„Jeremy Irons” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
a Nyelvtani javítás kézi ellenőrzéssel: a szóvégi magánhangzó megnyúlik a toldalék előtt. (Idegen szavaknál és neveknél is, lásd OH. 276. oldal.) |
||
39. sor:
Két egymás utáni alkalommal is könyvadaptációkban lépett fel; az 1977-ben bemutatott, a [[Herbert Ernest Bates]] regényéből készült 13 részes'' Love for Lydiá''ban, valamint az 1978-as Aidan Higgins-adaptációban, a ''Langrishe, Go Down''ban.
Átütő sikert szintén egy újabb regényadaptációval ért el, az [[Evelyn Waugh]] regényén alapuló, [[1981]]-ben bemutatott ''Az utolsó látogatás ''című minisorozattal. A főszereplő, Charles Ryder szerepében nemzetközi figyelmet nyert, [[Golden Globe]] és [[Emmy]] jelölést is kapott. 1981-ben szerepelt először mozifilmben, [[Meryl Streep]]pel, ''A francia hadnagy szeretőjé''ben. [[1986]]-ban [[Robert De Niro|Robert De Niróval]]
Az [[1990-es évek]] elején kedvezően alakult a karrierje: ''A szerencse forgandó'' ([[1990]]) című filmben nyújtott alakításával – melyben partnernője [[Glenn Close]] volt – Oscar- és Golden Globe-díjat, valamint számos filmkritikusi díjat magáénak tudhatott. Az 1992-ben bemutatott Lápvilágban felesége, Sinéad Cusack oldalán tűnt fel. Fiával, Samuel Irons-szal és apósával, Cyril Cusackkel is játszott már együtt a ''Danny, a világbajnok'' című tévéfilmben (1989). Azóta jobbnál jobb szerepeket vállalt: A ''Végzet''ben (1992) fia barátnőjét elcsábító apát játszik, a ''[[Die Hard - Az élet mindig drága|Die Hard]]'' sorozat harmadik részében negatív karakterben is kipróbálhatta magát. 1996-ban, a ''Lopott szépség''ben (1996), Alex Parrish-t, a leukémiás írót, majd a ''Lolitá''ban (1997) Humpert Humpert-et alakítja, aki vonzódik egy 12 éves lányhoz, Lolitához. ''A vasálarcos''ban (1998) Aramis volt, a négy testőr egyike.
| |||