„V. Pál pápa” változatai közötti eltérés

A Medici [[XI. Leó pápa]] még egy hónapot sem tölthetett az egyház élén, és [[1605]]. [[április 27.|április 27-én]] váratlanul meghalt. Az előírt gyász betartása után a bíborosi kollégium Rómában [[konklávé]]ra gyűlt össze. A kardinálisok minden jel szerint hosszas vitára számíthattak, hiszen már a hivatalos megnyitó előtt három igen erős párt körvonalai rajzolódtak ki. A felemelkedő [[Franciaország]] támogattotjai nem egészen értettek egyet a [[Habsburg Birodalom|Habsburgok]] kiszemeltjeivel, de az legalább közös volt bennük, hogy ellenezték [[III. Fülöp spanyol király]] jelöltjeinek megválasztását. A pápaválasztáson széles körben legesélyesebbnek tartott [[Baronius]]t és [[Roberto Bellarmino|Roberto Bellarminót]]t éppen a spanyol bíborosok vétója miatt nem lehetett megválasztani. Fülöp úgy vélekedett a két kiváló klerikusról, hogy azok nyíltan ellenezték a spanyol korona politikáját. Úgy látszott, hogy a vita egyre jobban el fog mélyülni, amikor felmerült Borghese kardinális neve. Camillo nem törődött a politikával és a pápai udvarban kialakuló frakciókkal. Teljesen független volt, ugyanakkor az egész kollégium elismerte és tisztelte nézeteit és munkásságát. Úgy tűnt, hogy Camillo személye pártatlansága miatt elfogadható alternatíva a konklávé mindhárom erős pártjának, így [[1605]]. [[május 16.|május 16-án]] őt választották meg egyházfőnek. [[május 29.|Május 29-én]] V. Pál néven megkoronázták, és ezzel kezdetét vette az utóbbi idők leghosszabb pontifikátusa.