„Vicksburgi hadjárat” változatai közötti eltérés

A [[Memphis]] elestét okozó, 1862. június 6-án vívott [[Elsőelső memphisi ütközet]] után Vicksburg fontossága stratégiaivá emelkedett a Konföderáció számára. [[Jefferson Davis]] azt mondta: ''„Vicksburg az a szög, mely egyben tartja a Dél két felét.”''{{refhely|Winschel|14. o.}} EgyrésztA aváros egyrészt hatásosan eltorlaszolta az északi hajózás elől az utat, másrészt és a Red River torkolatvidékével és [[Port Hudson (Louisiana)|Port Hudsonnal]] együtt lehetővé tette Mississippi nyugati partjával, aaz úgynevezett [[Mississippintúli hadszíntér]]rel a kapcsolattartást, áruforgalmat. Vicksburg volt az utolsó átkelőhely [[New Orleans (település)|New Orleans]], [[Missouri (állam)|Missouri]] és Memphis elesteelvesztése után a Konföderáció számára Vicksburg volt az utolsó folyami átkelőhely a Mississippi partján, amelyamelyhez a nyugati parton vasútvonalhoz kapcsolódott– (ha mégoly rövidhezrövid is), de – vasútvonal kapcsolódott és ugyanakkor az atlanti partokhozpartokkal is vezetővasútvonal vasútvonallalkötötte bírtössze. Míg ez a helyzet fennállt, a keleti országrész lovakat, szarvasmarhát és katonai erősítéseket tudottkapott nyugatrólTexasból, keletreArkansasból és szállítaniLouisianából.

Vicksburg városa természetes védelmet élvezett; a folyam egy egy patkó alakú kanyarulatot írt le a De Soto félszigeti fennsík-félsziget körül, az erőd pedig ezt a kanyarulatot ellenőrizte a folyam keleti partján fekvő magaslatról. Az ideális elhelyezkedés miatt Vicksuburgöt „a Konföderáció Gibraltárja” néven emlegették. Tőle északra és keletre terült el a 320 km hosszúságú és 80 km szélességű, mocsaras Mississippi-delta, vagy Yazoo-delta, melyet Warren E. Grabau geográfus úgy írt le, mint „lenyűgözően bonyolult, egymásba kapcsolódó csatornarendszer”. EzekA csatornák némelyike kisebb gőzhajóval hajózható volt. A folyóágak és holtágak közti részek természetes víztározókat formáltak, melyeket hátmocsaraknak hívtak.{{jegyzet*|eredetiben backswamp}} Grabau szerint „a hátmocsarak akár állandóan el voltak árasztva, akár nem, minden gyakorlatias megfontolás szerint érintetlen őslápos vidékek voltak, melyeken lóháton, vagy bármilyen keréken közlekedő eszközzel, de még gyalogszerrel is lehetetlen volt átkelni.”{{refhely|Grabau|19. o.}}

A Mississippi-delta keleti felétfelén, a Yazoo-folyó keleti partján kb. 35-40 km hosszan löszmagaslat húzódott, melynek Vicksburg a közepén helyezkedett el. A löszmagaslatok jótékonyan védelmezték a keleti partot a víz felől indított partraszállásoktól. 1862 decemberében kb. 20 km-re a Yazoon felfelé konföderációs ütegeket és védett állásokat alakítottak ki a Haynes-magaslat tetején, hogy megakadályozzák a Vicksburgtől északra végrehajtott partraszállásokat. 1863 márciusában még északabbra, [[Greenwood (Mississippi)|Greenwood]] közelében ugyanilyen okokból megépítették a [[Pemberton-erőd]]öt. A Vicksburgtől nyugatra eső [[louisiana]]i vidék nem volt kevésbé bonyolult a maga rengeteg folyóvizével és rossz útjaival, melyeket a téli áradások elárasztottak.