„Habsburg-család” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
a (KaposváriL átnevezte a(z) Habsburg család lapot Habsburg-család lapra az átirányítást felülírva: A Magyar helyesírás szabályai 12. kiadásának 166. pontja: "Az uralkodóházat jelentő ház, család és dinasztia szót kötőjelle…)
[[Fájl:Flag of the Habsburg Monarchy.svg|bélyegkép|A Habsburgok zászlaja, mely a [[kiegyezés]]ig az Osztrák Császárság zászlajaként is szolgált, azután pedig az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] osztrák felének zászlajaként]]
[[Fájl:Wappen röm.kaiser.JPG|bélyegkép|A Habsburg császár címere, számos területével.]]
A '''Habsburg -család''' ([[1740]]-ig, illetve a magyar trónon [[1780]]-ig '''[[Habsburg-ház]]'''; [[1745]]-től, illetve 1780-tól '''[[Habsburg–Lotaringiai-ház]]''') [[Európa]] egyik legjelentősebb uralkodói családja volt, amely német királyok, német-római császárok, cseh, magyar, spanyol és portugál királyok sorát adta. A család tagjai emellett különböző időszakokban számtalan itáliai és németországi hercegség, választófejedelemség stb. urai voltak.
 
== A család eredete ==
 
A család eredete a [[10. század]]ig nyúlik vissza. Az első név szerint ismert ős Gazdag Guntram volt, bár ő még nem viselte a Habsburg nevet ([[973]]-ban halt meg). A Habsburg név a [[11. század]]ban ragadt az [[alemann]] eredetű családra, amikor [[II. Ottó német-római császár|II. Ottó]] (meghalt 1111) a mai [[Svájc]] területén, [[Aargau]] kantonban, az [[Aare]] és a [[Reuss]] folyók egybefolyásánál fekvő [[Habichtsburg]] grófja lett. Más forrás szerint Habichtsburgot Guntram unokája, Werner építtette, aki egyébként [[1002]]-től már [[strassburg]]i püspök volt. A vár neve magyarul Héjavárat jelent, és innen ered az ismert Habsburg családi címer is.
 
Birtokaik kezdetben főleg a sváb hercegségben terültek el, amit később [[elzász]]i területekkel egészítettek ki (egyes források szerint ezzel ellentétben az elzászi birtokok jelentették a kezdeti törzsterületet). Később a svájci területekről elüldözték őket a svájciak, és ezzel nagyjából egyidejűleg a magyarok és csehek közötti ellentéteket kihasználva megszerezték maguknak első kelet-[[ausztria]]i birtokaikat.
 
[[Fájl:Habsburg Map 1547.jpg|bélyegkép|jobbra|450px|A Habsburgok által uralt területek Európában a [[mühlbergi csata]] után (1547), a ''The Cambridge Modern History Atlas''ban (1912) – zöld színnel jelölve, a [[Német-római Birodalom]] és a [[Castilia]]i Újvilági területeket nem tartalmazza a térkép.]]
 
[[1496]]-ban [[I. Miksa német-római császár|I. Miksa]] német király ([[1508]]-tól [[Nyugati császárok listája|német-római császár]]) fia, [[I. Fülöp kasztíliai király|IV. (Szép) Fülöp]], aki ekkor anyja, [[I. Mária burgundi hercegnő|Burgundi Mária]] örököseként már [[Németalföld]] teljes jogú uralkodója volt, [[II. Johanna kasztíliai királynő|Johannát]], [[I. Izabella kasztíliai királynő|I. (Katolikus) Izabella]] [[Kasztília uralkodóinak listája|kasztíliai királynő]] és [[II. Ferdinánd aragóniai király|II. (Katolikus) Ferdinánd]] [[Aragónia uralkodóinak listája|aragón király]] másodszülött lányát vette feleségül, miközben Fülöp húga, [[Habsburg Margit savoyai hercegné|Margit]], [[1497]]-ben [[Aragóniai János asztúriai herceg|János]] kasztíliai és [[aragónia]]i trónörököshöz ment férjhez. János viszont még [[1497]]-ben meghalt, és a kasztíliai királyi családban bekövetkezett tragédiák következtében [[1500]]-ban Fülöp felesége, Johanna lett a trón örököse. Hivatalosan [[1502]]-ben nevezték ki Johannát Kasztília és Aragónia trónörökösévé, mikor a férjével személyesen ellátogatott Kasztíliába és Aragóniába. A Kasztíliai Királyságban Johanna (később őt nevezték Őrült Johannának) [[1504]]-től uralkodott, [[1506]]-tól férjével, I. Fülöppel, az Aragóniai Királyságban már férje halála után [[1516]]-ban lett uralkodó. A két királyság formálisan megtartotta különállását, és csak perszonálunió kötötte őket egymáshoz. Szép Fülöp [[1506]]-ban meghalt, ezért [[1516]]-tól a mentális betegségben szenvedő Johanna idősebbik fia, [[V. Károly német-római császár|Habsburg Károly]] ([[1500]]–[[1558]]) főherceg lett az anyja mellett előbb [[régens]], majd társuralkodó, aki az apai nagyapja, [[I. Miksa német-római császár|I. Miksa]] császár [[1519]]-ben bekövetkezett halála után a német területeket is megszerezte. [[1519]]-től öröklés útján automatikusan [[Ausztria uralkodó hercegeinek és főhercegeinek listája|Ausztria főhercegévé]] vált, míg választás révén nyerte el előbb [[1520]]-tól a [[Német királyok listája|német királyi]], majd [[1530]]-tól a [[Nyugati császárok listája|császári címet]]. Károly, miközben – egy hétéves időszakot leszámítva – a felesége, [[Portugáliai Izabella német-római császárné|Portugáliai Izabella]], illetve a helytartói útján kormányozta a hispániai királyságokat, elsősorban német birodalmi ügyekkel (emellett pedig főleg Itáliával és Németalfölddel) foglalkozott, az ausztriai tartományokat öccsére, [[I. Ferdinánd magyar király|Ferdinándra]] bízta, aki [[1526]]-ban a sógora, [[II. Lajos magyar király|II. Lajos]] halála után a felesége, Lajos nővére, [[Jagelló Anna magyar királyné|Jagelló Anna]] jogán megörökölte a magyar és cseh királyságokat. Károly [[1556]]-ban visszavonult az uralkodástól, és birodalmát kétfelé osztotta: a hispániai királyságok, Kasztília és Aragónia annak ekkor már terjedelmes tengerentúli birtokaival valamint Nápollyal és Németalfölddel együtt a fiáé, [[II. Fülöp spanyol király|II. Fülöpé]] lett, míg a német-római császári címet és a németországi birtokokat Ferdinánd kapta meg. A Károly alatt kialakított abszolutizmus és az erősen központosított monarchia lehetővé tette, hogy offenzív (hódító) politikát folytassanak a királyok. Ennek köszönhetően Európa legerősebb hatalmává vált a Hispániai (spanyol) terület. A spanyol hatalom a 16. században európai (politikai-katonai) hegemóniára tett szert, II. Fülöp rendelkezett a legerősebb és legmodernebb hadsereggel. II. Fülöp lelkiismeretes, buzgó hivatalnok módjára, szinte a legapróbb ügyekkel is foglalkozott. Fia, [[III. Fülöp spanyol király|III. Fülöp]] ([[1598]]–[[1621]]), és unokája [[IV. Fülöp spanyol király|IV. Fülöp]] ([[1621]]–[[1665]]) nem törődtek a birodalommal, a kormányzást kegyenceikre bízták, akik a saját hasznukat részesítették előnyben a birodaloméval szemben. A Habsburg túlsúly megtörésére irányult a harmincéves háború amely vallási köntösbe öltöztetve tört ki. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a már évtizedek óta recsegő-ropogó spanyol birodalom végleg elveszítse európai hegemóniáját, és azt tőle [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajos]] Franciaországa ragadta el. A Habsburg -család osztrák és spanyol ága között 200 év alatt megkötött 11 házasság közül kilenc első unokatestvérek vagy nagybácsi–unokahúg között jött létre. Az utolsó spanyol Habsburgot, [[II. Károly spanyol király|II. Károlyt]] ([[1665]]–[[1700]]), akinek az anyja, [[Habsburg Mária Anna spanyol királyné|Mária Anna]] és az apja, IV. Fülöp között kötött házasság is nagybácsi–unokahúg viszony volt, kevésbé érdekelték az államügyek, helyette [[1696]]-ig az édesanyja [[Habsburg Mária Anna spanyol királyné|Habsburg Mária Anna]], majd annak halála után, [[1696]]-tól [[1700]]-ig kegyencei kormányozták a spanyol királyságokat.
 
[[II. Károly spanyol király|II. Károly]] gyermektelenül hunyt el, és végrendeletében a nővére, [[Ausztriai Mária Terézia francia királyné|Mária Terézia]] és [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajos]] unokáját, [[V. Fülöp spanyol király|Fülöpöt]], Anjou hercegét tette meg örökösévé. Az ezt követő [[spanyol örökösödési háború]]ban a Habsburgok és szövetségeseik, például az angolok, [[John Churchill]]nek, Marlborough hercegének a vezetésével többször is győzelmet arattak a franciák felett. A [[Katalónia|katalánok]] és az [[aragónia]]iak [[III. Károly magyar király|Károly]] főherceghez csatlakoztak, akit [[1706]]-ban [[Madrid]]ban is a spanyol királyságok uralkodójává is kikiáltottak, de őt hivatalosan nem ismerték el később III. Károlynak. Őt azonban [[I. József magyar király|I. József]] császár halála után ''VI. Károly'' néven [[Nyugati császárok listája|német-római császárnak]] is megválasztották, ekkor Anglia és a [[Habsburg Birodalom]] szövetsége felbomlott, és végül [[V. Fülöp spanyol király|V. Fülöpöt]] ismerték el spanyol királynak ([[Utrechti béke (1713)|utrechti egyezmény]]), ezzel a spanyol korona véglegesen a [[Bourbon-ház|Bourbonok]] kezére jutott.