„Osztrák örökös tartományok” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
7. sor:
A rendi alkotmány eltörlése után a [[Cseh Királyság]] területi újrafelosztása, 1627-ben az volt, hogy az országok támogatásával [[Morvaország]]ban és [[Szilézia|Sziléziában]] is kijelentették az örökölhetőséget, ahogyan azt a [[Pragmatica sanctio]] 1713-ban a [[Magyar Királyság]]ban elrendelte, így a Habsburg-monarchia egységet képezett. Bár a lakosság az eredeti örökös tartományokban elsősorban németekből állt és a Habsburgok uralta ezen területeken évszázadok alatt kiépült a német identitás, a [[18. század]] második felében, amely közös Németországban egy megerősített, dinasztikusan orientált Ausztria-tudatot eredményezett. A nagyfokú autonómia révén, a Habsburg uralkodók először tartották magukat német hercegeknek.
A szándék, hogy a Magyar Királyságot (a magyar korona és az őt támogató országok) az örökös tartományok részének kell tekinteni – miután a Habsburgok a legtöbb országot visszahódították a [[Oszmán Birodalom|töröktől]] – 1867-tól semmis lett, amikor [[I. Ferenc József magyar király]] és [[Wittelsbach Erzsébet magyar királyné]] esetében hivatalosan megkoronázták a magyar királyi párt, [[Budapest]]en demonstrálták ezen államelmélet időszerűtlenségét).
[[I. Miksa német-római császár]] esetében azonban soha nem volt várható, hogy Habsburg-domíniumokat házasság révén a burgundi Mária hercegnő, és amelynek haláleset 1482-ben jött a Habsburg-ház burgundi területeinek (megtartásához a [[Rajna-vidék]]en, főleg [[Hollandia]] területén), és jöttek a spanyol Habsburgok. A később létrehozott [[Osztrák–Magyar Monarchia]] területén, pl. [[Galicia]], [[Bukovina (régió)|Bukovina]] és [[Dalmácia]] esetében a kifejezést szintén nem használják.
| |||