303.; II. vatikáni zsinat: Lumen Gentium, 10.</ref> <br />
A bérmálás szentségét olykor a ''„keresztény nagykorúság szentségének”'' is nevezik, mert csak az a megkeresztelt hívő veheti fel – és köteles is felvenni
=== Társadalmi szolgálat és a betegek kenete ===
„Az idők folyamán és az Egyház fokozatos elterjedésével szeretetszolgálatát, a [[Karitász (segítő szervezet)|karitászt]] a szentség kiszolgáltatásával és az Ige hirdetésével együtt lényeges összetevőjének tekintették: a szeretet gyakorlása az özvegyek és árvák, a rabok, a betegek és mindenféle szükséget szenvedők iránt éppúgy a lényegéhez tartozik, mint a szentségek szolgálata és az evangélium hirdetése.”<ref>XVI. Benedek pápa: Deus caritas est enciklika, 22.</ref> A Katolikus Egyház ennek megfelelően számos szociális és karitatív intézményt és szerveződést működtet az egész világon, de híveitől külön, egyénenként is elvárja, hogy gyakorolják az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit,<ref>Vö. KEK 2443-2447.</ref> valamint „mindenkinek a maga helyén és a maga feladatkörében részt kell vennie a közjó előmozdításában.”<ref>KEK 1913.</ref> Az Egyház karitatív és humanitárius szervezeteit – az egyházmegyei, nemzeti és nemzetközi Karitásztól kezdve a [[Száhil öv|Szahel-övezet]]ért létrehozott [[II. János Pál Alapítvány]]ig – a [[„Cor Unum” Pápai Tanács]] hangolja össze, segíti az önkéntes segítségnyújtás lehetőségeit, elossza a nélkülöző népek megsegítésére és a természeti katasztrófák enyhítésére szánt segélyeket, valamint a pápának juttatott – átlagosan évi 60 millió [[Amerikai dollár|dollár]] értékű - karitatív célú pénzadományokat ([[Péter-fillér]]ek).<ref>Pietro Brunori: 72-73. 115. o.</ref> A Katolikus Egyház világszerte 5900 kórházat, 16700 orvosi rendelőt, 700 lepratelepet, 12600 öregek otthonát, 19500 árvaházat, 11500 családsegítő központot, 11600 fogyatékosokat segítő iskolát, és 44500 egyéb karitatív intézményt tart fenn.<ref>Pietro Brunori: 80. o.</ref> A Katolikus Egyház szociális tanítása alapján arra is törekszik, hogy előmozdítsa az igazságosság és béke ügyét a világban. Az [[Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa]] által gyűjti az igazságosságra és békére, a népek fejlődésére, valamint az [[emberi jogok]] megsértésére vonatkozó értesüléseket és információkat, felszólal ellenük – pl. a pápa a békevilágnapi üzeneteiben – és együttműködik olyan nem kizárólag egyházhoz kötődő csoportokkal és szervezetekkel, amelyek célja szintén ezen jogok érvényesülése.<ref>Pietro Brunori: 71. o.</ref>
„Az Egyház, mert parancsot kapott az Úrtól a betegek gyógyítására, kötelességének érzi a betegek gondozását és az értük való közbenjáró imádságot. Mindenekelőtt birtokában van a betegek javára szolgáló szentség, melyet maga Krisztus alapított és Szent Jakab tanúskodik róla”<ref>KEKK 315.</ref> (Jak 5,14-15; vö. Mk 6,13). A Katolikus Egyház ezért, hogy megerősítse a súlyos betegség által megpróbáltakat, a [[betegek kenete|betegek kenetének]] sajátos [[szentség]]i szertartását nyújta számukra, ami a hét szentség egyike. <br />A leszűkített értelmű utolsó kenetként is ismert szertartást a középkortól kezdődően egyre inkább csak a haldoklóknak szolgáltatták ki, de az új rendelkezések rámutatnak, hogy fölvételére már az az időszak is biztosan alkalmas, amikor a hívő élete betegség vagy öregség miatt kezd veszélybe kerülni.<ref>II. vatikáni zsinat: Sacrosanctum Concilium, 73.</ref> A betegek kenetét kizárólag papok adhatják fel,<ref>Vö. Hittani Kongregáció: [http://www.liturgia.hu/doku/doku12.htm Döntés a betegek kenetének kiszolgáltatója ügyében (2005)]</ref> mely során egy szentségi ima kíséretében a lehetőleg püspök által megáldott olajjal megkenik a beteg homlokát és mind a két kezét. A szentségi hatása, hogy általa a [[Szentlélek]] növeli a megszentelő kegyelmet, lelki gyógyulást, békességet és benső megnyugvást ad a szenvedések elviseléséhez, sőt a testi egészséget is visszaadhatja, ha az a lélek üdvösségére szolgál. A betegek kenete eltörli a [[bűn]] maradványait és az ideiglenes büntetéseket is.<ref>Vö. Szabó: III. k. 280-284. o.</ref> A szertartást gyónás előzheti meg, és szentáldozás követheti.<ref>Vö. [http://depositum.hu/betegekkenete.html Depositum: A betegek kenete]</ref>
=== Az utolsó ítélet és a túlvilág ===
315 ⟶ 306 sor:
== Az Egyház természete és az ökumenizmus ==
[[Fájl:Grunewald - christ.jpg|bélyegkép|jobb|270px|[[Matthias Grünewald]]: Jézus Krisztus feltámadása [[Isenheimi oltár]]]]
A katolikus hit szerint az Egyház működése Jézus földi jelenlétének misztikus folytatása. A katolikusok az „Egyház” kifejezés alatt Isten népét értik, „akik
=== Kommunió ===
332 ⟶ 323 sor:
Az [[ökumenizmus]]ról szóló ''Unitatis redintegratio'' kezdetű dekrétum az ''egyházak'' vagy ''az egyetlen egyház'' kérdésében más dokumentumokkal összhangban rendkívül következetes, amikor kijelenti, hogy az '''üdvösség eszközei''' hiánytalanul a katolikus egyházban állnak fenn. Annak pontosítására, hogy a [[szent|megszentelésnek]] és az igazságnak a katolicizmuson kívül is megtalálható sok eleme miképpen kapcsolódik magához az egyetlen egyházhoz, a [[Hittani Kongregáció]] [[Dominus Iesus]] kezdetű nyilatkozata válaszolt [[2000]]-ben.
Bár a Katolikus Egyház nem tagja a legnagyobb ökumenikus szervezetnek, az [[Egyházak Ökumenikus Tanácsa|Egyházak Ökumenikus Tanácsának]], egy konzultatív szervezeten keresztül részt vesz annak teológiai munkájában, és azon igyekszik, hogy előmozdítsa a látható egység keresését és a közös tanúságtételt.<ref>Vö. Kránitz Mihály: Alapvető hittan III. 212. o.</ref> <br />A keresztények közötti egység helyreállításának előmozdítása a [[második vatikáni zsinat]]nak is egyik fő célja volt, mert a keresztények közötti megosztottság "kétségkívül ellentmond Krisztus akaratának, botránkoztatja a világot és károsítja a legszentebb ügyet, az evangélium hirdetését minden ember számára."<ref>II. vatikáni zsinat: Unitatis redintegratio határozat, Bevezetés.</ref> A keresztények egyesülésének végső célja a katolikusok szerint, hogy azok „akik valamikor sajnálatos módon elszakadtak, Krisztus egy és igaz Egyházába visszatérjenek”,<ref>XI. Piusz pápa: Mortalium animos enciklika (1928).; Vö. II. vatikáni zsinat: Unitatis redintegratio határozat 4.</ref> hogy ennek az Egyháznak az egységében összebéküljenek<ref>Vö. II. vatikáni zsinat: Unitatis redintegratio határozat 24.</ref> A katolikusok ugyanis vallják, hogy az egység „a katolikus Egyházban elveszíthetetlenül létezik”.<ref>KEK 820.; Vö. II. vatikáni zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 4.</ref> Azonban, hogy az összes keresztények egyek legyenek, melynek gondja az egész Egyházra, mind a hívekre, mind a pásztorokra tartozik, szükség van „az Egyház állandó megújulására”, „a szív megtérésére”, „a közös imádságra”, „egymás testvéri megismerésére”, „a hívek és különösen a papok ökumenikus képzésére”, „a teológusok közti párbeszédre” és „a keresztények közötti együttműködésre az emberek szolgálatának különféle területein.”<ref>KEK 821-822. Vö. II. vatikáni zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 5-12.</ref> A II. vatikáni zsinat emellett figyelmeztette a híveket, hogy „tartózkodjanak minden olyan könnyelmű és oktalan buzgólkodástól, mely akadályozhatja az egység igazi kibontakozását; ökumenikus tevékenységük teljesen és őszintén katolikus legyen, azaz hűséges az apostoloktól és az atyáktól kapott igazsághoz, és megegyező a hittel, melyet a katolikus Egyház mindenkor vallott, ugyanakkor arra a teljességre törjön, amelyre az Úr az idők folyamán testét, az Egyházat el akarja juttatni”.<ref>II. vatikáni zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 24.</ref>▼
▲A keresztények közötti egység helyreállításának előmozdítása a [[második vatikáni zsinat]]nak is egyik fő célja volt, mert a keresztények közötti megosztottság "kétségkívül ellentmond Krisztus akaratának, botránkoztatja a világot és károsítja a legszentebb ügyet, az evangélium hirdetését minden ember számára."<ref>II. vatikáni zsinat: Unitatis redintegratio határozat, Bevezetés.</ref> A keresztények egyesülésének végső célja a katolikusok szerint, hogy azok „akik valamikor sajnálatos módon elszakadtak, Krisztus egy és igaz Egyházába visszatérjenek”,<ref>XI. Piusz pápa: Mortalium animos enciklika (1928).; Vö. II. vatikáni zsinat: Unitatis redintegratio határozat 4.</ref> hogy ennek az Egyháznak az egységében összebéküljenek<ref>Vö. II. vatikáni zsinat: Unitatis redintegratio határozat 24.</ref> A katolikusok ugyanis vallják, hogy az egység „a katolikus Egyházban elveszíthetetlenül létezik”.<ref>KEK 820.; Vö. II. vatikáni zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 4.</ref> Azonban, hogy az összes keresztények egyek legyenek, melynek gondja az egész Egyházra, mind a hívekre, mind a pásztorokra tartozik, szükség van „az Egyház állandó megújulására”, „a szív megtérésére”, „a közös imádságra”, „egymás testvéri megismerésére”, „a hívek és különösen a papok ökumenikus képzésére”, „a teológusok közti párbeszédre” és „a keresztények közötti együttműködésre az emberek szolgálatának különféle területein.”<ref>KEK 821-822. Vö. II. vatikáni zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 5-12.</ref> A II. vatikáni zsinat emellett figyelmeztette a híveket, hogy „tartózkodjanak minden olyan könnyelmű és oktalan buzgólkodástól, mely akadályozhatja az egység igazi kibontakozását; ökumenikus tevékenységük teljesen és őszintén katolikus legyen, azaz hűséges az apostoloktól és az atyáktól kapott igazsághoz, és megegyező a hittel, melyet a katolikus Egyház mindenkor vallott, ugyanakkor arra a teljességre törjön, amelyre az Úr az idők folyamán testét, az Egyházat el akarja juttatni”.<ref>II. vatikáni zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 24.</ref>
== Története ==
| |||