Főmenü megnyitása

Módosítások

a
Nyelvtani javítás kézi ellenőrzéssel: a szóvégi magánhangzó megnyúlik a toldalék előtt. (Idegen szavaknál és neveknél is, lásd OH. 276. oldal.)
A producerek javaslatára Antonioni társrendezőnek [[Wim Wenders]]t kérte fel, aki az egyes epizódokat összefűző jeleneteket, valamint a prológust és az epilógust készítette. Antonioni kezdetben vonakodott attól, hogy a rendezői feladatokat megossza valakivel, de a producerek csak ezzel a feltétellel támogatták a filmet. Az elképzelés, hogy Wenders legyen Antonioni társrendezője, nem volt váratlan: Antonioni és Wenders az [[1982-es cannes-i filmfesztivál]]on ismerkedett meg. Már a nyolcvanas években felmerült egy Wendersszel közösen készülő film tervének gondolata, de a film végül nem valósult meg.<ref name="fv1"/> Antonioni bizalmatlan volt Wendersszel szemben, ami érthető, hiszen a nagy tekintélyű rendező számára korábban elképzelhetetlen volt, hogy valaki más is befolyással legyen filmjére. Wenders társrendező státusza is kompromisszumokkal járt, kevesebb alkotói szabadsága volt a forgatáson korábbi filmjeihez képest.<ref name="fv1"/>
 
A forgatás [[1994 a filmművészetben|1994]]. novemberétől 1995. tavaszáig tartott,<ref name="fv1"/> a felvételei többek között [[Ferrara|Ferrarában]], [[Portofino|Portofinóban]]ban, [[Aix-en-Provence]]-ban és [[Párizs]]ban készültek.<ref name="wenders"/> Antonioni állapota megnehezítette a forgatást, csak pár olasz szóval, gesztusokkal és rajzokkal tudott kommunikálni, melyben felesége, Enirca volt a segítségére. Az idős rendező minimális instrukciói egyszerre jelentettek kihívást és szabadságot a színészek számára. A két rendező munkamódszere és filmes látásmódja közötti különbségek nem egyszer kiütköztek a forgatás során, melyek olykor feszültséghez is vezettek.<ref name="fv1"/>
 
Wenders csak azután láthatott munkához, hogy Antonioni leforgatta a maga négy történetét. Az elkészült felvételeket végül Antonioni vágta össze, kihagyva Wenders munkájának nagy részét.<ref name="fv">{{cite journal|last=Kövesdy|first=Gábor|title=Az elveszett bizonytalanság|journal=[[Filmvilág]]|volume=XXXIX|issue=09|pages=10-12|issn=1428-3872|year=1996|month=szeptember|language=magyar|url=http://www.filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=364|quotes=no}}</ref> Wenders értetlenül és csalódottan fogadta Antonioni végső változatát, melyben még elképzeléseihez képest is kevesebb szerep jutott az általa forgatott kerettörténetnek. Úgy véli, hogy Antonioni epizódjainak érvényesüléséhez nem érezte szükségét az átkötő jeleneteknek. ''„Az amit szavakkal soha nem tudott elmondani, értésemre adta a vágás útján.”'' – írta Wenders a közös forgatásról vezetett naplójában.<ref name="fv1"/><ref>Wim Wenders: ''My Time With Antonioni: The Diary of an Extraordinary Experience'' (2000), Faber & Faber, ISBN 978-0571200764</ref> Enrica a forgatásról készített dokumentumfilmet ''Fare un film per me è vivere'' (1996) címmel.<ref>{{cite web|title=Fare un film per me è vivere|url=http://hungarian.imdb.com/title/tt0113011/|publisher=[[Internet Movie Database]]|accessdate=2011-1-18|language=angol}}</ref>
147 347

szerkesztés