„Fallabda” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
1. sor:
A '''fallabda''' vagy '''squash''' (ejtsd: szkvas) a [[tenisz]]ben használatoshoz hasonló ütőkkel és gumilabdával, erre a célra kialakított teremben játszott sportág. Általában két játékos játssza, de páros mérkőzések esetén négyen vannak a pályán. A pálya 9,75 m hosszú és 6,4 m széles.
[[Fájl:Squash-racquet-and-ball.jpg|bélyegkép|250px|Squash ütő és labda.]]
11. sor:
== Története ==
Az emberek évszázadok óta játszanak olyan ütős labdajátékokat, ahol a labdát vagy a falnak ütik, vagy oda-vissza adogatják egymásnak egy háló felett. A 19.században született meg egy labdajáték, amelyet úgy hívtak, hogy [[rackets]]. Ez egy londoni börtönben jött létre. (egész pontosan ez úgy igaz, hogy dokumentumok szerint a londoni adósok börtönében is ismert volt már ez a játék. Ez nem egy elzárt épület volt, hanem egy falakkal körbezárt-őrzött nagy terület, amelyen belül a fogvatartottak szabadon mozoghattak és többek között sportokat is űzhettek) Ez a játék a börtönből kiindulva nagyon népszerű lett az iskolákban, ezek közül a Harrow School járt az élen, ahol többféle változat is elterjedt már 1830 táján. Állítólag a diákok miközben arra vártak, hogy bemenjenek a rackets-pályára egy másik teremben a falnak ütögették a labdát. Később rájöttek, hogy puhább labdával sokkal változatosabbak az ütések, maga a játék pedig jóval nehezebb.
Kezdetben egyszerre több, egymástól eltérő labdajáték-változat létezett. Ezek közül kettő vált nagyon népszerűvé: a ”[[soft ball]]” és a „[[hard ball]]”. A világ legnagyobb részén a soft ball terjedt el, de leginkább olyan országokban lett nagyon népszerű, ahol a brit hadsereg állomásozott. Ilyen ország volt [[India]], [[Egyiptom]], [[Ausztrália (ország)|Ausztrália]], [[Új-Zéland]], [[Dél-afrikai Köztársaság|Dél-Afrika]].
1930-ban tartották az első [[Brit Nyílt Bajnokságot]] ([[British Open]]), melyet az első nem hivatalos világbajnokságként tartanak számon. A bajnok az angol [[Don Butcher]] lett, aki a honfitársát, [[Charles Read]]et győzte le. Az azt követő három-négy évtizedben leginkább egyiptomi és pakisztáni játékosok voltak a ranglisták élén. Az 1960-as évek végén azonban egy ír férfi, [[Jonah Barrington]] megtörte az egyiptomi és a pakisztáni dominanciát. Hatszor nyerte meg a Brit Nyílt Bajnokságot, ezzel bebizonyította, hogy megfelelő kondícióval le lehet győzni még a legtechnikásabb játékost is.Ettől kezdve a fallabda már nem ugyanaz a játék volt. Barringtont követve a hivatásos játékosok mind jobban odafigyeltek a megfelelő kondícióra, a technika mellett egytől egyig kiváló erőnlétre, gyorsaságra és kitartásra tettek szert. Három játékos emelkedett ki leginkább a mezőnyből: az ausztrál [[Geoff Hunt]] és két pakisztáni, [[Jahangir Khan]] és [[Jansher Khan]].
Növekvő népszerűsége ellenére a fallabda nem kap elegendő nyilvánosságot, ami leginkább annak tudható be, hogy a mérkőzések a közönség számára nehezen hozzáférhetők. Azelőtt a közönséget csupán a pálya hátsó fala fölé emelkedő erkélyen tudták elhelyezni, természetesen igen korlátozott számban. A 70-es években vált gyakorlattá, hogy a pálya hátsó falát üvegből készítették. Hamarosan megjelentek a speciális, csak egy irányban átlátszó, szállítható, plexifalú pályák - jelentősebb eseményeken ma ezt használják. A pályát egy nagy terem közepén állítják fel, így a játék minden szögből látható, és egyszerre háromezer néző kísérheti figyelemmel a mérkőzést.
Mivel a játék lényegében abból áll, hogy két játékos egy zárt helységben ütöget egy kicsi és gyors labdát, a fallabda televíziós közvetítése is meglehetősen nehéz feladat. Ám az utóbbi idők technikai fejlődésének köszönhetően ma már léteznek élvezhető minőségű közvetítések.. Ezenkívül bevezették az eltérő színű falak alkalmazását, és speciális labdákat fejlesztettek ki. A kezdetben használt fehér labdák helyét mára olyan, fényvisszaverő pontokkal ellátott labdák vették át, melyek UV fényben világítanak. Ezek az újítások minden bizonnyal lehetővé teszik, hogy a sportág a jövőben az eddigieknél nagyobb nyilvánosságot kapjon.
Megjegyzés: Magyarországon helytelenül a "fallabda" elnevezés került a köztudatba a nehezen kimondható és leírható squash helyett. Ez azért pontatlanság, mert a "fallabda" egy kategória, amelybe olyan rokon sportágak tartoznak, melyekben kézzel, ütővel, vagy valamilyen más eszközzel a falra/falakra juttatják a labdát
[[Kép:Palya.JPG|bélyegkép|300px|Squash pálya]]
27. sor:
=== Az adogatás ===
Az először adogató játékos eldöntheti, hogy a jobb vagy a bal oldali adogatónégyzetből akar-e adogatni. Jobb kezes ellenfél esetén általában a jobb oldali adogatónégyzetet választják, balkezes ellenfél esetén pedig a bal oldalit, mert így a labdát az ellenfélnek fonákkal kell az adogatást fogadnia, ami a legtöbb játékosnak a gyengébb oldala.Az adogatás csak akkor érvényes, ha az adogató legalább egyik lábának egyik pontja az adogatás pillanatában az adogatónégyzeten belül van , azonban úgy, hogy ez nem érinti a négyzet egyik vonalát sem. Adogatásnál a játékos a levegőbe dobja a labdát és még mielőtt az lepattanna a földre, megüti a főfal irányába. A labdának a főfalon az adogatóvonal és a határvonal közé eső területet kell érintenie, és úgy kell visszapattannia, hogy az éppen "használt" adogatónégyzettel ellentétes oldali hátsó pályanegyedben érjen padlót. A hátsó pályanegyed vagy más néven fogadónégyzet a keresztvonal, a félpályavonal, az oldalfal és a hátsó fal által határolt terület. A labda pattanhat az oldalfalon, a hátsó falon, vagy akár mindkettőn, de nem mehet a határvonalakon kívülre és a fogadónégyzetbe kell pattannia. A fogadónak természetesen ezt nem kell megvárnia, röptézhet is.
A sikertelen adogatás neve fault; sikertelen adogatás következtében a fogadó nyeri meg a labdamenetet. Az adogatás abban az esetben érvénytelen, ha az adogató kétszer üt bele a labdába, vagy ha a labda a határvonalon kívül érinti a falat, vagy ha a labda az oldalfalon pattan először, és csak azután pattan a főfalra, vagy ha az adogató elvéti a labdát. Az adogató abban az esetben nyeri meg a labdamenetet, ha ellenfele nem tudja a labdát a főfalra ütni, vagy ha az ellenfele szándékosan akadályozza az ütésben, vagy ha az ellenfele nem tud beleütni a labdába, vagy ha a labda előbb pattan a padlóra, mintsem a főfalra, vagy kettőt pattan a labda a földön, vagy ha az ellenfele a labdát határvonalon kívülre üti, vagy ha az ütőn kívül bármi mással a labdához ér, vagy ha az ütő húrjain megül, esetleg kétszer üt bele.
[[Kép:Bemelegit.JPG|bélyegkép|300px|Egy játékos bemelegítés közben]]
48. sor:
== Magyarországi egyesületek, bajnokságok ==
Magyarországon az 1980-as évek végén alakultak ki az egyesületek, melyeket akkor még a klubok hoztak létre a sportág népszerűsítése céljából.
Jelenleg több mint 36 egyesület küzd 4 kategóriában az osztálybeli Magyar Bajnoki címért, illetve a [[Magyar Kupa]] megszerzéséért. Ez a négy kategória a következő: OB-I. és OB-II kategória, ahol 8-8, az OB-III. és OB-IV-ben pedig 16-16 csapat versenyez egymással évente. Minden kategória nyertese feljut a következő kategóriába, ahonnan automatikusan az utolsó kiesik.
Minden évben megrendezésre kerül az Egyéni Országos Bajnokság, ahol az ország legjobbjai mérik össze tudásukat. Ezen kívül megrendezik az Országos Csapatbajnokságot és a Magyar Kupát is. Az Országos Csapatbajnokságon első helyezést elért csapat jogot szerez Az Európai Bajnokok Ligájában való részvételre. Ez [[Európa]] egyik legrangosabb tornája.
Íme pár magyarországi squash egyesület: [[City Sc]], [[Absolut SE]], [[Golden Ball Club]], [[Platán Squash Egyesület]], [[Prince Sportegyesület]], [[Római Teniszakadémia és Squash Club]], [[Rózsadombi Sportegyesület]], [[Squash Club]], [[Tisza Sc]], [[Újpalotai Squash Club]], [[Király Squash SE]], Egri Squash SE.
| |||