„Szicíliai Királyság” változatai közötti eltérés

a
 
== Habsburg és Bourbon királyság ==
A [[spanyol örökösödési háború]]ban a [[Habsburg Birodalom]] elfoglalta mindkét királyságot, [[1707]] és [[1735]] között a [[Habsburg-ház|Habsburg]] császár uralta a két királyságot. [[1713]]-ban az [[utrechti béke (1713)|utrechti békeszerződés]] jogilag is Ausztriának ítélte Nápolyt és Szicíliát, amelyek uralkodója [[III. Károly magyar király|VI. Károly német-római császár]] lett. A császár Szicíliát saját hűbéresének, [[II. Viktor Amadé szárd–piemonti király|II. Viktor Amadé savoyai hercegnek]] adta, aki Szicília királyaként uralkodott [[1718]]-ig. Ekkor azonban veje, [[V. Fülöp spanyol király]] felmondta az utrechti békeszerződést, és csapatai megszállták Szardíniát és Szicíliát. A spanyol támadást a [[négyes szövetség (1718)|négyes szövetség]] haderői verték vissza. A spanyol hadiflottát a britek a [[passero-foki csata|passero-foki csatában]] szétszórták. A [[A négyes szövetség háborúja|háborút]] lezáró [[1720]]-as [[hágai béke (1720)|hágai békeszerződésben]] Szicília és Szardínia visszakerült a [[Habsburg Birodalom]]hoz. II. Viktor Amadé herceg Szicíliáért cserébe VI. Károly császártól a kisebb jelentőségű [[Szardínia (Olaszországsziget)|Szardínia]] szigetét kapta meg, a császár elismerte őt Szardínia királyának. (Így alakult meg a [[Szárd Királyság]], amelynek [[Savoyai-ház]]i uralkodói a 19. század végére megszerezték egész Itáliát). A szicíliai és nápolyi Habsburg-uralomnak [[III. Károly spanyol király|Károly infáns]], pármai herceg [[1734]]-es inváziója vetett véget, a [[lengyel örökösödési háború]] során. A [[bécsi béke (1738)|bécsi békeszerződés]] alapján őt ismerték el [[III. Károly spanyol király|VII. Bourbon Károly]] néven Nápoly és Szicília királyának. Bátyjának, [[VI. Ferdinánd spanyol király|VI. Ferdinándnak]] halála, [[1659]] után III. Károly néven spanyol király lett belőle, Nápoly és Szicília trónjait átadta fiának, [[I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király|Ferdinánd infánsnak]], aki Nápolyban IV. Ferdinánd néven , Szicíliában III. Ferdinánd néven uralkodott. A [[francia forradalom]] idején, 1798-ban [[I. Napóleon francia császár|Napoléon Bonaparte]] csapatai elfoglalták Nápolyt, a királyi pár Szicília szigetére menekült, amelyet a brit flotta a [[napóleoni háborúk]] teljes tartama alatt meg tudott védelmezni.
 
[[1816]]-ban Szicília Királyságát és a Nápolyi Királyságot (mindkettő hivatalos megnevezése Szicíliai Királyság volt) a [[Két Szicília Királysága]]ként egyesítették, első uralkodója [[I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király]] lett, aki 1816-ig IV. Ferdinánd néven Nápoly és III. Ferdinánd néven Szicília királya volt. Az új kettős királyság [[1861]]-ig állt fenn, amikor [[Giuseppe Garibaldi]] seregei elfoglalták, és átadták [[II. Viktor Emánuel olasz király|II. Viktor Emánuel szárd–piemonti királynak]], akit [[1861]]-ben az újonnan létrehozott [[Olaszország|Olasz Királyság]] uralkodójává kiáltottak ki.