„Edmond Halley” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
tömör., jav., szerk., dupla leirt. |
||
2. sor:
| név = Edmond Halley
| kép = Edmund Halley.gif
| képméret = 200px
| képaláírás = [[Thomas Murray]] festménye 1687 körül
<!--Életrajzi adatok -->
| ismeretes mint =
| nemzetiség =
| állampolgárság =
| születés dátuma = [[1656]]. [[november 8.]]
| születés helye = {{Anglia}}, [[Haggerston]],
| halál dátuma = [[1742]]. [[január 14.]] {{életkor-holt|1656|11|08|1742|01|14}}
| halál helye = {{Anglia}}, [[Greenwich]]
| házastárs = Mary Tooke
| gyermekei =
| lakhely =
<!-- Iskolái -->
| felsőoktatási intézmény = [[Oxfordi Egyetem]]
| más intézmény =
| egyéb diplomái =
<!-- Pályafutása -->
| szakterület = [[csillagászat]], [[geofizika]], [[matematika]], [[meteorológia]], [[fizika]]
| kutatási terület =
| tudományos fokozat = egyetemi tanár
| mérnöki ág =
| aktivitási típus =
| szakintézeti tagság = [[királyi csillagász]]
| felsőoktatási munkahely1 =
| felsőoktatási beosztás1 =
37. sor:
| tudományos publikációk száma =
| szakmai kitüntetések =
| akadémiai tagság =
| hatással volt =
| hatással voltak rá =
43. sor:
}}
'''Edmond Halley''' néha „Edmund”, ([[Haggerston]], [[1656]]. [[november 8.]] – [[Greenwich]], [[1742]]. [[január 14.]])
== Élete ==
A [[London]]hoz közeli (mára hozzá csatolt) Haggerston faluban született az Angliában akkor még használt [[Julián naptár]] szerint [[1656]]. [[október 29.|október 29]]-én (a [[Gergely-naptár]]ban ez [[november 8.]]). Apja jól menő szappanfőző, üzletember és földbirtokos volt. A londoni St. Paul iskolában tanult, és már gyermekkorában érdekelte a matematika. 1673-ban az [[Oxfordi Egyetem]]re (Queen’s College) ment, de tanulmányait nem fejezte be.
[[1676]]-ban [[Szent Ilona (terület)|Szent Ilona]] szigetére hajózott, hogy megrajzolja a déli égbolt csillagtérképét. Hazatérve [[1678]]-ban a [[Royal Society]] tagjává választották. [[1682]]-ben megnősült, és a ma már ugyancsak Londonhoz tartozó Islingtonban telepedett le. [[1682]]-ben Észak-Londonban saját obszervatóriumot nyitott. 1686 januárjában felfüggesztette tagságát a [[Royal Society]]-ben, hogy a Társaság fizetett alkalmazottja lehessen. A következő néhány évben tudományos munkáját a Royal Society-nél vállalt adminisztratív kötelezettségei mellett végezte.
[[1710]]-ben az Oxfordi Egyetemtől tiszteletbeli doktori címet kapott. 1720-ban [[királyi csillagász]] lett. Greenwichben halt meg [[1742]]-ben. Nem sokkal nyolcvanötödik születésnapja után, 1742. január 14-én halt meg. A ma [[London]]hoz tartozó Lee St. Margaret templom melletti temetőben nyugszik.
== Munkássága ==
=== Korai megfigyelései ===
Amikor [[1673]]-ban a Queen’s College-ba érkezett, Halley már lelkes csillagász volt, aki az apja által vásárolt műszerekkel némi megfigyelési rutinra is szert tett. [[Oxford]]ba is magával vitte néhány műszerét, többek közt egy 24 láb hosszú távcsövet és egy 2 láb átmérőjű [[szextáns]]t.▼
▲
Az akkor még egyetemi hallgató Halley 1675-ben levelezésbe kezdett a nála alig tíz évvel idősebb [[John Flamsteed]]del, akit 1675. márciusában nevezett ki [[II. Károly angol király|II. Károly király]] az újonnan létesített [[Greenwich Obszervatórium|Greenwich-i Obszervatórium]] élére, első [[Királyi csillagász]]nak. Halley beszámolt saját megfigyeléseiről, amelyek nem egyeztek egyes csillagászati táblázatok adataival, valószínűsítve, hogy a táblázatok adatai pontatlanok. Halley arra kérte Flamsteedet, hogy igazolja az ő megfigyeléseit. Ugyanazon év nyarán Halley meglátogatta Flamsteedet Londonban, és segített neki a megfigyelésekben, beleértve a június 27-én és december 21-én bekövetkezett [[holdfogyatkozás]]ok megfigyelését is.▼
▲
Halley 1676-ban három tudományos cikket jelentetett meg:
* egyet a [[bolygó]]k pályáiról,
Halley türelmetlenül várta, hogy hírnévre tegyen szert és csillagászként karriert fusson be. Tudta, hogy a Királyi Obszervatóriumban Flamsteed első feladata az északi égbolt korszerű eszközökkel történő átvizsgálása volt, a régebbi csillagkatalógusok pontosságának javítása érdekében. Halley ezért elhatározta, hogy hasonló megfigyeléssorozatba kezd, de a déli égbolton. Apja támogatta az ötletet és évi 300 font apanázst biztosított a terv megvalósításához. Választása [[Szent Ilona (terület)|Szent Ilona]] szigetére, [[Egyesült Királyság|Nagy-Britannia]] akkoriban legdélebbi külbirtokára esett ({{koord|15|57|38|S|5|42|55|W}}). A huszadik életévét éppen betöltő Halley ezért félbeszakította egyetemi tanulmányait és 1676 novemberében elhajózott Szent Ilona felé. Gyorsan szeretett volna eredményt felmutatni, ezért csak a néhány száz legfényesebb csillagra összpontosította figyelmét. Az expedíció (a Szent Ilonán uralkodó borzalmas időjárási viszonyok ellenére) hatalmas siker volt.▼
* egyet arról az eseményről, amikor augusztus 21-én a [[Hold]] elfedte a [[Mars (bolygó)|Marsot]],
* egyet pedig egy hatalmas [[napfolt]] megfigyeléséről [[1676]] nyarán.
=== Csillagkatalógus ===
Halley [[1678]] tavaszán tért haza, a déli égbolt 341 csillagára vonatkozó részletes adatokat tartalmazó katalógusa ''Catalogus Stellarum Australium'' címmel ugyanazon év novemberében jelent meg. Ennek hatására az év november 30-án a [[Royal Society]] tagjává választották. Sőt, a király ajánlására az Oxfordi Egyetem kiadta a diplomáját (MA, Master of Arts), jóllehet az ehhez szükséges formai követelményeknek nem tett eleget. A csillagok katalogizálása mellett Szent Ilonáról megfigyelte a [[Merkúr]] átvonulását a [[Nap]] korongja előtt. Elvben ez a megfigyelés lehetőséget teremtett a [[parallaxis]] jelensége alapján a Nap távolságának a kiszámítására, azonban ezek a korai észlelések még nem voltak elegendően pontosak ahhoz, hogy értékelhető eredményt adjanak.▼
▲
[[1679]] tavaszán a [[Royal Society]] képviseletében Danzigba (ma: [[Gdańsk]], [[Lengyelország]]) utazott, hogy ellenőrizze az ott dolgozó [[Johannes Hevelius]] pozícióméréseinek pontosságát. Hevelius [[Tycho Brahe]] nyomdokain haladva távcső nélkül próbálta a csillagok helyét Tychónál pontosabban meghatározni. Miután visszatért Angliába, kijelentette, hogy a távcsöves megfigyelések sokkal pontosabbak.▼
▲
[[Szent Ilona (terület)|Szent Ilonán]] végzett [[meteorológia]]i megfigyelései eredményét [[1686]]-ban publikálta. Munkájában többek között a [[passzátszél]]lel és a [[monszun]]nal foglalkozott. Felismerte, hogy a légköri cirkuláció hajtóereje a [[Nap]] hője. Megállapította a [[légnyomás]] és a [[tengerszint feletti magasság]] közötti összefüggést. Megfigyeléseit térképeken is bemutatta, ami úttörő jelentőségű volt.▼
▲[[1679]] tavaszán a [[Royal Society]] képviseletében Danzigba (ma: [[Gdańsk]], [[Lengyelország]]) utazott, hogy ellenőrizze az ott dolgozó [[Johannes Hevelius]] pozícióméréseinek pontosságát. Hevelius [[Tycho Brahe]] nyomdokain haladva távcső nélkül próbálta a csillagok helyét Tychónál pontosabban meghatározni.
=== Az 1680-as évek ===
1680–81 telén fényes [[üstökös]] tűnt fel az égen. Először [[1680]] novemberében látták, amint éppen a [[Nap]] felé közeledett, majd eltűnt a Nap fényének ragyogásában. Nemsokára újra feltűnt, a Nap másik oldalán, attól távolodva, ám először a megfigyelők arra gondoltak, hogy két külön üstökösről van szó. Flamsteed vetette fel elsőként, hogy egyetlen égitestről lehet szó. Az üstökös az éjszakai égbolt látványos jelensége volt, amely [[London]] és [[Párizs]] utcáiról is tisztán látszott, az akkor élő emberek még soha nem láthattak ilyen fényes üstököst. Amikor először feltűnt, akkor Halley éppen nagy, európai körutazására indult, így az üstökös második feltűnését már a kontinensről figyelhette meg. [[Franciaország]]i és [[olaszország]]i utazása során Halley kihasználta az alkalmat, hogy az üstökös kérdését (és más csillagászati problémákat) megtárgyalja neves tudósokkal, köztük [[Giovanni Domenico Cassini|Giovanni Cassinivel]]. Utazásáról [[1682]]. január 24-én érkezett vissza Londonba. Miután 1682. április 20-án megnősült, Islingtonban élt.▼
▲1680–81 telén fényes [[üstökös]] tűnt fel az égen. Először [[1680]] novemberében látták, amint
▲[[Szent Ilona (terület)|Szent Ilonán]] végzett [[meteorológia]]i megfigyelései eredményét [[1686]]-ban publikálta.
A [[légnyomás]] változásait és a szeleket is tanulmányozta, 1686-ban megjelent a már említett cikke a [[passzátszél]]ről és a [[monszun]]ról, amelyben az első meteorológiai térképet is publikálta. Az [[Admiralitás]] számára az általa kifejlesztett [[búvárharang]]gal végzett kísérleteket, amely lehetővé tette, hogy munkások a tenger alatt közel 20 méter mélységben akár két óra hosszat is dolgozhassanak. Az eszköz továbbfejlesztett változata később már 4 órás víz alatti munkát tett lehetővé. Halleyt a [[földmágnesség]] is érdekelte, és úgy vélte, hogy ha a [[Föld]] [[mágneses tér|mágneses terét]] először helyről helyre pontosan feltérképeznénk, akkor azt navigációs segédeszközként is lehetne használni. [[1690]]-ben a Royal Societyben bemutatta egy iránytű működő modelljét, amelyben a mágneses tűt a rezgések csillapítása érdekében folyadékkal töltött házban helyezte el. Megpróbálta a bibliai [[özönvíz (mitológia)|özönvíz]] lehetséges okait feltárni, és megkérdőjelezte a Teremtés akkoriban széles körben elfogadott Kr. e. 4004-es időpontját. A tenger sótartalma alapján megbecsülte a [[Föld]] korát. Feltételezte, hogy a tengerek vize valaha édesvíz volt, sótartalma a Föld története során fokozatosan emelkedett, amint a folyók a szárazföldekről folyamatosan ásványi anyagokat szállítottak a tengerekbe. Így az Egyház által elfogadott kb. 6000 évnél jóval hosszabb időtartamot kapott a Föld korára, ami az egyházi hatóságok rosszallását váltotta ki.▼
Kifejlesztett egy olyan [[búvárharang]]ot, amely lehetővé tette, hogy munkások a tenger alatt közel 20 méter mélyen akár két órát is dolgozhassanak. Az eszköz továbbfejlesztett változata később már 4 órás víz alatti munkát tett lehetővé. Az [[Admiralitás]] számára maga is kísérletezett ezzel az eszközzel.
▲
▲Ugyanabban az évben, 1691-ben, Oxfordban megüresedett a csillagászat (Savil-féle) tanszékének vezetői állása. Halley ideális jelölt lett volna, ha az egyházi hatóságoknak nem lettek volna fenntartásaik vele szemben, a Föld korára vonatkozó nézetei, és köztudott [[ateizmus]]a miatt. Halley megpályázta ugyan az állást, de az egyházi hatóságok ellenállása miatt pályázatát elutasították.
=== Az 1690-es évek első fele ===
Halley megpróbálta kitalálni, miként lehetne megmérni az atomok nagyságát. Az ezüstszálak arannyal történő bevonásához szükséges arany mennyiségéből kiszámította, hogy egy 0,01 [[inch]] oldalhosszúságú aranykocka legalább 2433 millió atomot tartalmaz. Minthogy az ezüstszálat körülvevő aranyréteg tökéletesen összefüggő volt, ezért Halley tudta, hogy eredménye jelentősen alulbecsüli az atomok tényleges számát. Számításai eredményét 1691-ben a Royal Society ''Philosophical Transactions'' című folyóiratában publikálta.▼
Egy 1691-ben megjelent cikkében kimutatta, hogy ha több megfigyelő a Föld különböző pontjairól egyidejűleg észlelné a [[Vénusz]] átvonulását a [[Nap]] korongja előtt, akkor a háromszögelés és parallaxis kombinálásával kiszámíthatnák a Nap távolságát. A Vénusz nagyon ritkán vonul át a napkorong előtt, de az esemény előre jelezhető.
1692-ben különös ötlettel állt elő, miszerint a [[Föld]] üreges szerkezetű. Elképzelése szerint a Föld külső rétegét alkotó, 800 km vastag héjon belül két további gömbhéj és egy belső mag helyezkedik el, amelyek átmérője rendre a [[Vénusz]], a [[Mars (bolygó)|Mars]] és a [[Merkúr]] bolygók átmérőjével egyezik meg. Úgy gondolta, hogy a héjak között légkör található, minden egyes héjnak saját [[mágneses tér|mágneses pólusai]] vannak, és eltérő sebességgel forognak. Ezzel a különös rendszerrel próbált magyarázatot adni bizonyos mágneses anomáliákra. Azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy a belső héjak lakottak, és a légkörükből megszökő gáz alkotja a [[sarki fény]]t.▼
▲
▲1692-ben azzal a különös ötlettel állt elő, miszerint a [[Föld]] üreges szerkezetű. Elképzelése szerint a Föld külső
1693-ban kidolgozta és közreadta az első halálozási statisztikai táblázatokat, az [[életbiztosítás]]i díjak kiszámításának tudományos alapját.
=== Tengeri felfedező útjai ===
Halley [[1693]]-ban [[Royal Society]]-beli tagtársával, Benjamin Middletonnal egy expedíció ötletét javasolta az Admiralitásnak a földmágnesség mérése, és ezáltal a tengeri [[navigáció]] javítása érdekében. A javaslatra az Admiralitás lelkesedéssel reagált, és a királynő ([[II. Mária angol királynő|II. Mária]]) utasítására az expedíció céljaira egy új, kis vitorlás hajót (pink) építettek, és bocsátottak vízre 1694. április 1-jén. A ''Paramour'' névre keresztelt, 89 tonna vízkiszorítású hajó 16 méter hosszú és 5 méter széles volt. Az elkövetkező két évben a hajó felszerelése lassan haladt. Végül 1698-ra a hajó útra készen állt, sőt, immár a Haditengerészet lobogója alatt hajózhatott, az új király, [[III. Vilmos angol király|III. Vilmos]] személyes védnöksége alatt, ágyúkkal és a haditengerészet legénységével a fedélzetén. Az expedíció irányítójaként Halley a Királyi Haditengerészet parancsnokává kapott kinevezést, sőt a hajó parancsnoki tisztének ellátására is engedélyt kapott. (Ő az egyetlen a Haditengerészet történetében, aki nem tengerészként tényleges parancsnoki tisztség betöltésére kapott engedélyt a Haditengerészet valamelyik hajóján.) Ez volt a Haditengerészet történetében az első, tisztán tudományos célú küldetés.▼
▲Halley [[1693]]-ban a [[Royal Society]]
Az [[1698]]. október 20-án megkezdett utazás nem volt zökkenőmentes, a konfliktusok fő forrása az volt, hogy a hajó hivatásos tisztjei vonakodtak a civil kapitány parancsait teljesíteni, sőt, [[1699]] tavaszán nyíltan ellenszegültek. Mindamellett Halley teljes magabiztossággal hazavezette a hajót, ahová 1699. június 28-án érkeztek meg. Szeptember 16-án ismét tengerre szállt és mágneses méréseket végzett, egészen a déli szélesség 52. fokáig (nagyjából [[Dél-Amerika]] déli csúcsával azonos szélességig), ahonnan [[1700]]. augusztus 27-én érkezett vissza [[Plymouth]]ba. 1701-ben a ''Paramour'' fedélzetén a [[La Manche-csatorna]] árapályának tanulmányozására indult, ám nincs kizárva, hogy az expedíciónak emellett ki kellett kémkednie, milyenek a franciák parti erődítményei. 1702-ben [[Anna brit királynő|Anna]] királynő Halleyt [[Ausztria|Ausztriába]] küldte, hogy tanácsokat adjon az [[Adriai-tenger|adriai]] tengeri erődítmények létesítéséhez. Az [[Atlanti-óceán]]on végzett mágneses mérései eredményeit 1701-ben ''General Chart of the Variation of the Compass'' címmel publikálta.▼
▲A felkészülés alatt, [[1695]]-ben tökéletesítette a [[Gerardus Mercator|Mercator]]-féle [[Mercator-vetület|térképvetületi rendszert]]. Az [[1698]]. október 20-án megkezdett utazás nem volt zökkenőmentes, és a konfliktusok fő forrása az volt, hogy a hajó hivatásos tisztjei vonakodtak a civil kapitány parancsait teljesíteni, sőt, [[1699]] tavaszán nyíltan ellenszegültek.
=== Az üstökösök pályája ===▼
Halley érdeklődése már a ''Paramour'' utazási előkészületei alatti években az [[üstökös]]ök felé fordult. Levelezett erről [[Isaac Newton|Newtonnal]], kimutatta, hogy az üstökösök jelentős hányada a fordított négyzetes erőtörvénnyel összhangban, [[Ellipszis (görbe)|ellipszis]] alakú pályán mozog a [[Nap]] körül. A történelmi feljegyzések tanulmányozása alapján gyanította, hogy az 1682-ben megfigyelt üstököst előtte már legalább három alkalommal (1456, 1531 és 1607), 75 vagy 76 éves időközönként megfigyelték. 1705-ben kiadta A ''Astronomiae Cometiae Synopsis'' ''(Az üstökösök csillagászatának összefoglalása)'' című könyvét, amely a leginkább híressé tette őt. Ebben a könyvben jósolta meg, hogy az 1682-ben megfigyelt üstökös – Newton törvényeinek engedelmeskedve – „valamikor az 1758. esztendő tájékán” vissza fog térni.▼
Halley érdeklődése már a ''Paramour'' útjai előtt egyre inkább az [[üstökös]]ök felé fordult. Levelezett erről [[Isaac Newton|Newtonnal]].
▲
[[1716]]-ban visszatért a Vénusz átvonulásainak kérdésre, és kiszámította, hogy a következő két ilyen esemény [[1761]]-ben, illetve [[1769]]-ben lesz. Részletes útmutatást adott a szükséges megfigyelésekhez és számításokra.
=== A csillagok sajátmozgása ===
Időközben a [[Királyi csillagász]] Flamsteed szorgalmasan gyűjtötte a csillagok pozícióira vonatkozó mérési adatait, azonban azokat nem publikálta. Csak 1710-ben, [[Anna brit királynő|Anna királynő]] közvetlen utasítására adta át a Royal Society képviselőinek az adatokat, amelyeket Halley rendezett sajtó alá, és amelyek 1712-ben jelentek meg. Flamsteeed csillagkatalógusa mintegy 3000 csillag pozícióját tartalmazta, 10 [[ívmásodperc]] pontossággal.▼
▲Időközben a [[Királyi csillagász]] Flamsteed szorgalmasan gyűjtötte mérési adatait a csillagok
Halley össze tudta hasonlítani Flamsteed csillagpozícióit a [[Hipparkhosz (csillagász)|Hipparkhosz]] által a Kr. e. 2. században összeállított, jóval korlátozottabb terjedelmű és pontosságú katalógus adataival. Megállapította, hogy a Hipparkhosz által megadott csillagpozíciók többsége nagyon jó egyezésben van Flamsteed adataival. De néhány esetben a Flamsteed által mért pozíció olyan jelentős mértékben eltért a 2000 évvel korábban megfigyelt adatoktól, hogy azt nem lehetett az ókori megfigyelők számlájára írni. A fényes [[Arcturus]] például a [[18. század]]ban több mint egy fokkal odébb látszott, mint ahol a görögök megállapították a helyét. Ebből csak arra tudott következtetni, hogy egyes csillagok Hipparkhosz kora óta ténylegesen, fizikailag elmozdultak az égbolton. Halley tehát 1718-ban felfedezte és kimutatta a csillagok [[sajátmozgás]]át. A csillagok egymáshoz képest történő elmozdulása mellett szóló bizonyíték egyúttal azt is bizonyítja, hogy a csillagok a háromdimenziós térben szétszórva, különböző távolságra vannak tőlünk.▼
▲Halley össze tudta hasonlítani Flamsteed csillagpozícióit a [[Hipparkhosz (csillagász)|Hipparkhosz]] által a Kr. e. 2. században összeállított, jóval
1720-ban több kollégájával együtt megpróbálta tudományos módszerrel meghatározni a [[Stonehenge]]-i kőépítmény korát. Feltételezték (helytelenül), hogy az építők mágneses iránytűt használtak, és ebből háromféle kort is kiszámítottak. Az eredmények több ezer évvel eltérnek az építmény ma ismert korától, a próbálkozás jelentőségét az adja, hogy először kíséreltek meg tudományos igényű kormeghatározást.▼
▲1720-ban több kollégájával
Amikor Flamsteed 1719-ben meghalt, az akkor 63 éves Halley követte őt a Királyi Csillagász tisztségében, kinevezését [[1720]]. február 9-én kapta meg. Az idős Halley számos megfigyelési programot hajtott végre. Egyebek között befejezte a [[Hold]] mozgásának egy teljes, 18 éves cikluson keresztül történő megfigyelését (bár ez időközben elveszítette tudományos jelentőségét). Nem sokkal a nyolcvanötödik születésnapja után, 1742. január 14-én halt meg. A ma [[London]]hoz tartozó Lee St. Margaret temploma melletti temetőben nyugszik.▼
▲Amikor Flamsteed 1719-ben meghalt, az akkor 63 éves Halley követte őt a Királyi Csillagász tisztségében
=== Tudományos öröksége ===
Halley két tudományos előrejelzést hagyott az utókorra. Egyrészt megjósolta, hogy a legutóbb 1682-ben megfigyelt fényes [[üstökös]]nek 1758-ban vissza kell térnie a Föld közelébe. Az égitestet elsőként 1758 karácsonyán pillantották meg, a Nap közelében 1759. március 13-án haladt el. Halley számításai tehát helyesnek bizonyultak. Ez egyúttal [[Isaac Newton|Newton]] gravitációelméletének és a mechanika ''Principiában'' kifejtett törvényeinek nagyszerű igazolását jelentette. Az égitestet Halley-ről nevezték el (azóta viszont az üstökösök felfedezőjük nevét viselik), így a [[Halley-üstökös]] lett az első ismert periodikus üstökös, az 1P/Halley. (Legutóbb 1986-ban járt napközelben, legközelebbi visszatérése 2061-ben esedékes.)▼
▲Halley két tudományos előrejelzést hagyott az utókorra. Egyrészt megjósolta, hogy a legutóbb 1682-ben megfigyelt fényes [[üstökös]]nek 1758-ban vissza kell térnie a Föld közelébe. Az égitestet
Másik tudományos előrejelzése a [[Vénusz]] átvonulására vonatkozott. A Halley által kiszámított jelenséget [[1761]]-ben és [[1769]]-ben világszerte több mint hatvan helyről észlelték ([[Hell Miksa]] és [[Sajnovics János]] például a [[dánia]]i, ma [[Norvégia|Norvégiához]] tartozó [[Vardø|Vardő]] szigetéről. Az összehangolt észleléseknek köszönhetően a Halley által fél évszázaddal korábban kidolgozott módszer segítségével ki lehetett számítani a [[Nap]] távolságát. Eredményül 153 millió kilométernek megfelelő értéket kaptak, ami lenyűgözően pontos érték (a tényleges 149,6 millió kilométerhez képest) Halley tehát legjelentősebb csillagászati felfedezését 27 évvel halála után érte el.▼
▲Másik tudományos előrejelzése a [[Vénusz]] átvonulására vonatkozott. A Halley által kiszámított jelenséget [[1761]]-ben és [[1769]]-ben világszerte több mint hatvan helyről észlelték ([[Hell Miksa]] és [[Sajnovics János]] például a [[dánia]]i, ma [[Norvégia|Norvégiához]] tartozó [[Vardø|Vardő]] szigetéről. Az összehangolt észleléseknek köszönhetően a Halley által fél évszázaddal korábban kidolgozott módszer segítségével ki lehetett számítani a [[Nap]] távolságát. Eredményül 153 millió kilométernek megfelelő értéket kaptak, ami lenyűgözően pontos érték (a tényleges 149,6 millió
== Róla nevezték el ==
|