„Zsolnay Múzeum” változatai közötti eltérés

A '''Zsolnay Múzeum''' a Janus Pannonius Múzeum állandó kiállításkiállítása, mely [[Pécs]] legrégebbi lakóházában, a Káptalan u. 2-ben található. A kiállításon a gyár díszművei láthatók kronológiai sorrendben, ezen belül stílusirányzatok, tervezők szerinti csoportosításban. A kiállítás része az [[1990]]-ben megnyílt Zsolnay-emlékszoba, amely a [[Zsolnay család]] bútorait, berendezési és dísztárgyait, valamint a családtagokról készült festményeket, rajzokat és fényképfelvételeket mutatja be.

A többször átépített műemlék épületről az első írásos feljegyzés [[1324]]-ből való. Többször átépítették. Homlokzatán [[reneszánsz]] freskómaradványok láthatók. [[1477]]-ben ebben az épületben alapította [[Magyarország]] első nyilvános könyvtárát [[Handó György]] [[prépost]].

A Janus Pannonius Múzeum gyűjteményét a pécsi Városi Múzeum Zsolnay kollekciója alapozta meg, amely történeti áttekintést ad a díszmű gyártásról, és amely [[1907]]- ben [[Zsolnay család|Zsolnay Miklós]] ajándékaként került a gyűjteménybe. A Zsolnay család [[1928]]-ban múzeumot alapított [[Zsolnay Vilmos]] születésének 100. évfordulója alkalmából. Ezt a több ezer darabot számláló gyári kollekciót [[1948]]-ban a család tanulmányi gyűjteményével együtt államosították és [[1951]]-től vettkvették fel a Janus Pannonius Múzeum leltárába. Építészeti kerámiák és tervrajzok, a díszművekhez készült kiviteli tervek és a gyár működésével kapcsolatos dokumentumok, oklevelek kerültek a múzeum gyűjteményébe személyes vonatkozású fotókkal, levelekkel együtt.

A gyárat [[1853]]-ban alapította Zsolnay Miklós pécsi kereskedő, Ignác fia számára. Az akkor még pár emberrel működő kis manufaktúrát [[1865]]-ben vette át Zsolnay Vilmos, aki a kezdeti években a technológia fejlesztésével és anyagkísérletekkel foglalkozott. Első sikerét az [[1873]]-as bécsi világkiállításon érte el, majd az [[1878]]-as párizsi világkiállítás hozta meg Zsolnay Vilmos számára a nemzetközi sikert. Az ott bemutatott találmányával, a magastüzű mázzal díszített porcelánfajansszal elnyerte a kiállítás aranyérmét és a francia kormánytól becsületrendjét.

A „verde antique” díszedények zöld mázukról kapták nevüket, szintén az [[1870-es évek]] jellegzetes gyártmányai. Ezekben az években Zsolnay Vilmos maga is tervezett. A Degenfeld grófnő számára készült kobalt rajzos készlet minden bizonnyal az ő munkája. [[1875]]-től leányai, [[Zsolnay család|Teréz és Júlia]] is részt vettek a tervező munkában. Autodidaktaként kezdték, de nagyon gyorsan jutottak el a művészi szintű iparművészeti munkához. Teréz népi motívumokat és az „úri hímzés” motívumait dolgozta fel, Júlia orientalista stílusban tervezett. Előszeretettel nyúlt az [[iznikIznik|izniki]]i ([[oszmán]]-[[Oszmán Birodalom|oszmán-török]]) és a [[japán]] formavilághoz. A [[lengyelek|lengyel]] születésű [[Zsolnay család|Sikorski Tádé, Zsolnay Júlia férje]] [[1883]]-tól állt a gyár szolgálatában, nevéhez számos művészi értékű terv fűződik.

Zsolnay Vilmos az [[1890-es évek]]ben kísérletezte ki [[Wartha Vince]] és [[Petrik Lajos]] kísérleti eredményei alapján sajátos redukált lüszter technikájátlüsztertechnikáját, az ún. [[Eozin (máz)|eozint]]. Az eozin technikáteozintechnikát az [[1896]]-os [[1896-os millenniumi ünnepségek|Országos Millenniumi Kiállításon]] mutatták be., Aza eozinnagy sikert arató új technika inspirálta a gyárban az új stílus, a [[szecesszió]] kibontakozását. Fiatal iparművészek, Apáti Abt Sándor, Darilek Henrik, Hidassy Pillo Sándor, Mack Lajos, Nikelszky Géza tervei alapján készültek az önálló plasztikai értékű, gyakran szimbolikus jelentésű díszkerámiák. Zsolnay Vilmos [[1900]]-ban bekövetkezett halálakor a gyár vezetését fia, [[Zsolnay család|Zsolnay Miklós]] vette át. Az [[1910]] körüli években egyszerűsödtek a díszműáruk formái és technikai kivitele is, előtérbe került a kisplasztikák gyártása.

A gyár virágkorának az [[első világháború]] vetett véget. A [[trianoni békeszerződés]]t követően elvesztették piacaik és nyersanyaglelőhelyeiknyersanyag-lelőhelyeik túlnyomó részét. A két világháború között főként máz alatt festett porcelánfigurák, díszedények gyártásával foglalkoztak, de az [[1920-as évek]] közepén felújították az eozin technikáteozintechnikát is, bár egyszerűbb formában.

A gyár gazdasági alapjait az [[1890-es évek]] végétől az építészeti kerámia, kályhacsempe és burkolólap, ipari porcelán, később a szaniter áruk gyártása biztosította. A Zsolnay gyárat [[1948]]-ban államosították. Ma is működik [[Zsolnay PorcelánmanufakturaPorcelánmanufaktúra Rt., illetve Zsolnay Porcelángyár RtZrt.]] néven.