„Sea Harrier” változatai közötti eltérés

a
mértékegységek levágása (WP:BÜ) AWB
a (Removing Link GA template (handled by wikidata))
a (mértékegységek levágása (WP:BÜ) AWB)
| fesztáv = 7,60 m
| magasság = 3,71 m
| szárnyfelület = 18,68
| szerkezeti tömeg = 6374 kg
| tömeg üzemanyaggal = 7 830 kg
== Típusváltozatok ==
=== Sea Harrier FRS.1 ===
A repülőgép új orr-részt kapott, ebben helyezték el a Ferranti [[Blue Fox]] [[repülőgép-fedélzeti rádiólokátor|radarját]]. A [[Westland Lynx|Lynx]] helikopterek számára kifejlesztett [[Sea Spray]] továbbfejlesztésével hozták létre, négy fő üzemmóddal (keresés, légi célok támadása, földi célok támadása, előre kisugárzás). A kortársakhoz képest meglehetősen egyszerű berendezés volt (pl. lefelé néző üzemmód nem volt benne), ezt ellensúlyozta kis tömege és megbízhatósága.
 
A repülőgép teljesen új navigációs berendezést kapott, mert a szárazföldi változat berendezésének giroszkópjait csak teljesen álló helyzetben lehetett felpörgetni, erre pedig a repülőgép-hordozókon, melyek mindig mozognak, nincsen lehetőség. A navigációs rendszer a ''Decca 72'' [[dopplerradar]] köré épült.
A ''Phase II Update'' program keretében korszerűsített repülőgép első felszállására [[1988]]. [[szeptember 19.|szeptember 19-én]] került sor, hadrendbe [[1993]] szeptemberében állt. Összesen 33 gépet alakítottak át, emellett 18 új gép is épült. Nevük eredetileg ''FRS. 2'' volt, ez a [[kilencvenes évek]] közepén változott ''FA. 2''-re ''(Fighter-Attack)''. A legnagyobb előrelépést a ''Blue Fox'' radar cseréje jelentette a korszerűbb ''Blue Vixen'' típusra. A lokátor, amellett, hogy könnyebb volt, nagyon sok új üzemmódot ismert. Képes volt földháttérben repülő célok érzékelésére ''(look down-shoot down)'', alkalmas volt az egyik cél követése közben, párhuzamosan újabb célt keresni ''(Track While Scan)'', emellett úgy volt kialakítva, hogy kisugárzását a másik repülőgép radarriasztó rendszere ne érzékelje ''(LPI – Low Probability of Intercept)''. Ebből fejlesztették ki a [[JAS 39 Gripen]] [[PS/05A]] radarját.
 
A repülőgép arzenáljában – az európai repülőgépek között elsőként – megjelent az [[AIM–120 AMRAAM]] közép-hatótávolságú [[légiharc-rakéta]], ez nagyságrendekkel növelte meg a repülőgép képességeit légi harcban, mert a rosszul manőverező repülőgépnek nem kellett ellenfelét közel engednie, azt viszonylag nagy távolságból le tudta lőni. A külső indítósínen egy-egy rakéta fért el, emellett a gépágyúkonténerek helyére is fel lehetett szerelni az [[AMRAAM]] ''indítósín''ét, egy-egy rakétával, így a gép fegyverzete maximum négy ''AMRAAM'' vagy két ''AMRAAM'' és négy ''Sidewinder'' volt (utóbbiak a dupla külső indítósíneken). (A gépágyúkat a gépek ritkán használták, ezért általában az indítósínek voltak rajtuk.) A pilótakabinba színes kijelzőket és [[HOTAS]] ''(Hands on Throttle and Stick)'' rendszerű kezelőszerveket építettek, utóbbiakkal a pilóta az alapvető légiharc-funkciókat anélkül is eléri, hogy kezét a botkormányról és a gázkarról le kellene vennie. Hajtóműve a [[Pegasus 104]] korszerűsítésével létrehozott ''Pegasus 106'' volt.
 
A gépeket [[2006]]-ban vonták ki végleg a hadrendből, egyik utolsó hadgyakorlatuk Kecskeméten volt. Felmerült annak lehetősége, hogy néhány példányt az Indiai Haditengerészet megvásároljon. Utódtípusuk a [[Harrier II]], majd a [[2010-es évek]]től az [[F–35 Lightning II]] lesz.
29 828

szerkesztés