|
== Története ==
[[Richard Strauss]] első Északészak-amerikai hangversenykörútja után, karmesteri és zeneszerzői sikereinek teljében, [[1905]]-ben kezdkezdett a Saloméval foglalkozni. A munkára egy két évvel korábbi színházi élménye inspiráljainspirálta.
"„[[Berlin]]ben voltam, Max Reinhardt Kleines Theaterjában, hogy megnézzem Wilde Saloméját. Az előadás után találkoztam Heinrich Grünfeld csellistával." »Strauss, ez volna aztán a magának való operaanyag!"« Mire így válaszoltam: "»Már írom is."«”
Ezzel szinte teljesen egy időben jelentkezikjelentkezett nála egy [[bécs]]i librettista, Anton Lindner, hogy operaszöveget készít Wilde darabjából. Strauss azonban nincsnem volt megelégedve a vázlatokkal, a Salome sehogy sem akarakart [[librettó]]vá összeállni. Végül mentő ötlete támadtámadt: miért ne kezdhetné az operát szórul szóra úgy, ahogy a dráma indul? "Milyen„Milyen szép Salome hercegnő ma éjjel."”
A [[biblia]]i történet, Salome híres tánca, [[Keresztelő Szent János]] feje vétele számtalan műalkotás témája lett az európai képzőművészetben, irodalomban, zenében. Elég [[Gustave Moreau|Moreau]], [[Gustav Klimt|Klimt]], Beardsley festményeire, [[Gustave Flaubert|Flaubert]], Wilde, és Huysmans irodalmi alkotásaira, [[Jules Massenet|Massenet]], Flaubert elbeszélése nyomán írt operájára, a [[Hérodiade|Heródiásra]] (1881., [[Brüsszel]]), vagy F. Schmitt Salome [[tragédia|tragédiájára]] gondolnunk.
Strauss, [[Oscar Wilde]] [[1893]]-ban eredetileg franciául megjelent tragédiáját, Hedwigh Lachner német fordításában, szinte szó szerint, de mintegy kétharmadára lerövidítve zenésítizenésítette meg. A magyarázó, ismétlődő szavakat, metaforákat egyszerűen kihúzzakihúzta, de a rövidítés a mű tartalmát, szerkezetét nem érinti.
Ma, Wilde és Strauss Saloméjának ismeretében, [[Sigmund Freud]] tanításai után, a tragikus történet mögött pszichés, szexuális indítóokokat fedezünk fel minduntalan, noha ezek a vonások a művészettörténetben meglehetősen későn, 1842-ben kerültek a Salome-legendákba és elképzelésekbe. Ekkor jelenik meg [[Heinrich Heine]] Atta Trollja – Szentivánéj alcímmel – melynek 19. fejezetében a pokol bűnöseinek menetében felbukkan Heródiás (a Biblia szerint Salome anyja), [[Heródes]] csodaszép felesége, aki egykor Keresztelő Szent János fejét követelte. A bibliai magyarázat – mely Máté [[evangélium]]a 14. 1-12., illetve Márk evangéliuma 6. 14-29. veszi alapul – azzal indokolja a tettet, hogy János, kit Heródes elfogat, börtönében szüntelenül Heródiás bűnös, buja, kicsapongó élete ellen prédikál, s büntetést hirdet. Heródiás tehát félelme és háborgó lelkiismerete miatt öleti meg a [[próféta|prófétát]].
Heine azonban másként látja: "Bár a Bibliában nem így áll – írja –, a nép [[monda|mondáiban]] mégis úgy maradt fenn, hogy Heródiás szerelmes volt egykor Jánosba, mert vajon követeli-e olyan férfi fejét egy asszony, akit nem szeret?"
Ezen a gondolaton Wilde csupán annyit változtatváltoztatott, hogy Saloméval kívántatjakívántatta meg Jánost, és a tánc szörnyű jutalmának követelését nem az anya, hanem a leány szájába adjaadta. Így teszitette Salomét a történet főszereplőjévé.
Gomerz Carille, Wilde barátja [[1906]]-ban a [[münchen]]i Insel-Almanachban pontosan leírjaleírta, hogy a költőt mennyire foglalkoztatta a hercegnő hús-vér alakja. Milyen volt, vagy még inkább: milyen legyen? Wilde [[Spanyolország]]ba akart utazni, hogy a Prádóban [[Tiziano Vecellio|Tiziáno]] Saloméját láthassa. Azt a képet, mely előtt [[Jacopo Tintoretto|Tintoretto]] így kiáltott fel: "Végre valaki, aki vonagló húst fest!" Látni akarta Stanzioni és Veronese képeit. Nem múlt el nap, hogy ne beszélt, álmodozott volna a [[zsidók|zsidó]] hercegnőről. Órákig álldogált az ékszerboltok kirakata előtt, hogy kiszemelje azokat az ékszereket, melyek ideálisan illenének képzelete bálványának testére. A boltokban található legbujább szöveteket sem találta elég megfelelőnek, hogy stílszerűen takarják Heródes unokahúgának észbontó meztelenségét. Egy este az utca közepén megállt, és így szólt hirtelen: "Teljesen meztelenül jobb lenne. Nem gondolja? Minden ruha nélkül, de drágakövekkel bőségesen borítva. Ékszerek csengenek, csilingelnek a hajában, csuklóján a karján, a nyaka körül, ékszerek övezik a csípőjét. Egy ártatlan Saloméról, aki csupán anyja eszköze, hallani sem akarok. Nem, nem, Salome tudja, mit tesz. [[Leonardo da Vinci|Leonardo]] úgy festette meg, hogy az ajkak tükrözik a szív kegyetlenségét."
== Jellemzése ==
|
