„XXI. János pápa” változatai közötti eltérés

a
Nyelvtani javítás kézi ellenőrzéssel: a szóvégi magánhangzó megnyúlik a toldalék előtt. (Idegen szavaknál és neveknél is, lásd OH. 276. oldal.)
a (File: → Fájl:, apróbb javítások)
a (Nyelvtani javítás kézi ellenőrzéssel: a szóvégi magánhangzó megnyúlik a toldalék előtt. (Idegen szavaknál és neveknél is, lásd OH. 276. oldal.))
János koronázásának napján lázasan hozzáfogott az egyház kormányzásához, és rögtön két bullát is kiadott. Az egyik a ''"Licet felicis recordationis"'' nevet viselte, amelyben János megerősítette [[V. Adorján pápa|V. Adorján]] döntését a [[lyon]]i zsinaton elfogadott szigorú [[konklávé]] szabályok enyhítése mellett. Majd egy másik bullában elítélte azokat, akik ezen a zsinaton megzavarták a rendet és az egyház méltóságát.
 
Az energikus pápa a nemzetközi politikai életben is jelentős szerepet játszott. Mint minden trónra lépő egyházfőnek, neki is számolnia kellett a szomszédos hatalmak terjeszkedő törekvéseire. Ez különösen igaz volt az egyház kegyéből [[Szicília]] és [[Nápoly]] élére kerülő [[I. Károly nápolyi király|Anjou Károlyra]], aki szépen lassan felrúgott minden szerződést, amelyet aláírt a [[Laterán]]nal. János azonban keményebb ellenfélnek bizonyult. [[október 7.|Október 7-én]] [[Viterbo|Viterbóban]]ban találkoztak, ahol Károly letette János kezébe a hűbéri esküt. A király azonban hiába várta cserébe kinevezését a [[róma]]i [[senatus|szenátusba]] és vikáriusi címét Toszkána és Lombardia felett, János nem akart túl nagy hatalmat lerakni a francia kezébe. Az ő érdeme volt, hogy a hajdani [[Stauf-ház|Hohenstauf]] birtokok fölött hatalmat szerző két uralkodó, Károly és [[I. Rudolf német király|Habsburg Rudolf]] békét kössön egymással. A béke aláírása után János követeket küldött Rudolf udvarába, hogy tárgyaljanak az uralkodó császári koronázásáról. <br />
A lyoni zsinat többek között [[keresztes háborúk|keresztes hadjárattal]] is foglalkozott, és elrendelte, hogy az egyháznak járó tizedet hat évre kössék le a hadjárat költségeinek fedezésére. [[1276]] [[február]]jában aztán [[III. Fülöp francia király|III. Fülöp]], [[Franciaország|francia]] király és [[X. Alfonz kasztíliai király|X. Alfonz]] [[kasztília]]i uralkodó vállalkoztak a hadjáratra, de hamarosan éppen e két királyság között tört ki háború [[Navarra]] trónjáért. János azonnal követeket küldött a két udvarba, hogy elérje a békét és a szent hadjárat elindítását. A pápai legátus novemberre elérte, hogy Fülöp végül visszavonta seregeit, majd békét kötött Alfonzzal. Azonban [[1277]]-ben ugyanúgy kirobbant kettejük között a hatalmai viszály, amelyet ismét János simított el. Az egyházfő levelezett szülőföldjével is, ahol figyelmeztette [[III. Alfonz portugál király|III. Alfonz]] királyt az egyházi jogok tiszteletben tartására. Hosszas levelezést tartott fenn [[Anglia]] uralkodójával, [[I. Eduárd angol király|I. Edwarddal]], ugyanis az angol korona késlekedett kifizetni a pápának járó éves adó összegét. Emellett igyekezett rábírni a királyt ''Eleanor de Monfort'' grófnő szabadon engedésére is.
 
165 521

szerkesztés