„Zárt e hang a magyar nyelvben” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Forráshivatkozás hozzáadása. |
Pontosítás |
||
1. sor:
A zárt e hang ('''ë''') a régi magyar nyelvben, illetve a mai [[dialektus|nyelvjárások]] többségében is előforduló középső [[Artikulációs fonetika#A magánhangzók osztályozása|nyelvállású]] [[illabiális hang|illabiális]] ([[Artikulációs fonetika#A magánhangzók osztályozása|ajakréses]]) [[palatális hang|palatális]] rövid magánhangzó. A [[köznyelv]]ben általában ''e'', az ún. ö-ző nyelvjárásokban (esetleg fakultatívan) ''ö'' felel meg. Nyelvjárásaink közül a magyar [[irodalmi nyelv]] alapját képező [[Magyar nyelvjárások#Északkeleti nyelvjárás|északkeleti]] és a [[Magyar nyelvjárások#Mezőségi nyelvjárás (más néven: Királyhágón túli)|mezőségi]] nyelvjárási régió, illetve az [[Moldvai csángók#Az ősi moldvai csángó dialektus|északi moldvai csángó nyelvjárás]] [[fonéma]]rendszeréből hiányzik.
Az irodalmi nyelvben a nyomát őrzi az, hogy az ''e'' mind az ''e ~ o ~ ö'' ''(-hez ~ -hoz ~ -höz)'', mind az ''e ~ a'' ''(-be ~ -ba)'' váltakozásban részt vesz. (Előbbi esetben az eredeti ''ë'', utóbbi esetben az eredeti ''e'' folytatójával van dolgunk.)
| |||