„Szentendrei sorozatgyilkosság” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
44. sor:
A korszak minden apró-cseprő ügyre ráharapó szenzációéhes sajtója kezdetben egyáltalán nem kapta fel az ügyet. Augusztus 21-én [[Dinnyés Lajos]] egy minisztertanácsi ülésen meg is jegyezte, hogy számára úgy tűnik, mintha a sajtó agyon akarná hallgatni az esetet.<ref>Minisztertanácsi jegyzőkönyv; 1947. augusztus 21.</ref> Ennek magyarázata az lehet, hogy a sajtó zöme ekkorra már a hatalomra törő [[Magyar Kommunista Párt]] befolyása alá került, a választásokra készülő pártnak azonban rendkívül rosszkor jött a merénylet. A közrendet fenntartó a rendőrség ugyanis az MKP-s miniszter által irányított belügyi tárcához tartozott. A háború után azonban példátlan méretű és durvaságú [[bűnözés]]i hullám sújtotta az országot, a rendőrséget pedig sorozatos kudarcok érték a közrend helyreállításáért folytatott küzdelemben. A kommunista befolyás alá került sajtó érthetően nem szívesen számolt be a kommunista irányítás alatt álló közrendvédelem kudarcáról.
 
A háború utáni két évben a sajtó rendszeresen beszámolt a szétesett fasiszta hadseregek hazafelé tartó katonái által elkövetett bűncselekményekről. Ezen bűncselekmények azonban a szentendrei esettől gyökeresen eltérő jellegűek, jobbára állat- és termény[[lopás]], illetve a tolvajokat felfedező gazdák ellen irányuló szóbeli fenyegetések voltak. Nem volt jellemző, hogy a kóborló katonák huzamosan és nagyobb számban tartózkodtak volna egy-egy helyen, és érthetetlen az is, hogy miért pont az év utazásra legalkalmasabb időszakában (alacsony folyami vízállások, gyümölcsérés, a gyors megbúvást lehetővé tevő lombos erdők, meleg éjszakák) táboroztak le hosszabb időre egy idegen és ellenséges helyen. A kiránduló csoport elleni támadó viselkedése kifejezetten ellentmondásos. Bár elrejtőzhetett volna a kirándulók elől, a merénylő azonban nem csak elbeszélgetett a túrázókkal, de gondosan be is számolt jelenlétének okáról, 10 társáról, majd a gyilkosság elkövetése után szemtanúkat hátrahagyva menekült el. A Zbórai-birtokon történt vérengzés pontos ideje nem ismert, ugyanakkor nehezen magyarázható, hogy az elkövető miért vállalkozott egy második [[emberölés|gyilkosság]] elkövetésére is, amikor érdeke az lett volna, hogy minél hamarabb és a lehető legjobban eltávolodjon az előző gyilkosság helyszínétől.
 
A Sajtóiroda beszámolt róla, hogy a hatóságok azonosították a tetteseket,<ref name="MOT19470830" /> azonban személyleírásukat és nevüket később sem tették közzé. A gyilkossági ügy lezárásáról kevés tudható. Az ügyben bírósági per nem zajlott, ítéletekről, a tettesek elfogásáról a sajtó nem számolt be. Mindössze 19 évvel később egy újságcikkben olvasható utalás arra, hogy az elkövetőt a törvény utolérte.<ref>''Bizonyítékok kiállítása''; '''Békés Megyei Népújság''', 1976. május 15. p9.</ref> A gyilkosságsorozat azóta csaknem teljesen feledésbe merült.
 
A korabeli propaganda által sulykolt német szállal ellentétben helyi lakosok visszaemlékezései, valamint több más adat szerint aza illetőgyilkosságok elkövetője valójában inkább – egyesek által személyesen is ismerni vélt – [[kozákok|kozák]] vagy [[ukránok|ukrán]] származású, korábbi szovjet katona lehetett; ezt a verziót erősíti az a tény is, hogy a hatóságok végül sohasem adtak hírt az illető elfogásáról.<ref>{{hiv-web |url=http://index.hu/tudomany/tortenelem/2017/08/17/pilisi_tomeggyilkossag_1947-ben_gyerekgyilkossagok_svabuldozes/ |cím=Pótnyomozás 70 év után: tömeggyilkosság a Pilisben |dátum=2017-08-17 |eléré=2017-08-17 |kiadó=index.hu}}</ref>
 
==Források==