„Szociális attitűd” változatai közötti eltérés

A '''szociális attitűd''' tanult hajlandóság, az értékhordozó szociális-kulturális objektumokra vonatkozó értékelő viszonyulást jelenti. Szervezi, szabályozza a szociális valóság jelenségeinek megismerését, a rájuk irányuló viselkedést. Az egyén értékrendje tükröződik benne. Érzelmi, gondolati, és az ezekből eredő viselkedési összetevői vannak. A szociális attitűdök hierarchikus rendszerben helyezkednek el, melyet az érzelmek struktúrálnakstrukturálnak.

Az [[attitűd]] tapasztalat révén szerveződött mentális és idegi készenléti állapot, mely irányító vagy dinamikus – késztető, mozgósító hatást gyakorol az egyén reagálására mindazon tárgyak és helyzetek irányában, amelyekre az attitűd vonatkozik.<ref>(Allport, 1979)</ref>

A tárgy tulajdonságaira, más tárgyakhoz való viszonyára vonatkozó ismeretek, vélekedések, "értékelő gondolatok" képezik a kognitív, a tárgyra irányuló érzelmek pedig az affektív összetevőjét. S az érzelmek és gondolatok együttese mint viselkedési tendencia irányítja az adott tárggyal kapcsolatos viselkedést. Affektív természeténél fogva az attitűdöknek ''pozitív'' vagy ''negatív'' minősége, s e minőségeken belül különböző ''fokozatai'' lehetnek – a teljes elfogadástól a szélsőséges elutasításig. A különböző szemléletű szerzők más-más jelentőséget tulajdonítnaktulajdonítanak a kognitív és a viselkedési komponensnek. Megegyező pontjuk azonban az affektív összetevő feltétlen jelenléte az attitűdben.

Ha valami külső hatásra össze nem illés -inkonzisztencia- lép fel közöttük, a megegyezés irányában változnak. A tárggyal kapcsolatos későbbi ismeretek befogadását, beépítését, a még nem ismert jellemzőire való következtetést, a vele kapcsolatos összefüggések feltételezését – s ebből adódóan a tárgyra irányuló jövőbeni viselkedést is – az ''értékelések összhangjára törekvés'' szabályozza.<ref>(Hunyadi, 1968, 1973)</ref>

Az attitűdök a személyiség egészébe ágyazódnak be. Szoros kapcsolatban vannak az egyén szülségleteivelszükségleteivel és értékrendjével, egész tárgyköröket átfogó rendszert alkotnak, együttjárnakegyütt járnak bizonyos személyiségjegyek egész együttesével.<ref>(Sanford, 1973; Frenkel Brunswik, 1973)</ref>

Az attitűdöknek a személyiség egészéhez való tartozása fejeződik ki az értékekkel való kapcsolatukban is. A szociális attitűdök értékhordozó szociális-kulturális objektumokra vonatkozó preferenciák, ezért az illető tárgyak szubjektív megítélésében a személyiség értékei nyilvánulnak meg. Az attitűdben tehát a személyiség értékei fejeződnek ki. Mivel az értékelés az attitűdök esetében mindig valamely tárgyra vagy azok osztályára vonatkozik, ezért a személyiségnek az értékekhez való viszonya közvetetten tükröződik. Az attitűdök és értékek nem azonos szintű képződmények. Az értékek központibbak mint az attitűdök. A személy valamely központi értéke több attitűdben is megnyilvánulhat. Ugyanakkor egy attitűd több érték kifejezője is lehet.

Az egymással összefüggő értékelő viszonyulások rendszert alkotnak, s az egyén értékeinek egész együttesét, akár központi értékrendszerét fejezhetik ki. Hunyady György az értékek felől indulva közelíti meg az értékek és attitűdök kapcsolatát: az életmódra és az életcélokra utaló értékek (ahogyan és amiért élni érdemes) az attitűdnél magasabb szintű szerveződést alkotnak, a személyiség célkijelölő, viselkedésirányító szerepét képezik, s több célmegvalósító attitűdöt határoznak meg. Kognitív szinten képviselik az egyéni és társadalmi szükségleteket.

Bár a szociális attitűdöt viselkedésésiviselkedési hajlandóságként határozzák meg, az attitűdök és a viselkedés között mégsincs "egy az egyhez" típusú megfelelés. Az attitűddinamikai elméletek szerint a kognitív, affektív és viselkedési komponensek között van ugyan bizonyos együttjárás, a tárgyra vonatkozó attitűdből mégsem jósolható meg biztonságosan a rá irányuló viselkedés.

**4. fejezet: Az attitűd változás folyamatai 138-153. o.