„Sverre norvég király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Korai élete: clean up, replaced: öt éves → ötéves AWB |
rendezés |
||
37. sor:
Sokan [[Norvégia]] egyik legfontosabb uralkodójának tartják. A birkebeinerek nevű lázadó csoport vezetőjeként emelkedett a hatalomba, akik [[V. Magnus norvég király|V. Magnus király]] ellen keltek fel. Miután Magnus 1184-ben elesett a [[Fimreitei csata|Fimreitei csatában]], Sverre lett az ország egyedüli ura. Az egyházzal való ellentétei azonban [[1194]]-ben a [[kiközösítés]]éhez vezettek. Újabb polgárháború kezdődött az egyház által támogatott [[bagler]]ek ellen, ami azonban csak Sverre halála után zárult le.
==
A [[saga]] szerint Sverre [[1151]]-ben született. Apja [[feröer]]i származású volt, és
Amikor anyja elmondta neki, hogy voltaképpen [[II. Sigurd norvég király|II. Sigurd]] fia, Sverre Norvégiába ment ([[1174]]), hogy magának követelje a trónt.<ref name=uralkodok/> [[1177]]-re az [[V. Magnus norvég király|V. Magnus királlyal]] szemben álló Neki is számos trónkövetelővel kellett megküzdenie, akiket küzdelmükben az úgynevezett ''bagler''ek (kampós botot viselők) támogattak Sverre még [[1183]]-ban békét kötött V. Magnus hívével, a száműzött Eystein Erlendsson érsekkel, aki visszatérhetett Norvégiába.<ref name=uralkodok/> Eystein utódja, Erik Ivarsson azonban rossz szemmel nézte, hogy a király magának tartotta fenn az érsekválasztás jogát, és csökkenteni akarta az érsek személyes katonaságának létszámát, ezért nem volt hajlandó megkoronázni Sverrét, hanem [[1190]]-ben, sok püspökkel együtt, Dániába menekült.<ref name=uralkodok/> A Norvégiában maradt püspökök [[1194]]-ben megkoronázták Sverrét, de [[III. Celesztin pápa]] ebben az évben kiközösítette, amit 1198-ban [[III. Ince pápa]] felfüggesztett.<ref>[http://lexikon.katolikus.hu/N/Norvégia.html Magyar katolikus lexikon (Norvégia)]</ref> Később [[III. Ince pápa]] a királlyal együtt kiközösítette őket.<ref name=uralkodok/> A pápai vádakra és a kiközösítésre Sverre sem késlekedett a válasszal; a "Beszéd a püspök ellen" a kor legszókimondóbb nyilatkozata az egyház feletti világi hatalom védelmében.
Oslo ellenlábas püspöke, Nicholas Arnesson összefogott a száműzött Erik Ivarsson érsekkel, és hajóhaddal tért vissza Norvégiába, kirobbantva a pásztorbotháborúnak nevezett felkelést, amelyet a Sverre egyházi és közigazgatási reformjait ellenző egyházi és világi vezetők csoportja szított.<ref name=uralkodok/> Nicholas ellenőrzése alá vonta Kelet-Norvégia nagy részét, megnyerte a köznép támogatását, és már a Sverre kezén lévő, belső területeket fenyegette, amikor [[1199]]-ben súlyos vereséget szenvedett,<ref name=uralkodok/> és bár az egyház bizonyos kiváltságokat visszaszerzett (mentesség a katonaállítás alól, független egyházi bíráskodás), előző vezető szerepét elveszítette.<ref>Csató Tamás − Gunst Péter − Márkus László: '''Egyetemes történelmi kronológia I-II.''', Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. júliusa, ISBN 963-17-7223-3, 171. oldal</ref> Sverre [[1202]]-re megtörte a pásztorbotosok ellenállását, de a belháború halála után is folytatódott.<ref name=uralkodok
A király 18 évnyi uralkodás után a trónon ülve fogadta az utolsó kenetet,<ref name=vilagtortenelem/> és miután kijelentette, hogy nincs semmiféle más férfiivadéka, csak a fia, ''Haakon'', örök álomra hunyta le a szemét.<ref name=vilagtortenelem/>
== Egyéb ==
| |||