„Szentlélek” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
340. sor:
 
A [[történelmi egyházak]] szóhasználatai a magyar bibliafordítás-hagyományból vezethető le. Így a szellem szó is. Mindezek mellett figyelembe kell venni azt, hogy a szellem szó csupán a 19. század elején keletkezett, ezért a Szent Szellem az akkor már több évszázados magyar biblikus, egyházi nyelvben nem gyökerezhetett meg. A nyelvtörténészek szerint [[Kazinczy Ferenc]]1808-ban alkotta ezt a szót a szél, szellő származékszavaként, továbbá az -''em'' szóvég összekapcsolásával (vö. jell''em''). A nagy nyelvújító ezzel az új szóval az ő korában már elavulóban lévő, és csúnyának tartott ''szellet'' szót kívánta leváltani.
* [[Huszita]] szóalkotás a szél-szellő szavakból alkotott ''szellet'' kifejezés. A [[huszita]] evangéliumfordításban - (1416 körül; Müncheni Kódex 1466) –, a Szentlélek és a Szent Szellet egyaránt előfordul. Erről Szalkay Balázs ferences krónikájában (1438–39) a következő elítélő és felháborodott véleményt találjuk: „Mennyi és mekkora eretnekség vagyon ebben [a bibliafordításban], amit én is olvastam, ezt világi ember sem számlálhatja […], mivelhogy ezt a szólást is: Spiritus Sanctus [Szentlélek], így fordították: Szent Szellet”.
* A "Szellem" kifejezés a protestáns [[Károli Biblia|Károli Bibliában]] is előfordul, bár csak egyetlenegy helyen, ahol az egyébként használt fordítási gyakorlattal (pszükhé = lélek, élet; pneuma = lélek) nem lehetett volna megoldani a fordítást:
"Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé." (Károli Biblia, 1 Korinthus 15:45)