„II. Harold angol király” változatai közötti eltérés

| titulusai =

| állam =

| uralkodási_név =

| uralkodás_kezdete =[[1066]]. [[január 5.]]

}}

 

 

[[Godwin wessexi gróf]] fiaként született.<ref name=revai/> Édesapja halála ([[1053]]) után hatalmas területeket örökölt,<ref>Szántó Tibor György: '''Anglia története''', Maecenas Könyvkiadó, Budapest, 1992, ISBN 963-7425-53-5, 26. oldal</ref> és tulajdonképpen ő uralkodott [[Hitvalló Eduárd angol király|Hitvalló Eduárd király]] helyett. Hadat vezetett a skótok földjére.<ref name=anglia>Szántó Tibor György: ''Anglia története'', 27. oldal</ref> [[1064]]-ben francia földön [[I. Vilmos angol király|Normandiai Vilmos]] fogságába esett.<ref name=anglia/> Bár a herceg nem éreztette vele, hogy fogoly,<ref name=anglia/> mindenesetre arra kényszerítette, hogy hazatérése fejében esküben ígérje meg Vilmos trónigényének támogatását,<ref name=anglia/> amit a szabadulni akaró Harold meg is tett.<ref name=anglia/> Angliába hazatérve közölte híveivel, hogy esküjét kényszer alatt tette, így az nem érvényes.<ref name=anglia/> Sógora, Hitvalló Eduárd halálos ágyán Haroldot jelölte meg örököséül,<ref name=anglia/> amit a ''[[Witan]]'', az angolszász államtanács is szentesített.<ref name=anglia/> Rövid uralkodása első hónapjaiban harcban állt – a Normandiai Vilmos által ellene uszított<ref name=anglia/> – féltestvérével, Tostiggal,<ref name=nagylexikon/> és az őt támogató [[III. Harald norvég király|III. Harald norvég királlyal]],<ref name=nagylexikon/> akiket a [[Stamford Bridge-i csata|Stamford Bridge-i csatában]] sikerült legyőznie ([[szeptember 25.]]<ref name=nagylexikon/><ref name=europa/>).<ref name=europa/> Közben, [[szeptember 28.|szeptember 28]]-án<ref name=vilagtortenelem>'''Tolnai Világtörténelme, Középkor I.''', szerkesztette: Dr. Mangold Lajos és Dr. Horváth Cyril, Budapest, A Magyar Kereskedelmi Közlöny, Hírlap- és Könyvkiadó Vállalat kiadása (Hasonmás kiadás, Kassák kiadó, Budapest, 1991), ISBN 963-7765-03-4, 424. oldal</ref> ellenfele, Vilmos 6000 harcossal<ref name=anglia/> [[Pevensey]]nél partra szállt. Harold viharos sietséggel délre vonult, hogy visszaverje a normann inváziót<ref name=europa/> (9 nap alatt tette meg a [[York]] és [[London]] közötti 280 kilométert<ref name=angliafolyt>Szántó Tibor György: ''Anglia története'', 28. oldal</ref>). Londonba érve – bízván az angolok számbeli fölényében<ref name=angliafolyt/> – szinte pihenő nélkül meneteltette csapatait tovább [[Sussex megye (Anglia)|Sussexbe]],<ref name=angliafolyt/> ahol Vilmos őrcsapatai állomásoztak.<ref name=angliafolyt/> Hastingstól mintegy 10 kilométerre, északra<ref name=angliafolyt/> ütközött meg a két sereg [[október 14.|október 14]]-én.<ref name=vilagtortenelem/> Haroldot meglepte, hogy Vilmos kezdeményezte a csatát,<ref name=angliafolyt/> hiszen ő akart meglepetést szerezni,<ref name=angliafolyt/> mégis őt érte váratlanul a normann íjászok nyílzápora.<ref name=angliafolyt/> A csata, amely reggel kezdődött, még délután három órakor is eldöntetlen volt,<ref name=vilagtortenelem/> míg végül Vilmos kicsalta az angolszászokat táborhelyükről,<ref name=vilagtortenelem/> azután szembefordulva velük rémes csatában tönkreverte őket.<ref name=vilagtortenelem/> Az ütközetet végül egy vaktában felröppent nyílvessző döntötte el, amely eltalálván halálra sebezte Haroldot<ref name=angliafolytfolyt>Szántó Tibor György: ''Anglia története'', 29. oldal</ref> (a szemébe fúródott). Tetemét megtalálták a csata után, de annyi seb borította, hogy még tulajdon édesanyja sem ismerte fel holttestét.<ref name=vilagtortenelem/> Vele halt ki a régi angolszász királyi ház.<ref name=revai/>