„Zadravecz István” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
39. sor:
Lemondását követően papi tevékenységet folytatott, pasztorációs úton kétszer járt [[Amerikai Egyesült Államok|Amerikában]], egyszer a [[Szentföld]]ön. Két püspöki kinevezést utasított vissza, mert nem látta kinevezésének értelmét. Könyveket írt, és társadalmi megmozdulásokon tartott beszédeket. Zadraveczet a kolostorban többször felkereste a kormányzó, kikérve véleményét a politikai helyzetről.
A zsidótörvények ellen többször felszólalt. Zadravecz azt vallotta a faji antiszemitizmus kérdésében, hogy „''Krisztus nem csinált különbséget, előtte nincs görög, sem római, sem zsidó, sem keresztény, mert mindenki egyforma, és ő mondotta, hogy szeressük egymást''”. A páter két állásfoglalása is megmaradt a második zsidótörvényt követő hónapokból: 1939 júliusában úgy beszélt, hogy a „magyar élet” megélése „Istent imádva, felebarátot szeretve, rang, faj és felekezeti különbség nélkül” történik, és 1939 karácsonyán arról írt, hogy „''nincs itt helye a faj- és vérelméletnek''”. A páter 1942-ben is kimondta, hogy „''az itt lévő zsidók a mi testvéreink, ne bántsuk őket''”. A holokauszt alatt felszólította híveit, hogy ne hagyják a zsidókat elcipelni.<ref>
A deportálások idején régi barátjának, a szegedi [[Lőw Immánuel]] rabbinak megmentésére is kísérletet tett, de mire megérkezett a Lőw szabadon bocsátásáról szóló belügyminiszteri engedély, az idős rabbi szervezetét már annyira igénybe vette a bevagonírozás és a Budapestig tartó út, hogy a kórházában meghalt.[[1944]] őszén [[Serédi Jusztinián]] esztergomi érsek felkérésére Zadravecz – mint felsőházi tag – részt vett [[Szálasi Ferenc]] nemzetvezetői eskütételén, s tájékoztatta a prímást a ceremóniáról. Majd a magyar szentföldi ([[Hűvösvölgy]]) ferences kolostorba vonult vissza, ahol üldözött zsidók százait rejtegette rendtársaival. Élelmezésükhöz olykor még a nyilasoktól is kaptak segítséget. Zadravecz és a ferences rendtagok példás magatartást tanúsítottak a vészkorszakban, s zsidók ezreit mentették meg a biztos haláltól - rendházaikban bújtatva, ferences csuhába öltöztetve és/vagy keresztlevéllel ellátva őket.
| |||