„Theuderik keleti gót király” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
12akd (vitalap | szerkesztései)
12akd (vitalap | szerkesztései)
83. sor:
Máig vitatott, hogy Theuderich ezek után független királyként vagy a keletrómai császárság vazallusaként kormányozta-e Itáliát<ref name=uralkodok/><ref group=a>{{forr|szöveg=Mint Odoaker, látszólagosan Theuderich is csak egy alkirálya volt a bizánci császárnak}}. Feltehetően formálisan el is ismerte függőségét Konstantinápolytól, míg valójában önállóan uralkodott Itáliában, rómaiak és barbárok fölött egyaránt (U. és d., 643. o.): {{forr|szöveg=a császár és Theuderich tevékenységei egyenrangúak voltak}}. "''A mi királyságunk a tiéd utánzata''" – írta [[I. Anastasius bizánci császár]]hoz intézett levelében (Eu. tört., 73. o.). Megkísérelte folytatni a római hagyományokat, az egykori császárokat "''elődeink''"nek nevezte, s ő maga is igyekezett hozzájuk hasonulni (Eu. tört., 73. o.). A császári címet azonban nem használta: elismerte a bizánci császár felsőbbségét, s ezért cserébe megkapta a patríciusi címet (Eu. tört., 73. o.) Viszont hivatalos irataiban királyként említi magát, minden további jelző nélkül (U. és d., 643. o.); soha nem bajlódott annak a megjelölésével, hogy voltaképpen minek is a királya (U. és d., 643. o.). {{forr|szöveg=Odoakerrel szemben azonban Theuderich tiszteletben tartotta az egyezséget melyet kötött, és engedélyezte királyságában a római polgárok számára a római törvények és jogok gyakorlását}}.</ref>
 
Hatalma mindazonáltal nem volt korlátlan.<ref name=uralkodok/> Consulokat például nem nevezhetett ki a császár beleegyezése nélkül<ref name=uralkodok/>; csupán rendeleteket bocsáthatott ki,<ref name=uralkodok/> törvényeket nem<ref name=uralkodok/> (bár a gyakorlatban alig volt különbség e kettő között<ref name=uralkodok/>); nem adományozhatott római állampolgárságot gót alattvalóinak, akik nem lehettek ''senator''ok vagy egyéb fontosabb római köztisztviselők sem,<ref name=uralkodok/> és tilos volt vegyes házasságot kötniük a rómaiakkal.<ref name=uralkodok/>
 
Theuderich a gótoknak adományozta a földbirtokok harmadrészét<ref name=pallas/> és a birodalom védelmével is megbízta őket,<ref name=pallas/> viszont a rómaiak alkotmányát, törvényeit és törvénykezését tiszteletben tartotta és hivatalnoki állásokat úgyszólván csak rómaiakkal töltötte be.<ref name=pallas/> A gótok főként a félsziget északi és középső részén telepedtek le,<ref name=uralkodok/> ill. némelyek visszatértek korábbi vándorlásaik valamelyik színhelyére, [[Dalmácia|Dalmáciá]]ba vagy [[Pannonia (provincia)|Pannóniába]].<ref name=uralkodok/> Itália lakosaitól elválasztották őket a nyelvi különbségek, valamint az, hogy az osztrogótok a kereszténységnek nem a katolikus, hanem az ariánus változatát gyakorolták,<ref>Uralkodók és dinasztiák, 643–644. oldal</ref> és a Róma által eretneknek nyilvánított [[Wulfila|Ulfilas]] püspök tanait vallották.<ref name=uralkodokfolyt>Uralkodók és dinasztiák, 644. oldal</ref>
Theuderich meghódította [[Szicília|Szicíliá]]t,<ref name=pallas/> a dél-alpesi tartományokat,<ref name=pallas/> és [[Provence]]-t is.<ref name=pallas/>
 
Theuderich Itáliában betöltött hegemón szerepét elsősorban dinasztikus kapcsolatok kiépítésével kívánta megszilárdítani.<ref name=etortenete/> Még mielőtt Konstantinápoly elismerte volna uralmát,<ref name=etortenete/> feleségül vette Audofledát<ref group=a>[[Iordanes|Jordanes]] így ír a házasságról:
{|
:''"<small>Lodoinhoz'' (Chlodvig) ''a frankok királyához pedig követséget küldvén, annak leányát Audofledát feleségül kérte. Ez ebbe örömmel és szívesen egyezett bele, minthogy azt hitte, ezen kapcsolat révén fiai, Celdebert, Heldebert és Thiudebert is a gótok népéhez szövetségkötéssel fognak csatlakozni. De ez a kapcsolat mégsem vált a békés egyetértés hasznára, mivel a gall területek miatt még gyakran vívtak egymással kemény harcot és míg Theoderich életben volt sohasem engedett a gót a frankoknak."'' (Középkori egyetemes szöveggyűtemény)
96. sor:
{{forr|szöveg=Theuderich a birodalmába irányuló vandál betöréseket is megállította azzal, hogy háborúval fenyegette meg a gyengekezű vandál királyt [[Thrasamund vandál király|Thrasamund]]ot. [[519]]-ben, mikor egy csoport felégette a ravennai zsinagógát Theuderich saját költségén újjáépíttette}}.
 
Uralkodása végén a katolikus rómaiak összeesküvést szőttek ellene,<ref name=pallas/> sőt Justinus keletrómai császárt hívták segítségül.<ref name=pallas/> Ez annyira elkeserítette Theuderichet, hogy [[524]]-ben Symmachiust és [[Anicius Manlius Severinus Boethius|Boethius]] bölcsészt megölette<ref name=pallas/> ([[524]],<ref name=pallas/> bár ezt a király később igen megbánta<ref name=uralkodokfolyt/>) letartóztatta a [[senatus]] egy részét,<ref name=etortenetefolyt>''Európa története'' – ''a kezdetektől napjainkig'', 74. oldal</ref> és erőszakosan lépett fel a katolikus egyházzal szemben is.<ref name=etortenetefolyt/> Két évvel később ő maga is meghalt; fővárosában impozáns mauzóleumot emeltek neki.<ref name=uralkodokfolyt/> Amikor [[Flavius Belisarius|Beliszariosz]] (bizánci hadvezér) [[540]]-ben elfoglata [[Ravenna|Ravenná]]t, Theuderich csontjait szétszórták,<ref name=uralkodokfolyt/> és a mauzóleumot [[Santa Maria della Rotonda]] néven átalakították templommá<ref name=uralkodokfolyt/>; a homlokzatot és az oszlopcsarnokot a XVI. században helyreállították.<ref name=uralkodokfolyt/>
 
Theuderichet unokája, [[Athalarich keleti gót király|Athalarich]] követte a trónon.<ref name=uralkodokfolyt/>