„Széchényi Ferenc (politikus)” változatai közötti eltérés

[[Gróf]] [[sárvár]]-felsővidéki '''Széchényi Ferenc''' de Paula György ([[Fertőszéplak|Széplak]], [[1754]]. [[május 28.]] – [[Bécs]], [[1820]]. [[december 13.]]) államférfi, könyvtár- és múzeumalapító, [[Somogy vármegye]] főispánja, királyi főkamarásmester, [[Aranygyapjas rend|aranygyapjas]] lovag, királyi küldött és biztos, [[Széchenyi István]] édesapja.<ref name="szechenyiferenckeresztelő">{{Cite web|url=https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:XCGC-HSQ|title=familysearch.org Széchenyi Ferenc keresztelője}}</ref>

A főnemesi gróf sárvár-felsővidéki [[Széchényi család]] sarja. Apja, gróf sárvár-felsővidéki [[Széchényi Zsigmond (kamarás)|Széchényi Zsigmond]] ([[1720]]-[[1769]]), huszárkapitány, császári és király kamarás, anyja, [[Cirák|czirákicirák]]i és gróf [[Dénesfalva|dénesfalvi]] gróf Cziráky Mária ([[1724]]-[[1787]]) volt. Ferenc, házasságuk hatodik gyermeke volt; ugyanazt a keresztnevet kapta mint a 3 évesen elhunyt bátyja, Széchényi Ferenc ([[1711]]-–[[1714]]). Tanulmányai befejeztével 1776. december 12-étől a [[kőszeg]]i kerületi tábla ülnöke, 1783. augusztus 17-étől a báni tábla elnöke és egyben a horvát bán helyettese. [[II. József magyar király|II. József]] uralkodása alatt több [[vármegye]] főispáni helytartója és királyi biztosa. 1785. március 9-én valóságos belső titkos tanácsosi címet nyert és április 18-án pécsi kerületi királyi biztos valamint Somogy, Baranya, Verőce és Szerém vármegyék adminisztrátora lett.

Amikor a kalapos[[II. József magyar király|„kalapos király”]] egymás után adta ki azon rendeleteket, amelyek célja [[Magyarország]] és [[Erdély]]£ germanizálása és a nemzet rendi alkotmányának megsemmisítése volt, Széchényi nem akart céljainak eszköze lenni, ezért minden tisztségéről lemondott és a magánéletbe vonult vissza.

Az [[1790–91-es országgyűlés|1790-es országgyűlés]] után újra hivatalba lépett, majd [[II. Lipót magyar király|II. Lipót]] küldöttjeként [[Nápoly]]ban is járt, hogy a nápolyi királynak a koronázási emlékérmet átadja.

1792-ben megkapta a [[Szent Januárius-rendetrend]]et. 1798. április 6-án [[Somogy vármegye]] főispánja lett (beiktatása július 4-én történt) és mint királyi biztosra, reá bízták a [[Dráva]] és [[Mura]] folyók szabályozását. 1799. október 1-jén a [[Hétszemélyes Tábla]] elnöke, december 6-án királyi főkamarásmester, december 23-án helyettes országbíró lett.

1802. november 25-i dátummal {{szám|11884}} nyomtatványból, {{szám|15000}} kötet könyvből és 1152 kéziratból álló gyűjteményét a magyar nemzetnek adományozta, amit később [[Nagycenk|cenki]] gyűjteményének 6000 rézmetszetével és 9206 kötet könyvével egészített ki. Azonban mindezek előtt elkészítetteelkészíttette a leendő könyvtár katalógusát is, ezt a maga költségén kinyomatta, majd belőle egy-egy példányt a külföldi uralkodóknak, a külföldi tudományos intézeteknek, valamint hazai és külföldi tudósoknak is megküldött. Ezt a dátumot tekintjük az [[Országos Széchényi Könyvtár]] és [[Magyar Nemzeti Múzeum]] megalapítási évének is. Később [[József nádor]] indítványozta a Magyar Nemzeti Múzeum, mint a magyar vonatkozások gyűjteményének létrehozását, amelyhez hozzátartozna a Széchényi Ferenc által 1802-ben megalapított Nemzeti Könyvtár is. [[1808]]-ban létre is jött az intézmény. Bőkezű adományaiért és szolgálatainak elismeréséért érdemeit 1807-ben az országgyűlés törvénybe iktatta (XXIV. törvénycikk).

Az ő gyűjteményéből való egy 1781-17831781–1783 tátájántáján keletkezett kétkötetes kézirat a következő címmel: ''Genealogiae authenticae (?) nonnullarum illustrium ac nobilium Familiarum Hungariae in ordinem alphabeticum redactas''. Fol. lat. nro. 207. Perekből és más forrásokból gyűjtött genealógiákat tartalmaz. Ezek között számos hamis családfa és sok téves adat is van, s ezek más kézirati gyűjteményekbe is bejutottak, de [[Nagy Iván (történész)|Nagy Iván]] szerint (Magyarország családai... Pest, 1865. XII. Zárszó, 512. l.) más adatokkal egybevetve használható és ő maga is gyakran támaszkodott rá.