„Jáspis-barlang” változatai közötti eltérés

A '''Jáspis-barlang''' egy fokozottan védett [[barlang]],. amely aA [[Bükki Nemzeti Park]] területén található. Magyarország hatodik és a [[Bükk-vidék]] harmadik legmélyebb barlangja. Hazánk hetedik és a [[Bükk-vidék]] harmadik legnagyobb vertikális kiterjedésű barlangja. Volt az ország negyedik és a Bükk-vidék második legmélyebb barlangja is.

A Nagy-fennsíkon lévő Nyavalyás-tetőn, a Szárdóka-hegy északi lejtőjén, egy [[töbör]]ben nyílik a bejárata. A [[Balekina-barlang]] bejáratától körülbelül 140 méterre van a mesterségesen kifalazott bejárata. A kis méretű töbörben a barlang bejáratához egy rövid patakmeder vezet. A patakmederben időszakosan folyó víz a barlang bejáratáig csak néha jut el. A patak medrében elnyelődött víz a barlang Ében-termében és a Lechuguilla-ágában tűnik fel ismét. A Fő-ágban lévő barlangi patak vízhozama olykor eléri a 200–300 liter/percet. A végponti szifonban eltűnő víz a [[Balekina-barlang]] vizével együtt a [[Garadna-patak]]ba torkolló Wekerle-forrásban jelenik meg. A barlang napjainkban történő fejlődésében a kőzetleváláson és az oldáson kívül az eróziónak is fontos a szerepe. [[Triász]] [[Mészkő (kőzet)|mészkőben]] jött létre. A sötétszürke befoglaló kőzete változatos, a barlang bejárati részén nem homogén, a barlang belsőbb részein a néhol márgás mészkőben kalciterek, tűzkőrétegek és agyagpala tűnik fel. Körülbelül 140 méteres mélységben a barlang tetején ősmaradványok ([[Ammoniteszek|ammonitesz]], kagyló- és csigatöredékek) figyelhetők meg. A járatok leginkább réteglap mentén találhatók. Lépcsőzetes aknasorú barlang, amelyre a bejárati szakasz kivételével a nagy keresztmetszetű járatok jellemzőek. Sok helyen gazdag [[cseppkő]]képződményekben, amelyek között gyakoriak a több méter magas és fél méternél vastagabb állócseppkövek. Néhány helyen barlangi gyöngyök vehetők észre. A bükk-vidéki barlangok között egyedi abban, hogy [[kalcit]] és [[aragonit]] anyagú 50–150 milliméter hosszú heliktitek képződtek benne. Ezek a Heliktites-teremben kialakult képződmények és a [[víznyelő]] környékéről bekerült több kilogrammot is elérő jáspis (hidrokvarcit) kavicsok jelentik legnagyobb tudományos értékét. A hideg vízből kivált aragonit ritka, Magyarországon nem található máshol ilyen képződmény. A [[Martonházi-aragonitbarlang]]ban van a másik előfordulási helye. A lezárt barlang csak engedéllyel és tudományos kutatás miatt látogatható. Az omlásveszélyes járatrendszer bejárásához kötéltechnikai eszközöket kell alkalmazni. A Szűkület nevű rész előtt van lezárva nem ajtóval, hanem egy zártszelvénnyel. A [[Bükk-vidék]] 3. legmélyebb barlangja a [[Bányász-barlang]] és az [[István-lápai-barlang]] után.

Az [[1970-es évek]] elején a [[Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület]] barlangkutatói bontották a Szilfás-víznyelőt, de ekkor még nem tudtak a barlangba bejutni. Az 1984-ben megjelent ''Magyarország„Magyarország barlangjai''barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel a Szilfás-víznyelő neve és térképen van feltüntetve a helye.

1993 augusztusában az egyesület tagjainak sikerült elérniük a barlangot. A barlangot Apró Zoltán, László Róbert, Liksay László és Lipták Roland fedezte fel, akiknek Kovács Zsolt mutatta meg a bontási helyet. A Nagy-akna tetejéig tudott a feltárás napján egyikük eljutni. Második felfedező útjuk alkalmával már a majdnem 200 méteres mélységben található végpontig le tudtak hatolni kötél segítségével. A felfedezés idején 183 méter mélységűnek és 600–800 méter hosszúnak becsülték. 1993 decemberében pontosan fel lett mérve egy része és az alaprajzi poligonmenet alapján 190,2 méter mély és 626,6 méter hosszú volt. De hosszúsági adatához még körülbelül 200 méter fel nem mért járat tartozik. Ezekkel a méretekkel hazánk 4. legmélyebb és 26. leghosszabb barlangja volt. Szintén 1993-ban készült el ideiglenes lezárása. 1994-ben egy omlás történt benne, amely megakadályozta a teljes bejárását. 1994-ben a Miskolci Egyetem Ásvány- és Kőzettan Tanszékén röntgendiffrakciós vizsgálattal elemezték a Heliktites-terem képződményeinek anyagát és megállapították, hogy a heliktitek szálainak anyaga aragonit, töveik pedig réteges eloszlásban kalcit és aragonit anyagúak. 1995. december 11-én Kovács Attila rajzolt térképvázlatot a bejárati aknarendszerről a Fő-ágig az első felmérés poligonjával. 1996-ban fokozottan védett barlang lett ásványritkaságai miatt. 1997-ben a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság a Szűkület nevű részig biztonságossá tette a bejáratát.

2000-ben történt egy erőszakos behatolási kísérlet a lezárt részen túlra. 2001 óta fokozottan védett barlang. A 2003-ban megjelent ''Magyarország„Magyarország fokozottan védett barlangjai''barlangjai” című könyv szerint 830 méter hosszú, 190 méter függőleges kiterjedésű és 160 méter vízszintes kiterjedésű. A legújabb felmérése 2015. december 3-án történt, amelyet Kovács Richárd és Szabó R. Zoltán végzett el. Ez csak a barlang egy részére terjedt ki. A felmérés alapján Szabó R. Zoltán szerkesztett és rajzolt térképet (alaprajzot, keresztmetszeteket és vetített-kiforgatott hosszmetszetet) róla 2015. decembertől 2016. áprilisig. A térképek 193,09 méter hosszúságig, 56,97 méter mélységig és 34 méter kiterjedésig ábrázolják a járatokat.