„Népvándorláskor” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 94.21.129.18 (vita) szerkesztéséről Laszlovszky András szerkesztésére Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
|||
22. sor:
A népvándorlás időszaka két szakaszra osztható; az első, általában [[Földközi-tenger|mediterrán]] szemszögből értékelt szakasz során, a 4-[[6. század]] között germán népek fennhatósága alá került a korábbi [[Nyugatrómai Birodalom]] legtöbb területe. (Lásd: [[keleti gótok|osztrogótok]], [[nyugati gótok|vizigótok]], [[burgundok]], [[alánok]], [[angolok]], [[szászok]], [[jütök]], [[szvébek]], [[alemannok]].) A [[vizigótok]] voltak az elsők, akik [[376]]-ban – a [[hunok]] elől menekülve – hivatalosan római területre léphettek. A [[Római Birodalom]] azzal a feltétellel fogadta el jelenlétüket, hogy megvédik a [[Duna]] vonalát, de azok végül fellázadtak, magát Itáliát is megszállták, sőt [[Róma|Rómát]] is kifosztották ([[410]]), mielőtt megtelepedtek [[Ibériai-félsziget|Ibériában]], ahol megalapították 200 évig kitartó királyságukat. Őket [[Theuderich keleti gót király|Nagy Theodorik]] vezetésével az [[keleti gótok|osztrogótok]] követték Róma területére, akik magában [[Itália|Itáliában]] telepedtek le. Észak-Afrikában - rövid hispániai vándorlást követően - a [[vandálok]] alapítottak királyságot.
[[Fájl:Justinian Byzanz.png|thumb|Európa és a Mediterráneum [[I. Iusztinianosz bizánci császár|I. Justinianus]] uralkodásakor]]
[[Fájl:Voelkerwanderungkarte.png|thumb|Barbár betörések a népvándorláskorban]]
Eközben a római [[Britannia (provincia)|Britanniát]] lassan meghódították az [[angolok]] és a [[szászok]]. [[Gallia|Galliában]] a több nyugati germán törzs összeolvadásából született [[frankok]], akiknek vezetői általában kiálltak Róma mellett, jóval fokozatosabban és békésebben léptek római területre az [[5. század]]ban, és a római-gall lakosság általában elfogadta őket uralkodóinak. Elhárítva az alemannok, burgundiaiak és vizigótok okozta kihívásokat, a Frank Királyság vált a majdani Franciaország és Németország magjává. Az a tény, hogy a frankok - az ariánus germánokkal ellentétben - katolikusak voltak, államszervezési szempontból jelentős volt. A germán népek több évszázados vándorlásának lezárulásaként a [[longobárdok]] [[568]]-ban elhagyták Pannoniát,<ref>Bóna István: ''A magyarok és Európa a 9–10. században.'' Budapest, MTA TTI, 2000. 17. o.</ref> megkezdve Itália elfoglalását.
| |||