„Bella István” változatai közötti eltérés

Korán árván maradt,<ref>Kántortanító apja 1944-ben a háborúban eltűnt.</ref> ezért már tízévesen kántor-orgonistaként pénzkeresésre kényszerült Még csak 14 éves (1954) volt, amikor ''Hazafelé'' című verse megjelent a Fejér Megyei Hírlapban. Középiskolás éveit a [[székesfehérvár]]i [[Ciszterci Szent István Gimnázium|József Attila Gimnáziumban]] töltötte. Már a [[sárkeresztúr]]i iskolában a fiatal fiú kezébe került az [[Irodalmi Újság]], a [[Csillag (folyóirat)|Csillag]] és az [[Új Hang (folyóirat, 1952–1956)|Új Hang]], tehát igen korán olvasta az irodalmi sajtót. A gimnáziumban egyre inkább elmélyült érdeklődése. Az 1956-os [[forradalom]] történései megragadták. Verseket is írt, de ezeket - szerencséjére – nem közölték. Részt vett több megmozdulásban, például a megyeszékhelyhez közeli Csórra élelmiszert és ruhát vitt, és gyűjtött a Pesten küzdőknek. 1958–1959-ben [[Budapest]]en segédmunkásként, 1961–1962-ben [[Bokod]]on az erőmű kultúrosaként dolgozott, majd 1964-ben az [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|ELTE]] Bölcsészkarán végzett, magyar - könyvtár szakon. Egyre közelebb került az irodalmi élethez, az 1960-as évek közepén része van a ''Tiszta szívvel'' című antológia megszületésében. Verseit az [[Új Írás]] és a [[Napjaink]] közölte, s csakhamar kialakult az a szellemi közeg, amely a "Hetek"„Hetek” néven lett ismert a magyar költészetben. Bellán kívül ide tartozik [[Ágh István (költő)|Ágh István]], [[Buda Ferenc (költő)|Buda Ferenc]], [[Kalász László]], [[Raffai Sarolta]], [[Ratkó József]] és [[Serfőző Simon]]. Az ő számukra a [[József Attila]]-i hagyomány épp oly fontos mind morális, mind esztétikai értelemben, mint a közvetlen elődjüknek tekintett [[Illyés Gyula]], majd [[Nagy László (költő)|Nagy László]] vagy [[Juhász Ferenc (költő)|Juhász Ferenc]] lírája. Közöttük '''Bella István''' költészetében különösen fontos a népköltészeti hagyomány, az archaikus nyelv valamint a modern, huszadik századi irányzatok együttes hatása. Értéket jelent a nyelvteremtő erő, a dal folyamatos jelenléte.

Bella István első verseskötete, a ''Szaggatott világ'' 1966-ban jelent meg. 1968–1969-ben [[Lengyelország]]ban volt ösztöndíjas. Itt szerzett nyelvtudását lengyel művek fordításában hasznosította. Legjelentősebb fordítása [[Adam Mickiewicz]] lengyel költő óriás-eposza, az ''Ősök'', melyet 2000-ben Bella István "archaizálva"„archaizálva” újrafordított.<ref>Magyarra először [[Pákozdy Ferenc]] fordította 1963-ban.</ref> A monumentális, 57 férfi és 17 női szereplőből, felnőtt és gyerekkarból álló, a világirodalom leghosszabb, több száz soros monológját tartalmazó verses drámájáról a szerző azt írta, hogy csak arénában lehet előadni, ritkán is játsszák. 2000. április 11-én a [[Thália Szinház]]ban [[Vidnyánszky Attila (rendező)|Vidnyánszky Attila]] rendezésében bemutatta a [[Beregszász]]-i [[Illyés Gyula Színház]] társulata.

1971–1977 között Bella István üzemi újságíró a Magyar Papírnál, s 1975–1977-ig a Papíripari Vállalat népművelője. Volt könyvtáros is a [[Ganz–MÁVAG]]nál, valamint főszerkesztő a székesfehérvári Városi Televíziónál az 1990-es években. 1978–1991-ig dolgozott az [[Élet és Irodalom]] szerkesztőségében munkatársként, főmunkatársként, majd rovatvezetőként. Tagja volt az [[Árgus (folyóirat)|Árgus]] című folyóirat szerkesztőségének, 1994–2000-ig között pedig munkatársa a [[Magyar Napló]]nak. A rendszerváltás után pedig a [[Beza Bt.]] keretein belül könyvkiadással is foglalkozott. A [http://www.vers.hu Magyar Versmondók Egyesületének] tiszteletbeli elnöke, a [http://www.versfesztival.hu Kaleidoszkóp VersFesztiválnak] fővédnöke volt. A [[Magyar Művészeti Akadémia]] tagja volt. Róla nevezték el a 2008-ban alapított [[Bella István-díj]]at.

* [[Bakonyi István (irodalmár)|Bakonyi István]]: Bella István, 2001.