„Szent Mihály-székesegyház (Kijev)” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
forráshivatkozások javítása |
|||
12. sor:
A '''Szent Mihály-székesegyház''' az [[Ukrajna]] fővárosában, [[Kijev]]ben található '''Szent Mihály aranykupolás [[kolostor]]''' ({{ukránul|Михайлівський золотоверхий монастир (Mihajlivszkij zolotoverhij monasztir)}}) fő temploma . A [[Dnyeper]] jobb partján, a [[Szent Szófia-székesegyház]]tól északkeletre található, a város történelmi belvárosában. Tornyából a [[Podíl]] üzleti negyedre nyílik kilátás.
Eredetileg [[II. Szvjatopolk kijevi nagyfejedelem]] építtette a [[középkor]]ban,
== Története ==
=== A 20. századig ===
[[Fájl:Трьохсвятительська вул., 6.jpg|bélyegkép|balra|A templom éjszaka]]
Több kutató úgy véli, először [[I. Izjaszláv kijevi nagyfejedelem]], akinek keresztény neve Demeter volt, építette meg a Szent Demeter-székesegyházat és kolostort Kijev belvárosában, a Szent Szófia-székesegyház közelében, az 1050-es években.
[[Fájl:Michael of salonica.jpg|upright|bélyegkép|balra|A [[Szent Demeter]]-[[mozaik]]ot II. Szvjatopolk állította édesapja emlékére]]
A kolostor Szvjatopolk családjának családi kolostorának volt tekinthető, itt vannak többen is eltemetve. (Riválisa, [[II. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem|Vlagyimir Monomah]] a [[Vidubickij-kolostor]]t támogatta.) A székesegyház [[Kupola|kupolája]] feltehetően az első aranyozott volt, amit a [[Kijevi Rusz]]ban emeltek,<ref name="Brockhaus">{{cite web|url=http://gatchina3000.ru/brockhaus-and-efron-encyclopedic-dictionary/042/42113.htm|title=Zlatoverhij Mihajlovszkij monasztir|accessdate=2017-04-05|work=[[Brockhaus and Efron Encyclopedic Dictionary]]|language=Orosz}}</ref> innen kaphatta az „aranykupolás” vagy „aranytetős” jelzőt, melyet később gyakran használtak.
Az 1240-es [[Tatárjárás a Ruszban|tatárjárás]] során a kolostor valószínűleg súlyosan megrongálódott. A tatárok feldúlták a székesegyházat, eltávolították az aranylemezeket.
[[Fájl:Kyiv-Michael-monastery.jpg|bélyegkép|275px|A kolostor az 1900-as évek elején]]
A kolostor a [[A zaporizzsjai kozákok hetmanjai|hetmanok]] és más jótevők védelmét élvezte az évek során. A zarándokokat főleg [[Szent Borbála]] 1108-ban [[Konstantinápoly]]ból ide szállított ereklyéi vonzották, melyeket II. Szvjatopolk felesége kérésére hoztak a templomba, és [[Ivan Sztepanovics Mazepa|Ivan Mazepa]] hetman által adományozott ezüst ereklyetartóban kaptak helyet.<ref>{{cite web|url=http://www.zerkalo-nedeli.com/nn/show/612/54340/|title=Hram vidajuscsihszja tvorenij |accessdate=2017-04-05|last=Chervonozhka|first=Valentyna|date=2006-09-2|work=[[Dzerkalo tizsnya]]|language=Orosz, ukrán |archiveurl=https://web.archive.org/web/20090616235850/http://www.zerkalo-nedeli.com/3000/3150/54340/ |archivedate=2009-6-16}}</ref
1870-ben nagyjából 100 ezer zarándok tette tiszteletét a kolostorban.
▲A kolostor a [[A zaporizzsjai kozákok hetmanjai|hetmanok]] és más jótevők védelmét élvezte az évek során. A zarándokokat főleg [[Szent Borbála]] 1108-ban [[Konstantinápoly]]ból ide szállított ereklyéi vonzották, melyeket II. Szvjatopolk felesége kérésére hoztak a templomba, és [[Ivan Sztepanovics Mazepa|Ivan Mazepa]] hetman által adományozott ezüst ereklyetartóban kaptak helyet.<ref>{{cite web|url=http://www.zerkalo-nedeli.com/nn/show/612/54340/|title=Hram vidajuscsihszja tvorenij |accessdate=2017-04-05|last=Chervonozhka|first=Valentyna|date=2006-09-2|work=[[Dzerkalo tizsnya]]|language=Orosz, ukrán |archiveurl=https://web.archive.org/web/20090616235850/http://www.zerkalo-nedeli.com/3000/3150/54340/ |archivedate=2009-6-16}}</ref><ref name="Little Kiev">{{harvnb|Makarov|2002|p=558.}}</ref> A 17. század végétől minden kedden, a liturgia előtt Szent Borbálát dicsérő énekek hangzottak fel.<ref name="Little Kiev"/> Habár a 18. század végén a legtöbb kolostort [[Szekularizáció|szekularizáltak]], itt még a 19. és 20. században is lakott akár 240 [[szerzetes]]. 1800 után [[Csernyihiv|Csernyigov]] püspöke lakott itt. Kántoriskola is volt itt, számos jelentős zeneszerző, mint [[Kirilo Hrihorovics Sztecenko|Kirilo Sztecenko]] vagy [[Jakiv Mihajlovics Jacinevics|Jakiv Jacinevics]] is itt tanult vagy tanított.
▲1870-ben nagyjából 100 ezer zarándok tette tiszteletét a kolostorban.<ref name="Little Kiev"/> Az [[1917-es oroszországi forradalmak]] előtt gyűrűket is készítettek és áldottak meg a kolostorban, ezek az úgynevezett Szent Barbara-gyűrűk igen népszerűek voltak a kijeviek körében. Szerencsehozóként tekintettek rájuk, sokak szerint védtek a súlyos betegségektől és a hirtelen haláltól is.<ref name="Little Kiev"/> Ezek arra a tényre épültek, hogy az 1710-es és az 1770-es [[Bubópestis (betegség)|bubópestis]] és a 19. századi [[kolera]]járványok nem érintették a kolostort.
=== A székesegyház és a harangtorony lerombolása ===
35 ⟶ 34 sor:
[[Fájl:Комплекс Михайлівського Золотоверхого монастиря. 12.JPG|bélyegkép|balra|Az ikonosztáz részlete]]
1934. június 26-án megkezdődött a 12. századi bizánci [[mozaik]]ok eltávolítása. A [[Orosz Szépművészeti Akadémia|leningrádi Szépművészeti Akadémia]] Mozaik Osztálya végezte el ezt a tevékenységet. A specialistákat sürgette a határidő, így nem tudták a teljes feladatot elvégezni.
A fennmaradó, nagyjából 45 négyzetméteres mozaikfelületet elosztották az [[Ermitázs]], az [[Állami Tretyjakov Galéria]] és az [[Orosz Múzeum]] között.<ref>{{cite web|url=http://www.hermitagemuseum.org/html_En/11/2004/hm11_2_141.html|title=The Transfer to the Ukraine of Fragments of Frescoes from Kiev's Mikhailovo-Zlatoverkh Monastery|accessdate=2017-04-05|work=The State Hermitage Museum |archiveurl=https://web.archive.org/web/20040624120050/http://www.hermitagemuseum.org/html_En/11/2004/hm11_2_141.html | archivedate=2004-06-24}}</ref> A többi megmaradó mozaikot a Szent Szófia-székesegyház második emeletén állították ki, nem látogatható. A Kijevben maradt elemeket a [[második világháború]] során a [[Harmadik Birodalom|nácik]] [[Németország]]ba szállították, majd az [[Amerikai Egyesült Államok]] közvetítésével jutottak vissza.
[[Fájl:Проект столичного урядового центру на місці зруйнованого Михайлівського золотоверхого монастиря.jpg|bélyegkép|325px|[[Ioszif Rihoravics Lanhbard]] 1936-os tervei a kormányzati központra]]
1935 tavaszán a kupola aranydíszeit is eltávolították. Az ezüst királyi kapukat, Mazepa ereklyetartóit (amelyek két [[pud]]ot nyomtak) és más értékes tárgyakat külföldre értékesítettek, vagy egyszerűen megsemmisítettek.
[[Fájl:2013. Kiev 083.jpg|bélyegkép|balra|Az ellenálló Makarenko professzor szobra]]
1936 őszén a székesegyházat és a harangtornyot [[dinamit]]tal robbantották fel. A kolostor gazdasági kapuját és a szerzetesi falakat szintén lerombolták. A rombolás után az [[NKVD]] alapos keresést végzett, értékek után kutatva.
Az egyetlen épület, ami a kolostor helyén elkészült a második világháború előtt, ma a [[Külügyminisztérium (Ukrajna)|Külügyminisztériumnak]] ad otthont. A székesegyház helyére tervezett központi épület munkálatainak kezdetét 1938 tavaszán elhalasztották, mivel a hatóságok nem voltak megelégedve a tervekkel. Az épület sosem valósult meg. Később a hely sportkomplexummá alakult, [[tenisz]]- és [[röplabda]]pálya is volt, a sportolni vágyók a refektóriumban öltözhettek át.
54 ⟶ 53 sor:
[[Fájl:Почти утраченные мозаики (4572904018).jpg|bélyegkép|275px|Az Eukarisztika-mozaik a Szent Szófia-székesegyház 2. emeletén]]
Miután [[Ukrajna]] 1991-ben függetlenné vált, a kolostor lebontását bűnnek látták, felerősödtek a teljes rekonstrukciót hirdető hangok, akik az ukrán nép kulturális öröksége fontos részének tartották az épületet. A terveket 1997 és 1998 között fogadták el és hajtották végre, a székesegyház és a harangtorony később az [[Ukrán ortodox egyház (kijevi patriarchátus)|ukrán ortodox egyház kijevi patriarchátushoz]] került át. Jurij Ivakin vezető régész elmondása szerint több mint 260 értékes műkincset találtak az építkezést megelőző ásatások során. A régi katedrális egy része is állt még, amely a mai székesegyház kriptájaként szolgál.<ref>{{cite web|url=http://www.ukrweekly.com/Archive/1998/489803.shtml|title=Historic St. Michael's Golden-Domed Sobor is rebuilt|accessdate=2017-04-06|last=Woronowycz|first=Roman |authorlink= |date=1998-11-29|work=[[The Ukrainian Weekly]]|publisher=Kyiv Press Bureau|archiveurl = https://web.archive.org/web/20060427214210/http://www.ukrweekly.com/Archive/1998/489803.shtml |archivedate = April 27, 2006|deadurl=yes}}</ref>
A [[Kijevi Városi Tanács|városi hatóságok]] segítségével J. Loszitszkij építész-restaurátor és mások újjáépítették a nyugati kőfalakat. Ezután a harangtorony következett. Az eredeti zenélő óra helyett modern elektromos szerkezetet szereltek be mutatókkal, és 40-féle dallammal,
Az újjáépített Szent Mihály aranykupolás székesegyházat 1999. május 30-án nyitották meg. A belső dekorációk és freskók azonban csak 2000. május 28-ára készültek el. Az oldalkápolnákat 2001-ben [[Szent Borbála]] és [[Alexandriai Szent Katalin]] tiszteletére szentelték fel. A következő négy évben a 29 mozaikból 18-at, és más [[műalkotás]]okat is visszahoztak ide Moszkvából, az ukrán és orosz hatóságok közötti hosszas vita után.<ref name="EoU"/> 2006 végére az összes freskót sikerült a [[szentpétervár]]i [[Ermitázs]]ból ide szállítani.<ref>{{cite web|url=http://www.korrespondent.net/main/172090/|title=V Ukrainu vernutszja freszki Mihajlovszkovo zlatoverhovo szobora|accessdate=2017-04-06|work=[[Koreszpondent]]|language=Orosz}}</ref> Egy speciális megőrzési helyre tették őket, ami nem az egyház, hanem az önkormányzat tulajdonában van.
70 ⟶ 68 sor:
A kolostor [[szakrális építészet]]e egyaránt tartalmaz [[Bizánci művészet|bizánci]] és [[barokk]] elemeket. A Szent Mihály aranykupolás székesegyház ({{ukránul|Михайлівський Золотоверхий Cобор}}) a kolostor fő temploma, 1108 és 1113 között építtette [[II. Szvjatopolk kijevi nagyfejedelem]]. Ez volt a legnagyobb a Szent Demeter-kolostor három temploma közül.
Az eredeti székesegyház mintájául a [[Pecserszka Lavra]] Nagyboldogasszony-székesegyháza szolgálhatott. A [[Kijevi Rusz]] idején [[görög kereszt]] formában használták, hat oszlopa és szentélye volt. Egy talán [[keresztelőkápolna]]ként működő kicsinyített templom is található itt, délről csatlakozva a székesegyházhoz. Torony is volt, amelyben a karzatra vezetett lépcső, amit a kor szokásai szerint nem a főhajóban, hanem a [[narthex]]ben alakítottak ki. Feltehetően egy kupolája volt, illetve a tornyot és a keresztelőkápolna felett is egy-egy kupola volt található. A belső építészet fényét kitűnő mozaikok emelték, amelyek talán az egész Rusz legkitűnőbbjei voltak.
Amikor a 17. század vége és a 18. század eleje idején újjáépítették Kijev középkori templomait [[ukrán barokk]] stílusban, a székesegyházat is jelentősen megnövelték és renoválták. 1746-ra kapta meg új barokk külsejét, de a belső bizánci maradt. Az eredeti egyetlen kupola mellé további hat új kupola is épült, a falakon megnövekedett nyomást [[támpillér]]ek építésével ellensúlyozták.
A templomban ötrészes [[ikonosztáz]] található, melyet [[Pavlo Petrovics Szkoropadszkij]] [[hetman]] adományozott, a [[Csernyihiv|csernyigovi]] Hrihorji Petriv készítette 1718-ban. A 18. és 19. században csaknem az összes bizánci mozaikot és freskót lefestettek. A 19. század végén restauráció folyt, az épen maradó részeket elszállították. Azonban ezidáig nem volt komoly feltárás, ezért elképzelhető, hogy az újabb rétegek alatt még fellelhetők középkori freskók és mozaikok.
|