„Japán etikett” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
fordítás |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
'''[[Japán]]''' egyik jellegzetes és közismert ténye, hogy egyrészről az egyik legmodernebb ország, másrészről meg rendkívül hagyomány tisztelő. Ennek fontos része a '''viselkedéskultúra''', mely alapjaiban határozza meg a hierarchikus japán társadalmi rendszert. Már kisgyermek korban tanítják, hogy kivel szemben mit illik és mit nem, így az emberekben felnőttkorra már ösztönszerűen vannak meg ezek a dolgok.
== Üdvözlés és meghajlás ==
18. sor:
== Beszéd ==
A magyarhoz hasonlóan a japán nyelvnek is megvan az a sajátossága, hogy a korban vagy rangban felettünk álló személyhez egy másik nyelvi rendszer használatával szólunk, így mutatva tiszteletet. Japánban ez a '''keigó''' (敬語). Ezenfelül a szigetországban a beszédnek három udvariassági fokozata van:
* amelyet barátok, és közeli ismerősöknél használunk
* egy általános, bárkinél használható, aki rangban, korban velünk egy szinten van
25. sor:
== Vendégség ==
Japánban nem annyira gyakori, mint az európai országokban, hogy az emberek vendégségbe járjanak, mivel sokan nem találják magát az egymáshoz vendégségbe menést szórakoztató cselekvésnek. Jobb szeretnek kávézókban, éttermekben lebonyolítani a találkákat. Ha mégis sor kerül rá, hogy valaki a saját otthonába invitálja meg a másikat, van pár dolog, amire oda kell figyelni.
Az egyik ilyen dolog, a cipő levétele belépés után. A tradicionális japán előszobát ''genkannak'' (玄関) hívják, és jellegzetessége, hogy az ajtónál a padló alacsonyabban van, mint magában a házban. A vendégségbe érkezők ezen, a mélyített a részen veszik le az utcai cipőjüket (melyet aztán orral az ajtó felé fordítanak, hogy távozásnál praktikusabban bele lehessen lépni), hogy ne vigyenek be semmilyen koszt a fogadó fél otthonába, majd átvesznek egy kifejezetten beltérre való cipőt, az ''uvabakit'' (上履き). Ha szorosabb viszonyban áll egymással a vendég és a házigazda, akár zokniban is beléphet a látogató a házba. Van, ahol a fürdőszoba használatánál is külön lábbelibe kell belebújni.
Amennyiben tradicionális japán házban járunk, amely [[Tatami|tatamival]] és tolóajtóval van felszerelve, az uvabakit is le kell venni, mielőtt bármilyen gyékényszőnyegre lépünk. Asztalnál ülésnél egy európainak kényelmetlen lehet a sarkon ülés, ezért a férfiak ülhetnek törökülésben, a nők, meg oldalülésben.
== Étkezés ==
Japánban minden étkezés előtt elhangzik az, hogy ''itadakimasz'' (いただきます), ami szó szerint lefordítva azt jelenti, hogy 'alázatosan elfogadom'. Így adnak hálát adnak az asztalon lévő ételért. Emellett köszönetet mondanak mindenkinek, akinek szerepe volt az elkészítésében, például annak, aki learatta, aki kihalászta, levadászta és aki megfőzte. Hálát adnak ezek mellett magának az ételnek is, hogy az élő organizmusok (
Nem számít illetlenségnek, ha valaki nem fejezi be az ételt. Amennyiben a vendég mindent elfogyasztott, vagy legalább a rizst, az azt jelenti, hogy ízletesnek talált mindent, és nem kíván már többet fogyasztani. A gyerekeket is már fiatalon arra tanítják, hogy az utolsó szem rizst is egyék meg, ellenkező esetben pazarlónak titulálják. Az egyes hozzávalók kiválogatása, amelyeket aztán nem fogyasztanak el, illetlenségnek számít. Rágni csukott szájjal szokás.
48. sor:
A ''bentó'' egy japánban népszerű, otthon elkészített dobozos ebéd. A nem otthon ebédelő emberek napjának fontos része. A dobozban több kisebb retesz van, hogy külön-külön lehessen rakni a húst, rizst és a zöldségeket. Olyannyira fontos része ez a mindennapoknak, hogy az ember megítélését is befolyásolhatja. Épp ezért ügyelnek arra, hogy szépen elrendezett, és tiszta legyen a doboz belseje, néhányan ki is dekorálják az ebédjüket. A bentó lényege, hogy a tartalmát teljesen el kell fogyasztani, épp ezért a fent említett díszek is ehetőek.
Az iskolába járó gyerekek esetében a szülők is nagy
=== Evőpálcikák ===
{{Bővebben|Evőpálcika}}A [[Nara-kor
Éttermekben gyakran vannak kihelyezve kis papírtasakban egyszer használatos pálcikák, melyek teteje egyben van, és ketté kell törni. Távozás előtt ezeket vissza szokás tenni a papír tartóba, hogy a felszolgálóknak ne kelljen hozzá érniük közvetlenül a pálcikához, ami a vendég szájánál volt.
70. sor:
A '''négyes''' és a '''kilences''' szám általánosságban kerülendő. Balszerencsét jelent, ha valamiből négy vagy kilenc darabot adunk, illetve ha valahol megjelenik a tárgyon maga a szám, vagy annak az olvasata (a négy egyik olvasata a ''si'' (し), amelynek egy másik jelentése ''halál'', míg a kilenc, japánul a ''ku'' (く) pedig ''szenvedést'' is jelenthet). Ezen kívül még nem tartják szerencsés számnak a '''tizenhármat''' sem.
Nászajándékként kerülendő bármi, ami kerámiából vagy üvegből készült, tükör, kés és bármi, ami kapcsolatba hozható töréssel, szakadással, szétválással. Ezeket ugyanis a kapcsolat szétvágásával, végével asszociálják. Házavatón vagy boltnyitásnál pedig nem szokás semmi olyat ajándékozni, aminek köze van bármilyen szinten a tűzhöz (hamutál, öngyújtó, stb.).
Beteg, kórházban levő embereknek szokás virágot adni, viszont itt is vannak olyanok, amiket rossz néven lehet venni. Ilyenek például:
77. sor:
* semmilyen cserepes növény, mert a 'gyökeres' (根付く, nezuku) japánul nagyon hasonlít a 'sokáig ágyban maradni' (寝付く, necuku) kifejezéshez.
=== Valentin
A megszokott nyugati mintával ellentétben, Japánban Valentin napon '''a nők adnak csokoládét a férfinak''', aki iránt érdeklődnek, vagy akivel bármilyen kapcsolatban állnak, például a főnöküknek. Ezt úgy hívják, hogy ''honmei-csoko'' (本命チョコ, 'szeretet csokoládé''<nowiki/>'<nowiki/>'') vagy ''giri-csoko'' (義理チョコ<sup>[[Segítség:Installing Japanese character sets|?]]</sup>, 'udvariasság csokoládé''<nowiki/>''). Amennyiben a férfi érzései kölcsönösek, egy hónappal később, '''március 14-én''', az úgynevezett [[Fehér nap|'''Fehér Napon''']] viszonozzák a gesztust. Ahogy a neve is mutatja, valamilyen fehér színű ajándékkal (fehér csokoládé, fehér virág, ékszer, vagy akár fehér fehérnemű). Íratlan szabály, hogy a férfi ilyenkor az eredeti ajándék értékének a háromszorosát adja vissza.
83. sor:
=== Megszólítás, címzés ===
Opciók, amik közül választani lehet: -''csan'' (ちゃん, nőkre használják, közeli barátra vagy fiatalabb személyre), -''kun'' (君, a csan férfiaknál használt megfelelője), -''szan'' (さん, általános megszólítás felnőtteknél, nőkre, férfiakra, bárki, akivel nincs közeli viszonyunk, és nincs rang szempontjából fölöttünk), és -''szama'' (様, feljebbvaló, főnök, szolgáltatásban dolgozók eseténél a vevőre). Ugyanakkor a levelek megszokott módon formális nyelven íródnak, még ha barátnak is szól, ezért a legjellegzetesebb megszólítás a -''szán'' és a -''számá''. Amennyiben a levél egy konkrét vállalatnak szól, a cégnév után az ''oncsü'' (御中) szót, azután meg a vállalat típusát szokás írni. Ha pedig egy cégen belül dolgozó személynek írunk, akkor a megszólításnak tartalmaznia kell a hely nevét, és az illető pozícióját.
=== A levélírás módja ===
89. sor:
=== Üdvözlőlapok ===
Japánban az '''új év előtt''' szokás a kedves ismerősöknek üdvözlőlapot küldeni, ez az úgy nevezett ''nengadzsó'' (年賀状), melybe jó kívánságokat írnak a címzettnek. Amennyiben a posta által kiírt határidő előtt feladják, akkor pontosan az új év első napján kiszállítják a címzetthez. Ezeken a lapokon a [[
Amennyiben valakinek meghalt rokona az év során, neki nem küldenek újévi üdvözlőlapot, hanem csak egy levelet, amelyben elnézést kérnek, hogy nem küldenek ebben az évben üdvözlőlapot. Emögött az áll, hogy mivel az illetőnek elhunyt valakije, így nem kívánhatnak neki boldog újévet.
Nyáron is szokás képeslapokat küldeni, az egyik ilyen a ''socsu-mimai'' (暑中見舞い), amelyeket július elejétől augusztus 7-ig kell elküldeni, majd
== Egyéb jellegzetességek ==
105. sor:
* Az üzleti világban nagy szerepük van a névjegykártyáknak, átadásuknak pedig szigorúan betartandó forgatókönyve van. A kártyát a másik fél felé fordítva, két kézzel, írással felül illik átadni, így egyből el tudják olvasni (asztalon keresztül vagy egy kézzel átadni durva kihágásnak számít). Fogadni úgyszintén két kézzel illik. Nem elfogadott zsebre tenni, vagy pénztárcába (mivel a névjegykártyák osztása általában üzleti találkozókkor jellemző, így maguk elé teszik az asztalon).<ref>{{Cite web|url=http://www.japanintercultural.com/en/news/default.aspx?newsID=222|title=Hosting Japanese visitors at your office|accessdate=2017-05-12|work=www.japanintercultural.com}}</ref>
* Japánban a szolgáltató rendszer alapja, hogy a vevővel nagy tisztelettel bánnak. A nyugati "vevőnek mindig igaza van" sémához hasonló. A legudvariasabb nyelvhasználattal szólítják meg a vendégeket, és -''szamának'' szólítják őket.
* A temetésekre szokás ''kódent'' (香典), vagyis pénzt vinni, melyet egy speciális, erre szolgáló csomagolásban, ''kóden-bukuroban'' (香典袋) szoktak átadni. Régiótól és a szertartás típusától függ, hogy mennyi pénzt visznek, és a csomagolásra mit írnak.
== Fordítás ==
| |||