„Hagyományos afrikai vallások” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
17. sor:
Az afrikai törzsek többségének tagjai hisznek a világ felett álló, teremtő isten létezésében, akiről – kinyilatkoztatás híján – keveset tudnak, de ismerik őt a természetben megtalálható számtalan alkotásának szemlélése révén.{{refhely|Tonhaizer Tibor: Egyetemes vallástörténet}} A teremtő isten persze nem feltétlenül személyes lény, hanem lehet személytelen erő, állat, tárgy, vagy éppen szellem. Ennek nyomán beszélhetünk az afrikai hiedelemvilág tanulmányozásakor [[animizmus]]ról, [[Fetisizmus (vallás)|fetisizmus]]ról, [[totem]]izmusról, [[sámán]]izmusról, hiszen láthatjuk, hogy mindez rokon vonást a kezdeti társadalmak fejlettségi szintjével (''ld. [[vallástörténet]]''). A világ alkotója azonban sok törzs gondolatvilágában valóban személyes, legfelsőbb isteni lényként van jelen, akit rendszerint ''"Öreg"''nek, ''"Nagy"''nak, vagy az ''"ég Urának"'' neveznek. Ez a mindenható Úr a világ megteremtése után viszont már nem foglalkozik az ott folyó eseményekkel, nem avatkozik teremtményei dolgába. Ebből következően nincs is szükség imádatára, valamint áldozatok bemutatására különleges szertartások keretében. A közösség tagjai csak kimondottan nagy veszély esetén fordulnak hozzá segítségért, s ő vagy meghallgatja elesett teremtményeit, vagy nem, tehát úgy funkcionál mint valamilyen szuverén kényúr. {{refhely|Tonhaizer Tibor: Egyetemes vallástörténet}}
 
A törzsi vallások tagjaihoz sokkal közelebb állnak az alacsonyabb rangú istenségek, illetve a szellemvilág. Ezek az istenek már tipikusan funkcióistenek, külön természetfeletti vigyázója van a folyóknak és forrásoknak, az őserdőknek és hegycsúcsoknak. Miként a görög funkcióisteneknek , nekik is emberi tulajdonságaik vannak, féltékenyek és haragosak, nemritkán embergyilkosok, akiket [[Mágia|mágiá]]val, illetve áldozati szertartásokkal kényszerítenek az emberek támogatására. A szertartásokat általában a közösség felnőtt férfi tagjai irányítják, a cselekmények középpontjában a pedig a varázslók állnak. A varázslók mágikus eljárásokkal, eksztatikus tánccal és varázstárgyak segítségével végzik tevékenységüket, Afrikában őket nevezik boszorkánydoktoroknak. Azok a boszorkánydoktorok, akik a közösség javáért munkálkodnak oly módon, hogy megpróbálják messzire űzni az ártó szellemeket, a hiedelem szerint fehér mágiát, míg velük szemben a gonosz, rontó tevékenységet folytató varázslók fekete mágiát végeznek. {{refhely|Tonhaizer Tibor: Egyetemes vallástörténet}}
A törzsi vallások tagjaihoz sokkal közelebb állnak az alacsonyabb rangú istenségek, illetve a szellemvilág.
 
Az afrikai népek [[mítosz]]ai szerint a világ (a föld és az ég) mindig megvolt, mai formáját azonban isteni tevékenység következtében nyerte el. Az ember hol isten teremtményeként, hol mitikus ősök leszármazottjaként, hol pedig az égi világ küldöttjeként szerepel a mítoszokban. Néhány afrikai mítosz világkatasztrófáról, pl. [[Özönvíz (mítosz)|vízözön]]ről is beszél. {{refhely|Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon}}