„Premontrei kolostor (Zsámbék)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Visszavontam az utolsó változtatást (Profpremrajpushpakaran), visszaállítva Zerind szerkesztésére: felesleges linkelés |
a hivatkozás |
||
54. sor:
[[Buda török kézre kerülése|Buda 1541-es török kézre kerülése]] után Zsámbék is az új hódítók területére került. A pálosok nem tehettek mást, elmenekültek kolostorukból, amelyet a [[törökök]] erődítménnyé alakítottak át.
[[1689]]-ben a [[Zichy család]] tulajdonába került a településsel együtt a templom is. Ők eleinte a várkastély kápolnáját használták. A templom sorsát [[1763]]. június 28-án [[1763-as komáromi földrengés|földrengés]] pecsételte meg: leomlott az északi mellékhajó boltozata és oldalfala. A rom gazdátlanná vált, a köveket széthordták a környékbeliek. A viszonylag nehezebben megközelíthető, romladozó középkori kolostortemplom helyett a település központjában építettek maguknak új templomot a zsámbékiak.
Nem maradt volna semmi a romokból, ha [[Rómer Flóris]] [[bencés rend|bencés]] tanár, régész-művészettörténész és [[Henszlmann Imre]] műtörténész az [[1870-es évek]]ben fel nem hívják a figyelmet az értékes emlék megmentésének szükségességére. [[Trefort Ágoston]] vallás- és közoktatási miniszter [[1889]]-ben [[Möller István]] építészmérnököt bízta meg az állagmegóvási munkákkal. A romlásnak Möller István korszerű [[restaurálás (építmény)|restaurálása]] (1896-1900) vetett véget. Módszere, amely szerint a romot romos állapotban konzerválta, a korszerű műemlékvédelmi elveknek megfelelő. A templomot csak a szerkezeti és állékonysági szükség szerint erősítette meg, részben az eredeti kőanyagból, részben a rekonstrukciós akciót bemutató tégla-aláfogásokkal. Részleteinek tiszta megtartásával hitelesen őrizte meg a magyarországi középkori építészet egyik legértékesebb, kőbe faragott dokumentumát.
| |||