„Julianus barát” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Dencey (vitalap | szerkesztései)
Dencey (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
3. sor:
'''Julianus barát''' egy magyar [[Domonkos-rend]]i [[szerzetesrend|szerzetes]] volt, aki Gerhardusszal és még néhány szerzetestársával két utazást tett, hogy megkeresse a [[magyarok]] őshazáját keleten.
 
A Julianus barát két útjáról készült feljegyzéseket a [[vatikán]]i levéltár őrzi.
A Julianus barát két útjáról készült feljegyzéseket a [[vatikán]]i levéltár őrzi. Az első útról (1235-1236) Pater Richardus<ref>Riccardus fráter (Katona Tamás (1981), 95. o.)</ref> – valószínűleg Julianus felettese – írt jelentést a pápai kúria számára, a második útról (1237–1238) maga Julianus írt feljegyzést („''Levél a tatárok életéről''”<ref>[http://sermones.elte.hu/szovegkiadasok/magyarul/madasszgy/index.php?file=191_194_Julianus Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez – Középkor (1000-1530) Julianus barát jelentése második útjáról Levél a tatárok életéről], sermones.elte.hu</ref>). A kéziratokat [[Cseles Márton]] magyar [[Jézus Társasága|jezsuita]] fedezte fel újra a vatikáni levéltárban,<ref>Liber Censuum (az Apostoli Kamara hivatalos adókönyve)</ref> [[1695]]-ben, de felfedezése kiadatlan maradt. Ötven évvel később, [[1745]]-ben [[Dezericzky Ince|Desericzky Ince]] piarista szerzetes újból rábukkant a kéziratokra, és 1748-ban kiadta azokat „''De initiis ac majoribus Ungarorum''” c. művének második kötetében.{{refhely|Sudár|148. o.}}
{{idézet2|''A keresztény Magyarok Történetében azt találták, hogy van egy másik, Nagyobb Magyarország''|Nagy-Magyarország dolgáról, melyet Riccardus fráter szerzett IX. Gergely pápa idejében}}
A Julianus barát két útjáról készült feljegyzéseket a [[vatikán]]i levéltár őrzi. Az első útról (1235-1236) Pater Richardus<ref>Riccardus fráter (Katona Tamás (1981), 95. o.)</ref> – valószínűleg Julianus felettese – írt jelentést a pápai kúria számára, a második útról (1237–1238) maga Julianus írt feljegyzést („''Levél a tatárok életéről''”<ref>[http://sermones.elte.hu/szovegkiadasok/magyarul/madasszgy/index.php?file=191_194_Julianus Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez – Középkor (1000-1530) Julianus barát jelentése második útjáról Levél a tatárok életéről], sermones.elte.hu</ref>). A kéziratokat [[Cseles Márton]] magyar [[Jézus Társasága|jezsuita]] fedezte fel újra a vatikáni levéltárban,<ref>Liber Censuum (az Apostoli Kamara hivatalos adókönyve)</ref> [[1695]]-ben, de felfedezése kiadatlan maradt. Ötven évvel később, [[1745]]-ben [[Dezericzky Ince|Desericzky Ince]] piarista szerzetes újból rábukkant a kéziratokra, és 1748-ban kiadta azokat „''De initiis ac majoribus Ungarorum''” c. művének második kötetében.{{refhely|Sudár|148. o.}}
 
==Előzmények==