Főmenü megnyitása

Módosítások

a
 
== 1516–1529 ==
[[II. Ferdinánd aragóniai király|Nagyapja]] 1516-os halála után Károlyra szállt a [[kasztília]]i és [[aragónia]]i trón, amihez ekkoriban már a [[Nápolyi Királyság]] is hozzátartozott. Miután a [[noyoni békeszerződés|noyoni egyezményben]] Károly elismertette Ferenc királlyal Burgundia és Nápoly hovatartozását, hazatért örökségét átvenni. A spanyolul nem tudó ifjú királyt ellenségesen fogadták a spanyol rendek, és ezen a helyzeten csak rontott, hogy flamand tanácsadók vették körül, köztük nevelője és atyai jóbarátja, [[Guillaume de Croÿ]] gróf. Kasztíliában csak anyja társuralkodójaként fogadták el, annak haláláig, 1555-ig, mert a hivatalos verzió szerint Johanna mentális betegségben szenvedett, és képtelen volt az önálló uralkodásra, ezért [[Tordesillas]]ban a világtól elzárva tartották. Aragóniában azzal a feltétellel ismerték el királynak, hogy elfogadja az aragón törvényeket és szokásokat. Ezek közül a legfontosabb, hogy az aragón adókat nem használhatta fel külföldön. Ezért Károly ezek után főképp Kasztíliára támaszkodott. Noha Spanyolország lett a birodalmának a magja, soha nem asszimilálódott teljesen és különösen uralkodásának kezdetén idegennek tekintették. A [[cortes]]-szel (spanyol rendekkel) már 1517-ben összetűzésbe került, mikor azok követelték az adók csökkentését, és a flamand tanácsosok eltávolítását, amit Károly természetesen nem teljesített. Ezek után a gyűlés csak nagy nehézségek árán szavazta meg a pénzt 1519-ben a császárrá választása érdekében.
 
1519. január 12-én meghalt Károly nagyapja, [[I. Miksa német-római császár|I. (Habsburg) Miksa német-római császár]], ezért császárválasztásra került sor. A német választófejedelmek drágán szabták meg voksaikvoksuk árát. Károlynak szerény ellenfele akadt [[III. Frigyes szász választófejedelem|Bölcs Frigyes]] szász választófejedelem, [[II. Lajos magyar király|II. Lajos]] [[Magyarország uralkodóinak listája|magyar király]] és [[VIII. Henrik angol király]], és egy veszélyes ellenfele, [[I. Ferenc francia király]] személyében. A hatalmas összeget végül Károlynak sikerült előteremtenie egyrészt spanyol pénzből, másrészt a Fuggerek és Welserek kölcsönéből. Azonban így is hatalmas engedményeket kellett tennie a német fejedelmeknek: kötelezte rá magát, hogy a rendek nélkül fontos döntést nem hoz, idegenekkel nem töltet be hivatalt a birodalomban, és birodalmi csapatokat a birodalom határain kívül nem vet be. A császári cím azonban nem érte meg Károlynak a befektetett pénzt: rögtön a nyakába zúdultak a kor égető problémái. Először a reformáció terjedése, aztán a birodalmi nemesek, majd a parasztság felkelése. 1521-ben ráadásul a franciákkal kiújult az [[Itáliai háború (1521–26)|itáliai háború]].
 
Míg Németországban tartózkodott, 1520-ban Spanyolországban kitört a [[communeros felkelés]], melynekamelynek kiváltó oka a király – illetve távollétében helytartóinak – abszolutisztikus kormányzása. Eredetileg a városokból tört ki a lázadás – felgyújtották a királyi palotát Toledóban – később azonban a nemesség és a parasztság is a felkelők mellé állt. Amikor a lázadás fokozatosan össztársadalmi felkeléssé – a gazdagok elleni háborúvá – fajult, a nemesség átállt a király oldalára. 1521 tavaszán aztán [[Villalar]]nál a király csapatainak sikerült döntő győzelmet aratniuk a communerók felett. Ezzel egy időben folyt Spanyolországban a céhek felkelése, amelyet csak 1522-ben sikerült leverni.
 
Károly 1521 májusában a [[wormsi birodalmi gyűlés]]en (amelyen a magyar [[Werbőczy István]] is vendégként részt vett, és amelynek aktív résztvevője volt az erdélyi származású [[Maximilianus Transylvanus]], a császár titkára) a katolikusok mellé állva [[birodalmi átok]]kal sújtotta [[Luther Márton]]t, majd ez után rögtön [[Itália|Itáliába]] vonult, hogy megkezdje [[I. Ferenc francia király|I. Ferenc]] elleni első hadjáratát. Az [[Itáliai háború (1521–26)|első Habsburg–Valois itáliai háború]]ban a francia király célja az volt, hogy a már megszerzett [[Lombardia|Lombardiából]] dél felé vonulva megerősítse pozícióját [[Itália|Itáliában]], majd [[Nápoly]]t megtámadva szétrobbantsa a „Habsburg-gyűrűt”. Károly célja [[Lombardia]] megszerzése volt, hogy ezzel kapcsolatot teremtsen az egymástól elszigetelt Habsburg birtokok között.
[[1524]]-ben újabb felkelés a német [[Német parasztháború|parasztháború]] robbant ki, amelyet a fejedelmek különböző engedmények után [[1526]]-ban, óriási vérengzések árán<ref>Egyes becslések szerint 300&nbsp;000 paraszt állt fegyverben ekkor, és 100&nbsp;000 fő volt az áldozatok száma.</ref> tudtak leverni.<ref>[http://mek.oszk.hu/01500/01560/html/01.htm Dr. Drábik János: A kamatkapitalizmus és a szervezett pénzhatalom]: „A parasztok, nemesek és értelmiségiek körében egyre nőtt az elégedetlenség az augsburgi Fuggerek ellen. A »fuggern« (fuggerelni) szó szinonimája volt a csalásnak. A kitört parasztlázadás egyaránt irányult a felső arisztokrácia és az árakat manipuláló - mesterséges áruhiányt előidéző és monopolhelyzetet kialakító - spekulánsok ellen. A parasztlázadás vezetői ekkor még nem látták át teljesen milyen szoros az összefüggés a kamatozó pénztőke és a hatalom között, valamint a monopolisták és a császár között. Követeléseik között utolsóként mégis megfogalmazzák a Fuggerek, a Welserek, és a Höchstetterek eltávolítását, és az üzleti tőke felső határának a rögzítését. Érthető, hogy a nagytőke minden eszközt megmozgatott, hogy a lakosságot elnyomja, és a kamatmechanizmussal működtetett kizsákmányoló rendszert fenntartsa.”</ref>
 
Károly ezalatt [[Spanyolország]]ban egy sor intézmény felállításával ([[inkvizíció]], pénzügyi tanács, államtanács) kiépítette az [[Abszolút monarchia|abszolutizmust]]. Közben lekötötte a franciák ellen vívott [[Itáliai háború (1521–26)|itáliai háború]], amely ekkoriban sikerrel kecsegtetett. 1521-től a császári csapatok folyamatosan foglalták el a francia területeket [[itália|Itáliában]], először [[Genova|Genovát]], majd [[Lombardia|Lombardiát]]. 1523-ban a pápa, Károly, [[I. Ferdinánd magyar király|Ferdinánd főherceg]] és [[VIII. Henrik angol király|VIII. Henrik]] részvételével megalakult a franciaellenes liga, 1524-re egész Észak-Itália spanyol kézre került. Habár az új pápa, [[VII. Kelemen pápa|VII. Kelemen]] – félve annak túlzott megerősödésétől – nem támogatta már Károlyt, a császári csapatok [[1525]] [[február 24.|február 24-én]] – éppen V. Károly 24. születésnapján – [[Paviai csata (1525)|PáviánálPaviánál]] döntő győzelmet arattak, és még Ferenc királyt is fogságba ejtették. Őt ezután Madridba szállították, ahol szabadon bocsátása fejében Károllyal megkötötte a [[madridi békeszerződés (1526)|madridi békeszerződést]], amelyben lemondott [[Burgundi Hercegség|Burgundiáról]], [[Lombardia|Lombardiáról]] és [[Nápolyi Királyság|Nápoly]]ról, valamint kötelezettséget vállalt az [[Oszmán Birodalom|oszmánok]] elleni hadjáratban.
 
== A Cognaci liga és a Sacco di Roma ==