„Nagyboldogasszony” változatai közötti eltérés

[[File:Statue of St Stephen near St. Mattias Cathedral Budapest, Hungary, Eastern Europe, 5 January 2014.jpg|balra|bélyegkép|A budavári [[Mátyás-templom|Nagyboldogasszony templom]] és [[I. István magyar király|Szent István]] király lovas szobra a [[Halászbástya|Halászbástyán]]]]

Nagyboldogasszony napja sokfelé búcsúnap: a [[Moldvai csángók|moldvai csángó]] magyarok ezen a napon virágot, gyógynövényt szentelnek, hogy ennek füstjével kezeljék a betegeket. A [[Muravidék]]en „dologtiltó nap”, nem szabad sütni, mert a tűz kitör a kemencéből. A [[Drávaköz|Drávaszögben]] azt tartották, hogy ezen a napon keresztet kell vágni a gyümölcsfába, hogy egészséges legyen, és sokat teremjen. A két Boldogasszony-ünnep köze, vagyis nagyboldogasszony (augusztus 15.) és [[kisboldogasszony]] vagy Kisasszony vagyis Mária születésnapja ([[szeptember 8.]]) varázserejű időszaknak számít, ekkor kell szedni a gyógyfüveket, ki kell szellőztetni a hombárt, s a téli holmit, a ruhafélét, hogy a moly bele ne essen. A búzát is ekkor kell megszellőztetni, hogy ne legyen dohos, és ne essen bele a zsizsik. A hiedelem szerint az ebben az időszakban ültetett tyúk az összes tojását ki fogja költeni.

Az ünnephez kapcsolódó úgynevezett [[Mária-virrasztás]] szokása azt a hitet tette hagyománnyá, amely szerint a napfelkeltében meg lehet látni ezen a napon a „Napba öltözött Boldogasszonyt”. A [[20. század]] elején az egész magyar nyelvterületen élt a nagyboldogasszonyi virágszentelés, virágáldás népi szokása, amikor is virágszentelést tartanak, és virágokból koporsót (Mária-koporsót) készítenek. A megszentelt illatos füveket később a halott koporsójába tették (hogy Máriához hasonlóan dicsőségre jusson), beépítették a ház alapjába, vagy a csecsemő bölcsőjébe vagy az új pár ágyába tették.<ref name=patron/>