Főmenü megnyitása

Módosítások

a
hatótávolság mértékegységének levágása (WP:BÜ) AWB
| utazósebesség = 940 km/h
| hatósugár = 680 km
| hatótávolság = 2 600 km
| legnagyobb repülési magasság = 18 300 m
| emelkedőképesség = 210 m/s
Az '''F–4 Phantom II''' két hajtóműves, [[szuperszonikus]] [[repülőgép-hordozó]] fedélzeti [[vadászbombázó]] repülőgép, melyet az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokban]] a [[McDonnell Douglas]] fejlesztett ki az [[1950-es évek]]re. Alkalmazták légi fölény, csapásmérő és felderítő feladatokra is, nagy mennyiségben épült és több mint 40 évvel a bemutatása után is üzemelteti néhány ország légiereje.
 
Az 1960-as, 1970.es évek egyik legkorszerűbb, legsokoldalúbb harcászati repülőgépe volt, kilenc felfüggesztési csomópontján több mint 8400  kg-nyi fegyvert tudott 600  km feletti hatósugáron belül bevetni. Légiharc-rakétáktól a hagyományos siklóbombákon túl precíziós csapásmérésre és képessé tették, nagy számban a vietnami háborúban került bevetésre. 1959-től [[F–4 Phantom II#Rekordok|tizenhat repülési rekordot állítottak fel a típussal]], köztük abszolút sebességi és csúcsmagassági rekordokat.
 
== Története ==
 
==== Egyéb függesztmények ====
A típus háromféle [[tüzelőanyag-póttartály]]t alkalmazhatott: a szárnyfelek alatti külső csomópontokra a McDonnell 1400 literes (370 gallonos), 6604 &nbsp;mm (260 hüvelyk) hosszú tartályát, a Sargent Fletcher azonos térfogatú, de nagyobb átmérőjű, rövidebb, 6096 &nbsp;mm (240 hüvelyk) hosszú tartályát, valamint a törzsközép alatti [[fegyverfelfüggesztő csomópont]]ra a McDonnell 2271 literes (600 gallonos), 6604 &nbsp;mm (260 hüvelyk) hosszú tartályát.<ref>Lásd Squadron/Signal in Action No.65, 12. oldal.</ref><ref>A [[gallon]] literbe való átszámításához az amerikai gallon lett alkalmazva (3,7854 liter).</ref>
 
A vietnami háború idején az 1970-es évek legelejétől a megnövekedett észak-vietnami légvédelmirakéta-fenyegetettség miatt a bal vagy jobb első Sparrow rakéta helyére, a 3. és 6. számú felfüggesztési pontokon, rádióelektronikai-lefogó (ún. „zavaró”) konténert alkalmaztak. Ilyenek voltak az AN/ALQ–101, az AN/ALQ–119 és később az AN/ALQ–131 konténerek. A dél-vietnami vietkong állások támadásakor AIM–7-et rendszerint nem is függesztettek fel az elhanyagolható MiG-veszély miatt.
== Típusváltozatai ==
=== F–4A ===
A típus első, alapváltozata az '''F4H–1F''' típusjelet viselte, kétüléses, hordozófedélzeti egyfeladatú vadászrepülőgépe volt a Haditengerészetnek. J79–GE–2 és J79–GE–2A gázturbinák hajtották, egyenként 71,6 &nbsp;kN maximális tolóerővel. A Phantom II nevet 1959-ben adták a típusnak, átnevezve F–4A-ra pedig 1962-ben lett. Összesen 45 darab készült belőle, a két prototípussal együtt összesen 47 darab. A prototípusokkal együtt az első 18 darab még az áramvonalasabb, alacsonyabb kabintetővel és a kisebb átmérőjű orral épült, azonban a radarantenna átmérőjének megnövelése miatt módosították az orr átmérőjét is, majd emiatt megemelték a pilótafülkét a jobb kitekintés miatt. A 47 darab gép utolsó 29 példánya már a későbbiekben ismert, végleges formát kapta (az utolsó ''A'' a ''BuNo 148275''-es). Az ''F4H–1/F–4B'' ettől külsőre csak a beömlőnyílás megváltoztatásában tért el.
 
==== TF–4A ====
 
=== F–4B ===
Az első, nagy sorozatban gyártott haditengerészeti változat, '''F4H–1''' típusjellel. Ezt a jelzést 1962. szeptember 18-án ''F–4B''-re változtatták, amikor az USAF és a US Navy jelölésrendszerét egységesítették.{{refhely|McLelland, 2015|41. o.|azonos=McLelland_2015-41}} Kétülésesként, továbbfejlesztett avionikával immár vadászbombázó feladatkört látott el. Alkalmazta mind a Haditengerészet, mind a Tengerészgyalogság. A törővégi szárnyszakaszon lehajtható belépőéleket alakítottak ki. Két J79–GE–8A, vagy J79–GE–8B gázturbinát építettek be, egyenként 75,4 &nbsp;kN maximális tolóerővel. Összesen 649 darabot építettek belőle.
 
==== F–4G(B) ====
;RF–4B: Eredetileg '''F4H–1P''' típusjellel álltak hadrendbe, az ''F4H–1/F–4B'' harcászati felderítő alváltozata, egyedül az Amerikai Tengerészgyalogság rendszeresítette. Az orrszekciót nyújtották meg 1,4 méterre (4 láb 9 hüvelykkel) a kisebb AN/APQ–99 rádiólokátornak. Ez alá három fényképezőgép-szekciót helyeztek el a KS–87-nek, amely egy ferde tengelyben lefelé beállított gép, a KA–87 kis magasságban üzemeltethető gépnek és a KA–55A-nak, vagy KA–91-nek, melyek nagy magasságban üzemeltethető panorámakamerák. Beépítettek egy AN/APQ–102 felderítő SLAR-t, egy AN/AAD–4 infravörös tartományban pásztázó rendszert, és egy ALQ–126 ECM szettet. A KS–72, vagy KS–85 fényképezőgépek forgatható foglalatban lettek elhelyezve, ezeket repülés közben is mozgathatták, szemben a korai RF–4C-kbenivel, melyeket csak a földön pozicionálhatták be. 1975-ben modernizálták őket a ''Project SURE (Sensor Update and Refurbishment Effort)'' keretében. Összesen 46 épült, 1990-ben vonták ki őket. Négy darab veszett el a vietnami háborúban. Az első 1965. március 12-én szállt fel először.
 
;RF–4C: Bármely napszakban bevethető harcászati felderítő változat az Amerikai Légierő részére kifejlesztve, az ''F–4C'' sárkányán alapul. Lokátora egy AN/APQ–99, mely később AN/APQ–172-re lett lecserélve. Avionikai és más elektronikai felszereltsége hasonló az ''RF–4B''-éhez, azonban többféle fényképezőgép típus alkalmazására lett felkészítve, köztük a törzsközépi felfüggesztési csomópontra a nagyméretű ''HIAC–1 LOROP (Long Range Oblique Photography)'' fényképezőgépet is, mellyel akár 160 &nbsp;km (100 mérföld) távolságból is nagy felbontású fényképeket lehet készíteni. Ezt a kamerarendszert eredetileg az RB–57F-hez fejlesztették ki.<ref>[http://fas.org/irp/program/collect/rf-4.htm RF-4B/C]</ref> Több repülőgép egy tágasabb, áramvonalasabb orrot kapott. Alváltozat is létrejött, az '''''RF–4C(H)''''', amely éjszakai bevetésekre lett felkészítve, infravörös tartományú felderítési képességgel a [[Shed Light hadművelet]] idejére, visszaalakítva nem lettek. Attól függetlenül, hogy önvédelmi képességei korlátozottak voltak, a törzsközépi felfüggesztésen meghagyták az atomfegyver-bevetési képességeket. Az alabamai, nevadai és az ''RF-4 Fighter Weapons School'' gépei át lettek kissé alakítva, [[AIM–9 Sidewinder]] légiharc-rakéták hordozására és bevetésére. Ezek a modernizált gépek az Alabamai és Nevadai Légi Nemzeti Gárda állományában részt vettek az [[öbölháború]]ban, járőrfeladatokat is ellátva. A szovjet légvédelem az 1970-es években – 1973-ban és 1976-ban – két amerikai–iráni vegyes személyzetű RF–4C-t lőtt le az iráni telepítésű és működtetésű [[Project Dark Gene]] felderítőprogram idején.<ref>Lásd a [http://www.spyflight.co.uk/darkgene.htm Project Dark Gene and Project Ibex] cikket.</ref> 503 darab épült belőle.
 
;RF–4E: Önvédelmi fegyverekkel nem rendelkező, rádiólokátor nélküli felderítő változat az ''F–4E'' sárkányán, csak külföldi, exporteladásra kifejlesztve. A legtöbb felhasználónak fegyverzet bevetésére is alkalmassá tették (feltehetőleg lokátorvezérlésű légiharc-rakéták kivételével). Több Luftwaffe-s gép módosítva lett ELINT-bevetések végrehajtására a ''Peace Trout'' program keretében. Összesen 149 darab épült, melyből a német, a török, a görög, az izraeli és a dél-koreai légierők vásároltak.
;Operation Top Flight:
*1959. december 6-án a második XF4H–1 prototípus, a ''142260''-as, egy „zoom climb” emelkedés-sorozatot hajtott végre egészen {{szám|30040}} méter ({{szám|98557}} láb) magasságig. A Haditengerészettől ''ifj. Lawrence E. Flint'' parancsnok (Commander; alezredes) Mach 2,5-ig gyorsította a repülőgépet {{szám|14330}} méteren és {{szám|27430}} méterig 45°-os szögben emelkedett a repülőgéppel. Ezt követően leállította a turbinákat, majd siklásban tovább emelkedett a csúcsmagasságig. Ezt követően visszaereszkedett {{szám|21300}} méterre, majd Flint újraindította a hajtóműveket és folytatta a repülést normális üzemben.
*1960. szeptember 5-én egy ''F4H–1'' egy 500 &nbsp;km-es zárt körben átlagosan 1958,16 &nbsp;km/h-val repült.
*1960. szeptember 25-én egy ''F4H–1F'' (később ''F–4A)'' 100 &nbsp;km-es zárt körben átlagosan 2237,37 &nbsp;km/h-s sebességet ért el. Ennek FAI regisztrációs száma a ''8898'' lett.
 
[[Fájl:A3D-2 refueling F4H-1F during Project LANA 1961.jpeg|bélyegkép|jobbra|250px|A ''148261''-es sorozatszámú F4H–1F (1962-től F–4A) kerozinújratöltést végez egy A3D–2-ből 1961. május 24-én a ''LANA projekt'' keretében. A gépet a VF–101 Grim Reapers ''Detachment A'' repülte akkor]]
;Operation LANA: Az amerikai haditengerészeti repülés ötvenedik évfordulója alkalmából (az ''L'' a római ötvenes számot jelöli, az ''ANA'' pedig az ''Anniversary of Naval Aviation'' rövidítése) 1961. május 24-én öt darab F4H–1F Phantom II (148261, 148266, 148270, ...) repülte át az amerikai kontinenst. A repülési távokat három órán belül teljesítették, ami alatt többszöri légi utántöltést hajtottak végre. A leggyorsabb repülőgép, amely a Los Angeles–New York útvonalat repülte le, átlagosan 1400,28 &nbsp;km/h-s sebességgel repült és repülési ideje 2 óra 47 perc volt. Ezzel az eredménnyel a pilóta, aki később NASA űrhajós lett, [[Richard F. Gordon]] hadnagy és RIO-ja Bobbie Young hadnagy, 1961-ben megnyerte a [[Bendix-kupa|Bendix-kupát]].
<!--
;Operation Sageburner: On 28 August 1961, a F4H-1F Phantom II averaged 1,452.777 kilometers per hour (902.714 miles per hour) over a 3 mi (4.82 km) course flying below 125 feet (38.1 m) at all times.[4] Commander J.L. Felsman, USN was killed during the first attempt at this record on 18 May 1961 when his aircraft disintegrated in the air after pitch damper failure.[39]
* {{cite book |last= Drendel |first= Lou |title= F4 Phantom II |year= 1972 |publisher= Squadron/Signal Publications, Aircraft in Action No.5 |location= |language= angol |id= ISBN 0-89747-004-4 |pages= }}
* {{cite book |last= Davis |first= Larry |title= F-4 Phantom II |year= 1984 |publisher= Squadron/Signal Publications, Aircraft in Action No.65 |location= |language= angol |id= ISBN 0-89747-154-7 |pages= }}
 
* {{cite book |last= Verlinden |first= François |coauthors= Peeters, Willy |title= McDonnell Douglas F-4E Phantom II |year= 1990 |publisher= Verlinden Publications, Lock on No.8 |location= |language= angol |id= ISBN 90-70932-20-2 |pages= }}
* {{cite book |last= Peeters |first= Willy |coauthors= |title= McDonnell Douglas F-4J/FGR.1 & FGR.2 Phantom II |year= 1990 |publisher= Verlinden Publications, Lock on No.10 |location= |language= angol |id= ISBN 90-70932-23-7 |pages= }}
 
* {{hely|McLelland, 2015}}{{cite book |last= |first= |editor=Tim McLelland |title=F-4 Phantom. The St. Louis Slugger |series=Aeroplane Illustrated |year=2015 |publisher=Key Publishing Ltd. |location=Stamford |language=angol |id=ISBN 978-1-909786-17-2 |pages=}}
 
* {{hely|Scramble, F-4 Production List}}{{cite web |url=http://wiki.scramble.nl/index.php/McDonnell_Douglas_F-4_Phantom_II_-_Production_List |title=McDonnell Douglas F-4 Phantom II - Production List |date=2009-09-30 |accessdate=2015-12-28 |format=html |publisher=Scramble - The Aviation Magazine |language=angol }}
 
14 632

szerkesztés