Wikipédia

„Kállay Miklós (politikus)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
71 795 szerkesztés
szabályos előnév
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
71 795 szerkesztés
ez+az
47. sor:
===A kinevezéséig===
[[Fájl:Kallay miklos foldm. min.jpg|thumb|left|Kállay Miklós 1933-ban]]
A nyíregyházi ágostai hitvallású Evangélikus Főgimnáziumban, majd a budapesti Királyi Katholikus Egyetemi Főgimnáziumban (ma: [[Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium|Királyi Katholikus Egyetemi Főgimnáziumban]]) végezte a középiskolát,<ref>Joó András: Kállay Miklós, Magyarország 31. miniszterelnöke, [[Rubicon (folyóirat)|Rubicon]], 2017/5. szám, 6-13. oldal</ref> majd [[Genf]]ben, [[Drezda|Drezdában]] és [[Párizs]]ban tanult, végül [[1910]]-ben Budapesten szerzett jogi doktorátust. Előbb kisvárdai[[kisvárda]]i szolgabíró, majd [[1920]]-tól két éven át a nagykállói járás [[Szolgabíró|főszolgabírófőszolgabírója]]ja, [[1922]]-től [[1929]]-ig Szabolcs és Ung vármegyék főispánja. 1922-ben megörökölte Kállósemjénben a forrástanyai gazdaságot, itt kezdett el gazdálkodni, önképzéssel bővítve mezőgazdasági ismereteit. Már ekkor, az első lépéseknél, de évekkel később is folyamatosan segítette tanácsaival [[Westsik Vilmos]], a kiváló agrártudós.
 
Kállay Miklós 1929-től különböző politikai tisztségeket töltött be. [[Bethlen István (politikus)|Bethlen István]] kormányában kereskedelemügyi államtitkár, az [[1931]]/32-es költségvetési tárgyalásokon a távollévő [[Bud János]] miniszter helyett ő képviselte a kereskedelmi tárcát. [[1932]] és [[1935]] között földművelésügyi [[miniszter]] [[Gömbös Gyula]] kabinetjében, Kállay nevéhez fűződik ebből az időszakból a gazdaadósságok rendezése, az erdő- és a cselédtörvény. Gömbös politikájának radikalizálódásával kilépett a kormányból, [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy Miklós]] ekkor a Felsőház tagjává, majd röviddel utána, [[1937]]-ben az akkor megalakított Magyar Királyi Öntözésügyi Hivatal elnökévé nevezte ki. A hivatal élén hosszú távú programot dolgozott ki és indított el, amelynek célja a [[tiszántúl]]i területek csatornázásával a vízgazdálkodás megoldása volt. Elnöksége alatt épült például a [[békésszentandrás]]i duzzasztó, amivel lehetővé vált a nagyüzemi rizstermesztés hazai elindítása.
 
1929–1935 között az [[Egységes Párt]], illetve a [[Egységes Párt#Nemzeti Egység Pártja|Nemzeti Egység Pártja]], majd 1935–[[1939]] között pártonkívüli programmal volt országgyűlési képviselő (a kemecsei választókörzetben). Gömbös halála után visszatért a kormánypártba, de a munkába csak jó barátja, [[Teleki Pál (politikus)|Teleki Pál]] miniszterelnöksége idején kapcsolódott be. Teleki öngyilkossága után a kormányfővé kinevezett és Magyarország hadba lépését bejelentő [[Bárdossy László]] nézeteit viszont határozottan ellenezte, így visszautasította annak újabb zsidótörvényről szóló előterjesztését a házassági jog módosításáról, és a parlamentben ellene szavazott.
 
===A miniszterelnök===
Nem kétséges, hogy Bárdossy felmentése után [[Bethlen István (politikus)|Bethlen István]] ajánlotta maga helyett Kállayt Horthynak. Kállayval egy "második„második Bethlen"Bethlen” került a miniszterelnöki székbe. Nemcsak személyes jó barátok voltak, hanem teljesen azonos politikai felfogásúak is, mindketten a konzervatív, lassú reformokat pártoló nagybirtokosi réteget képviselték. Amikor Bethlen kilépett a Nemzeti Egység Pártjából, egyedül Kállay követte, Kállaybanbenne tehát úgy bízhatott meg Horthy, mint Bethlenben, és az a nagy előnye volt vele szemben, hogy a belpolitikában az utóbbi években nem játszott szerepet, nem csaknemcsak a németek, de még a kormánypárti körök sem igen ismerték. Horthy Miklós csak meglehetősen hosszú kapacitálással tudta rávenni Kállayt, hogy elfogadja a miniszterelnökséget. Kállay [[1942]]. [[március 10.|március 10-én]] lett miniszterelnök és egyúttal a [[Magyar Élet Pártja|kormánypárt tagja]]. Beiktatása politikai változást jelentett. Az addigi időkben hol angolbarát, hol németbarát kormányok vezették az ország politikáját, a németek szövetségeseként az angolok felé kacsintgattunk. Kállayval ez a politika már csak külsőleg maradt meg, tartalmában egyértelművé vált: szembefordulni a németekkel, átállni az angolokhoz, abbahagyni a szovjetellenes háborút.▼
 
[[Fájl:Kállay-kormány.jpg|thumb|350px|left|A Kállay-kormány beiktatása, 1942. március 10. (ÜlnekÜlő sor balról jobbra: [[Reményi-Schneller Lajos]] pénzügy-, [[Keresztes-Fischer Ferenc]] belügyminiszter, Kállay Miklós miniszterelnök és ideiglenes külügyminiszter, [[Hóman Bálint]] vallás- és közoktatásügyi-, [[Bartha Károly (katona)|Bartha Károly]] honvédelmi miniszter, álló sor: Varga József kereskedelem-, közlekedés- és iparügyi-, [[Radocsay László]] igazságügyi-, [[Győrffy-Bengyel Sándor]] közellátási tárcanélküli-, [[Bánffy Dániel (miniszter)|Bánffy Dániel]] földművelésügyi miniszter, [[Bárczy István (államtitkár)|Bárczy István]] miniszterelnökségi államtitkár.]]▼
▲Nem kétséges, hogy Bárdossy felmentése után [[Bethlen István (politikus)|Bethlen István]] ajánlotta maga helyett Kállayt Horthynak. Kállayval egy "második Bethlen" került a miniszterelnöki székbe. Nemcsak személyes jó barátok voltak, hanem teljesen azonos politikai felfogásúak, mindketten a konzervatív, lassú reformokat pártoló nagybirtokosi réteget képviselték. Amikor Bethlen kilépett a Nemzeti Egység Pártjából, egyedül Kállay követte, Kállayban tehát úgy bízhatott meg Horthy, mint Bethlenben, és az a nagy előnye volt vele szemben, hogy a belpolitikában az utóbbi években nem játszott szerepet, nem csak a németek, de még a kormánypárti körök sem igen ismerték. Horthy Miklós csak meglehetősen hosszú kapacitálással tudta rávenni Kállayt, hogy elfogadja a miniszterelnökséget. Kállay [[1942]]. [[március 10.|március 10-én]] lett miniszterelnök és egyúttal a [[Magyar Élet Pártja|kormánypárt tagja]]. Beiktatása politikai változást jelentett. Az addigi időkben hol angolbarát, hol németbarát kormányok vezették az ország politikáját, a németek szövetségeseként az angolok felé kacsintgattunk. Kállayval ez a politika már csak külsőleg maradt meg, tartalmában egyértelművé vált: szembefordulni a németekkel, átállni az angolokhoz, abbahagyni a szovjetellenes háborút.
Kállay úgy gondolta, hogy a kinevezése körüli esetleges gyanakvást azzal altathatja el legjobban, ha a Bárdossy-kormányt egy az egyben átveszi, pusztán annyi személyi változtatást eszközölt, hogy eleinte a külügyminiszteri tárcát is magánál tartotta (a németek [[Sztójay Döme|Sztójay Dömét]] vagy Bárdossy Lászlót látták volna szívesen a poszton). A saját helyzete ezzel tovább nehezült, mivel a miniszterei közülközött alig pár ember akadt, akiben megbízhatott. Elsősorban [[Keresztes-Fischer Ferenc]] belügyminiszter, továbbá [[Bánffy Dániel (miniszter)|Bánffy Dániel]] földművelésügyi miniszter és [[Ghyczy Jenő]] (aki külügyminiszterként Kállayt váltotta) támogatták idővel egyre kockázatosabb politikáját, másfelől viszont olyanok is ültek a kabinetben, akik nem pusztán németbarátok voltak (ahogy a többség), hanem gyakorlatilag náci kémeknek bizonyultak. [[Reményi-Schneller Lajos]] pénzügyminiszter és [[Bartha Károly (katona)|Bartha Károly]] honvédelmi miniszter rendszeresen tájékoztatták [[Berlin]]t, hogy mi történik, mi hangzik el a minisztertanácsi üléseken. Kállay protokolláris bemutatkozó látogatása több mint három hónapot késett [[Adolf Hitler|HitlerHitlernél]]nél, a németek különféle ürügyekkel halogatták a magyar kormányfő fogadását (ezek között szerepelt például [[Joachim von Ribbentrop|Ribbentrop]] elhúzódó fogászati kezelése), így bátran állíthatjuk, hogy már a kezdetek kezdetétől nagy fokú bizalmatlanság lengte körül Berlinben Kállay Miklós személyét.▼
 
Kállay tehát fokozatosan feladta elődje, Bárdossy [[tengelyhatalmak]] felé irányuló vonalát,. arraArra számítva, hogy a győzelem az angolszász szövetségeseké lesz, titkos tárgyalásokat kezdeményezett velük. Először [[Törökország]]ban történtek béketapogatózások, majd [[Stockholm]]ban, [[Bern]]ben és [[Lisszabon]]ban is aktívvá vált a magyar [[diplomácia]]. LisszabonbanA portugál fővárosban a magyarok az emigráns lengyel kormány katonai attaséján keresztül léptek félhivatalos érintkezésbe az angolszászokkal, majd később az amerikaiakkal is. Rendkívül megnehezítette a helyzetet, hogy Hitler mindeközben folyamatos követelésekkel lépett fel, amelyek három területre terjedtek ki: a [[2. magyar hadsereg]] kiegészítésére, vagyis újabb magyar katonai alakulatok frontra küldésére, a [[Harmadik Birodalom]]ba irányuló magyar szállítások (elsősorban gabona-szállításokgabonaszállítások) mennyiségének növelésére, és nem utolsósorban a magyarországi "zsidókérdés„zsidókérdés mielőbbi megoldására"megoldására”. Kállay mindhárom területen ellenállt a nyomásnak, a magyar gazdaság helyzetét a valóságosnál sokkal sötétebbre festette a németek előtt, ragaszkodott hozzáahhoz, hogy nem képes az ország újabb alakulatok felfegyverzésére és ellátmányozására, a zsidók esetében pedig magyar sajátosságokra, keresztényi humanitásra és a zsidók társadalomban betöltött nélkülözhetetlen szerepére hivatkozva utasította vissza mind a [[Kitelepítés|deportálásdeportálások]]ok, mind a [[sárga csillag]] viselésének gondolatát. A nyílt konfrontáció elkerülésének szándékával azonban jóváhagyta, hogy az [[zsidó vallás]]t visszaminősítsék bevettből elismertté, továbbá olyan rendelkezéseket léptetett életbe, hogy zsidó vallásúak[[zsidók]] nem vehetnek és birtokolhatnak földingatlant, és katonai szolgálat helyett [[munkaszolgálat]]ra kötelesek.▼
▲[[Fájl:Kállay-kormány.jpg|thumb|350px|left|A Kállay-kormány beiktatása, 1942 március 10. (Ülnek balról jobbra: [[Reményi-Schneller Lajos]] pénzügy-, [[Keresztes-Fischer Ferenc]] belügyminiszter, Kállay Miklós miniszterelnök és ideiglenes külügyminiszter, [[Hóman Bálint]] vallás- és közoktatásügyi-, [[Bartha Károly (katona)|Bartha Károly]] honvédelmi miniszter, álló sor: Varga József kereskedelem-, közlekedés- és iparügyi-, [[Radocsay László]] igazságügyi-, [[Győrffy-Bengyel Sándor]] közellátási tárcanélküli-, [[Bánffy Dániel (miniszter)|Bánffy Dániel]] földművelésügyi miniszter, [[Bárczy István (államtitkár)|Bárczy István]] miniszterelnökségi államtitkár.]]
▲Kállay úgy gondolta, hogy a kinevezése körüli esetleges gyanakvást azzal altathatja el legjobban, ha a Bárdossy-kormányt egy az egyben átveszi, pusztán annyi személyi változtatást eszközölt, hogy eleinte a külügyminiszteri tárcát is magánál tartotta (a németek [[Sztójay Döme|Sztójay Dömét]] vagy Bárdossy Lászlót látták volna szívesen a poszton). A saját helyzete ezzel tovább nehezült, mivel a miniszterei közül alig pár ember akadt, akiben megbízhatott. Elsősorban [[Keresztes-Fischer Ferenc]] belügyminiszter, továbbá [[Bánffy Dániel (miniszter)|Bánffy Dániel]] földművelésügyi miniszter és [[Ghyczy Jenő]] (aki külügyminiszterként Kállayt váltotta) támogatták idővel egyre kockázatosabb politikáját, másfelől viszont olyanok is ültek a kabinetben, akik nem pusztán németbarátok voltak (ahogy a többség), hanem gyakorlatilag náci kémeknek bizonyultak. [[Reményi-Schneller Lajos]] pénzügyminiszter és [[Bartha Károly (katona)|Bartha Károly]] honvédelmi miniszter rendszeresen tájékoztatták [[Berlin]]t, hogy mi történik, mi hangzik el a minisztertanácsi üléseken. Kállay protokolláris bemutatkozó látogatása több mint három hónapot késett [[Adolf Hitler|Hitler]]nél, a németek különféle ürügyekkel halogatták a magyar kormányfő fogadását (ezek között szerepelt például [[Joachim von Ribbentrop|Ribbentrop]] elhúzódó fogászati kezelése), így bátran állíthatjuk, hogy már a kezdetek kezdetétől nagy fokú bizalmatlanság lengte körül Berlinben Kállay Miklós személyét.
 
▲Kállay tehát fokozatosan feladta elődje, Bárdossy [[tengelyhatalmak]] felé irányuló vonalát, arra számítva, hogy a győzelem az angolszász szövetségeseké lesz, titkos tárgyalásokat kezdeményezett velük. Először [[Törökország]]ban történtek béketapogatózások, majd [[Stockholm]]ban, [[Bern]]ben és [[Lisszabon]]ban is aktívvá vált a magyar [[diplomácia]]. Lisszabonban a magyarok az emigráns lengyel kormány katonai attaséján keresztül léptek félhivatalos érintkezésbe az angolszászokkal, majd később az amerikaiakkal is. Rendkívül megnehezítette a helyzetet, hogy Hitler mindeközben folyamatos követelésekkel lépett fel, amelyek három területre terjedtek ki: a [[2. magyar hadsereg]] kiegészítésére, vagyis újabb magyar katonai alakulatok frontra küldésére, a [[Harmadik Birodalom]]ba irányuló magyar szállítások (elsősorban gabona-szállítások) mennyiségének növelésére, és nem utolsósorban a magyarországi "zsidókérdés mielőbbi megoldására". Kállay mindhárom területen ellenállt a nyomásnak, a magyar gazdaság helyzetét a valóságosnál sokkal sötétebbre festette a németek előtt, ragaszkodott hozzá, hogy nem képes az ország újabb alakulatok felfegyverzésére és ellátmányozására, a zsidók esetében pedig magyar sajátosságokra, keresztényi humanitásra és a zsidók társadalomban betöltött nélkülözhetetlen szerepére hivatkozva utasította vissza mind a [[Kitelepítés|deportálás]]ok, mind a [[sárga csillag]] viselésének gondolatát. A nyílt konfrontáció elkerülésének szándékával azonban jóváhagyta, hogy az [[zsidó vallás]]t visszaminősítsék bevettből elismertté, továbbá olyan rendelkezéseket léptetett életbe, hogy zsidó vallásúak nem vehetnek és birtokolhatnak földingatlant és katonai szolgálat helyett [[munkaszolgálat]]ra kötelesek.
 
[[Fájl:Bethlen & Kállay 1940s.jpg|thumb|right|Kállay és [[Bethlen István (politikus)|Bethlen István]] a plenáris ülés szünetében, 1940-es évek]]
 
Az olasz [[kapituláció]]val egy időben, [[1943]]. [[szeptember 9.|szeptember 9-én]] titkos [[fegyverszünet]]i egyezmény született [[Egyesült Királyság|Nagy-Britannia]] és Magyarország között, amelynek értelmében Magyarország feltétel nélkül leteszi a fegyvert a [[Balkán (térség)|Balkánról]] érkező angol-amerikai csapatok előtt. A megállapodást [[Veress László]], a Külügyminisztérium egyik fiatal munkatársa készítette elő Isztambulban, és bár Kállay nem adott meghatalmazást az ilyen tartalmú megegyezésre -– értelmezése szerint "a feltétel„feltétel nélküli fegyverletétel"fegyverletétel” az ország szuverenitásáról történő lemondással voltlett volna egyenértékű -–, Veress a miniszterelnök és a kormány tudta nélkül, de az ő nevükben mégis aláírta a dokumentumot. A magyar kormány részéről nem került sor a későbbiekben az egyezmény formális megerősítésére, ami azonban így is életbe lépett. Fontos leszögezni, hogy a szövetségesek nem jártak el jóhiszeműen, a megállapodás ugyanis részükről [[taktika]]i jellegű volt - [[Winston Churchill|Churchill]] és [[Franklin D. Roosevelt|Roosevelt]] ekkorra már elvetette a balkáni frontnyitás forgatókönyvét, de bátorítani akarták Kállayékat a kiugrásra, és tudván, hogy a német [[hírszerzés]] tökéletesen informált, Hitler összezavarására törekedtek ezzel is a várható angol-amerikai hadműveletek irányát illetően. Komoly súllyal esett emellett latba, hogy ha a németek megszállják Magyarországot, néhány hadosztályukat leköti a feladat, és ennyivel is kevesebb haderővel kell majd nekik [[Olaszország]]ban és [[Normandia|Normandiában]] szembenézniük. A magyar zsidóság, baloldal, angolbarát csoportok és az ország javainak náci bevonulás esetén biztosra vehető pusztulása nem befolyásolta az angolszászokat politikájuk alakításában.<ref>[[Baranyai Lipót]], a [[Magyar Nemzeti Bank]] elnöke 1943 nyarán [[Svájc]]ban [[Allen DulesDulles]]-selszel és más amerikaiakkal tárgyalt, a magyar zsidókat fenyegető veszélyt ecsetelte, amire az amerikaiak azzal válaszoltak, hogy háború van, „könyékig véres a karjuk", néhány százezer ember ide vagy oda nem számítana. (Szegedy-Maszák Aladár: Az ember ősszel visszanéz...visszanéz… Budapest, Európa, 1997. II. köt. 330. o.)</ref>
 
Olaszország átállását követően a német vezérkar elkészítette a [[Margarethe hadművelet|Margaréta tervtervet]]et (Operation Margarethe) Magyarország megszállására, amelyet a keleti front közeledtével, 1944 márciusában valósítottak meg. Még ez év februárjában Bethlen István a Felsőház Véderőbizottságában javasolta, hogy kössünk különbékét a [[Szovjetunió]]val, egyúttal indítsunk támadást Dél-Erdély elfoglalására. Kállay úgy ítélte meg, hiányzik ehhez a kellő katonai erő, továbbá még mindig az időhúzásban látta az optimális stratégiát. Bár a bolsevik veszély félelme áthatotta az egész magyar politikai elitet a miniszterelnökkel együtt, a közhiedelemmel ellentétben Kállay [[Moszkva|Moszkvával]] is felvette a kapcsolatot, igaz, elég későn, csak 1944 elején. Kállay Miklós érezhetően sokkal józanabbanjózanabbul ítélte meg -– már miniszterelnöksége kezdetétől -– Magyarország kilátásait a háborúban Németország oldalán, mint környezetének többsége, néhány illúzióhoz azonban ragaszkodott, mivel, valószínűleg, ezek nélkül nem lett volna képes a rábízott feladatot ellátni. A remények közül az első az angolszászok gyorsabb, orosza szovjet csapatokat megelőző ideérkezését várta, a második - ennél súlyosabb tévképzet -– abba kapaszkodott bele, hogy a [[Kárpátok]]nál, mint természet adta védvonalnál talán sikerül aza „keleti oroszokathordákat” megállítani, vagy legalább időlegesen feltartóztatni, a harmadik -– ami nem volt teljesen alaptalan, csupán a nagyhatalmak egyezkedései során az idő előre haladtávalelőrehaladtával átrajzolódtak a prioritások és az érdekszférák -– a magyar "jó„jó pontok"pontok” akceptálása, továbbá az [[1941]]-es [[Atlanti Charta]] elveinek érvényesítése révén egy [[Trianoni békeszerződés|trianoninál]] kedvezőbb határmegállapításban, illetve független, "bolsevizálatlan"„bolsevizálatlan” Magyarországban bízott a háború befejeztével.
 
A Margaréta terv egyik fontos célja a Kállay kormány leváltása és a titkos diplomáciai kapcsolatok felszámolása volt. 1944. [[március 18.|március 18-ára]] Hitler tárgyalásra hívta Horthyt, azzal az egyértelmű, a meghívottal persze nem közölt szándékkal, hogy a megszállás idején Horthy ne legyen itthon, tehát döntéshelyzetben. Bár felmerült Kállay kiutazása is, végül egy kisebb küldöttség indult útnak [[Klessheim]]be, a kormányzót többek között Ghyczy külügyminiszter kísérte el. Már napokkal korábban jelentések érkeztek, hogy a magyar-[[Ausztria|osztrák]] határon (amely ekkoriban magyar-német határ volt) [[Wehrmacht]] csapatösszevonások tapasztalhatók, ezért Kállay és a kiutazók úgy állapodtak meg, hogy ha a kintiek számára világossá válik az invázió, Ghyczy (aki közismerten gyomorbeteg volt), a következő szövegű táviratot küldi: "Kérem„Kérem tudatni feleségemmel, hogy jól vagyok."” A távirat befutott, és a miniszterelnök fia, Kristóf, aki egyben a személyi titkára volt, azonnal megkezdte az angolbarát személyek telefonos riasztását. A hír ezután futótűzként terjedt, és ekkor égették el Kállayék a miniszterelnökségen, illetve minisztériumok munkatársai és ellenzéki politikusok máshol azokat az iratokat, amelyeket életveszélyesnek ítéltek német kézbe kerülésük esetében.<ref>A nagyszabású iratmegsemmisítés életeket mentett meg, utólagutóbb azonban, és ezt már közvetlenül a háború befejeztétől számíthatjuk, pótolhatatlan dokumentációs veszteségeket jelentett. Magyarország a nyilvános szövetségi politikája mögött meghúzódó rejtett német-ellenességét, szuverén felfogását, és annak gyakorlati mozzanatait sokkal kevésbé tudta bemutatni.</ref>
 
===Miniszterelnöksége után===
A német megszállás másnapján, [[1944]]. [[március 20.|március 20-án]] reggel Kállay a [[Sándor-palota (Budapest)|Sándor Palotából-palotából]] a letartóztatására érkező SS -alakulat elől földalatti alagúton Horthy rezidenciájára menekült,<ref>[http://halasz-halo.hu/kallay-miklos-magyarorszag-miniszterelnoke-voltam-1942-1944/ Hogyan mentettem meg Kállay Miklós miniszterelnököt és családját a Gestapo letartóztatása elől - Zólyomi László szolgálaton kívüli magyar királyi testőr főhadnagy nyilatkozata]</ref> majd a török követségen kért menedéket. A megszállás után azt tanácsolta Horthynak, hogy vonuljon vissza az államügyektől, ne éljen legfelsőbb hadúri jogaival és semmilyen államiratot ne írjon alá. Horthy nem fogadta meg Kállay tanácsát, mert úgy gondolta, hogy ha rendkívül korlátozott hatalmi helyzetből is, de -– kompromisszumok árán -– képviselni tudja a magyar érdekeket.▼
 
▲A német megszállás másnapján, [[1944]]. [[március 20.|március 20-án]] reggel Kállay a [[Sándor-palota (Budapest)|Sándor Palotából]] a letartóztatására érkező SS alakulat elől földalatti alagúton Horthy rezidenciájára menekült,<ref>[http://halasz-halo.hu/kallay-miklos-magyarorszag-miniszterelnoke-voltam-1942-1944/ Hogyan mentettem meg Kállay Miklós miniszterelnököt és családját a Gestapo letartóztatása elől - Zólyomi László szolgálaton kívüli magyar királyi testőr főhadnagy nyilatkozata]</ref> majd a török követségen kért menedéket. A megszállás után azt tanácsolta Horthynak, hogy vonuljon vissza az államügyektől, ne éljen legfelsőbb hadúri jogaival és semmilyen államiratot ne írjon alá. Horthy nem fogadta meg Kállay tanácsát, mert úgy gondolta, hogy ha rendkívül korlátozott hatalmi helyzetből is, de - kompromisszumok árán - képviselni tudja a magyar érdekeket.
 
[[Fájl:Kállay András fogolykartonja.jpg|thumb|300px|right|Kállay András (Kállay Miklós miniszterelnök legkisebb fia) náci fogolykártyája 1944-ből]]
 
Amikor az októberben hatalomra került [[Szálasi Ferenc]] a kiadását követelte, Kállay elhagyta a török követséget és önként feladta magát a nyilasoknak. Letartóztatták, előbb a Margit körúti fogházba, majd [[Sopronkőhida|Sopronkőhidára]] szállították (itt valószínűleg Kállayval találkozott [[Bajcsy-Zsilinszky Endre]] a kivégzése előtt utoljára), később [[Mauthausen]]be, onnan pedig [[Dachau]]ba hurcolták. Kállay már koncentrációs táborban volt, amikor megtudta, hogy legkisebb fiát, Andrást szintén elfogták, és ugyanabban a táborban van, ahol ő. A front közeledtével tovább hurcolták őket [[Dél-Tirol]]ba, a fogolyszállítmány különböző nemzetiségű ismert személyekből, ellenállókból ill. azok családtagjaiból állt. [[1945]]. [[május 4.|május 4-én]] kalandos körülmények közt szabadult ki a fogságból.<ref>[http://www.georg-elser-arbeitskreis.de/texts/niederdorf.htm Peter Koblank: ''Die Befreiung der Sonder- und Sippenhäftlinge in Südtirol'']</ref> Szabadulása után értesült csak rólaarról, hogy feleségefeleségét, Helén,Helént Buda ostroma közben [[február 7.|február 7-én]] halálos német gránáttalálatot kapott ésgránáttalálat meghaltérte.
 
Kállay Miklós [[1953]]-ig Olaszországban, [[Capri (sziget)|Capri]] szigetén, majd [[Róma|Rómában]] élt. Innen az [[Amerikai Egyesült Államok]]ba költözött, az [[emigráció (tevékenység)|emigráció]] aktív személyiségeként dolgozott, cikkeket írt, beszédeket tartott, [[Dél-Amerika|dél-amerikai]] előadói körutat tett.
 
Kállay többször hangsúlyozta emlékirataiban, hogy a magyar külpolitika irányváltoztatását nem a katonai helyzet miatt, hanem elvi okokból vitte véghez. Amikor ő miniszterelnök lett, a német katonai erőt még nem érte vereség, de ő gyűlölte a nácizmust és mindig is angolbarát volt mindig.
 
Politikai pályafutásán végigtekintve legfontosabb eredményének a vízügyi és mezőgazdasági reformterveinek részleges megvalósítását tekintette, kiemelve, hogy ezek voltak azok a területek, amelyekhez igazán értett, és amelyeken jó szívvel dolgozott.
 
==Emlékezete==
Kállay Miklóst először [[New York]]ban temették el, majd [[1988]]-ban hamvait áthozták Rómába, és a magyar máltai lovagok sírboltjában helyezték el. [[1993]]-ban érkezett haza [[Kállósemjén]]be, ahol végakarata szerint szülei, testvérei és első felesége mellett, a családi kriptában lelt örök nyughelyre. Mellszobrát (Gömbös László szobrászművész [[1994]]-ben készült alkotását) a nyíregyházi megyeháza előtt [[2000]]. [[augusztus 20.|augusztus 20-án]] leplezték le.▼
 
A volt budapesti török követség helyén álló Európai Ifjúsági Központ aulájában [[2002]]-től emléktábla jelzitudatja, hogy Kállay Miklós 1944. március 19. és november 19. között a Török Köztársaság követségén talált menedéket.▼
▲Kállay Miklóst először [[New York]]ban temették el, majd [[1988]]-ban hamvait áthozták Rómába, és a magyar máltai lovagok sírboltjában helyezték el. [[1993]]-ban érkezett haza [[Kállósemjén]]be, ahol végakarata szerint szülei, testvérei és első felesége mellett, a családi kriptában lelt nyughelyre. Mellszobrát (Gömbös László szobrászművész [[1994]]-ben készült alkotását) a nyíregyházi megyeháza előtt [[2000]]. [[augusztus 20.|augusztus 20-án]] leplezték le.
 
▲A volt budapesti török követség helyén álló Európai Ifjúsági Központ aulájában [[2002]]-től emléktábla jelzi, hogy Kállay Miklós 1944. március 19. és november 19. között a Török Köztársaság követségén talált menedéket.
 
Kállósemjénben [[2008]]-tól iskola viseli a nevét (Kállay Miklós Általános Iskola).
101 ⟶ 98 sor:
==Megjelent írásai==
 
* ''A kenderesi gazda'' (In. ''Horthy Miklós'', Singer és Wolfner, Budapest, 1939, 225-236. po.)
* ''A magunk útján'' (Stádium Sajtóvállalat Rt., Budapest, 1944)
* ''Magyar célok és feladatok a világháború negyedik évében'' (Stádium, Budapest, 1943)
109 ⟶ 106 sor:
* ''Néhány cikk és beszéd az utóbbi évekből'' (New York, 1963)
* ''Örök a magyar! - Idézetek beszédeiből'' (Athenaeum, Budapest, 1944)
* ''Tettek-tervek I.-II. - A Kállay-kormány munkássága és politikája'' (Stádium, Budapest, 1943)
 
==Források==
* Balogh Margit, Andreides Gábor, [[Z. Karvalics László]], Tátrai Gábor (szerk.): ''A szakadék szélén… Az MTI bizalmas jelentései 1943. július 22.-1944–1944. március 10.'' (Napvilág Kiadó – MTI, Budapest, 2006)▼
 
▲* Balogh Margit, Andreides Gábor, [[Z. Karvalics László]], Tátrai Gábor (szerk.): ''A szakadék szélén… Az MTI bizalmas jelentései 1943. július 22.-1944. március 10.'' (Napvilág Kiadó – MTI, Budapest, 2006)
* [[Czettler Antal]]: ''A mi kis élethalál kérdéseink – A magyar külpolitika a hadbalépéstől a német megszállásig'' (Magvető, Budapest, 2000)
* Czettler Antal: ''Kállay Miklós független politikája és a német megszállás okai'' (Magyar szemle, 2000. (9. évf.) 3-4. sz. 105-123. oldo.)
* Czettler Antal: ''A II. világháború rejtett erővonalai'' (Kairosz Kiadó, Budapest, 2006)
* Fenyvesi, Charles: ''Három összeesküvés. Rundstedt tábornagy, Canaris tengernagy és a zsidó mérnök, aki megmenthette volna Európát'' (Európa Könyvkiadó, Budapest, 2007)
122 ⟶ 118 sor:
* [[Juhász Gyula (történész)|Juhász Gyula]] (szerk.): ''Magyar-brit titkos tárgyalások 1943-ban'' (Kossuth, Budapest, 1978)
* Kállay Miklós: ''Magyarország miniszterelnöke voltam: 1942–1944 – Egy nemzet küzdelme a második világháborúban'' (Európa – História, Budapest, 1991)
* Kállay, Nicholas: ''Hungarian premier : a personal account of a nation's struggle in the second world war''; forew. by C. A. Macartney, (Columbia Univ. P., New York, 1954)
* [http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al931_36/148.htm Magyar Országgyűlési Almanach, Ötszáz magyar élet - 1931–1936, Kállay Miklós]
* [[Marschalkó Lajos]]: ''Kállay Miklós és korszaka'' (Új Magyarság /Brazília/, 1954. április-május)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Kállay_Miklós_(politikus)”