„Osztrák örökös tartományok” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
belső hivatkozás |
Belső hivatkozások |
||
13. sor:
Karintia tartomány szintén a Bajor Hercegség részét képezte a kora középkor folyamán. 976-ban emelték önálló hercegséggé a bajor herceg hatalmának csökkentése végett. A [[13. század]]ban a hercegség II. Ottokárhoz került, majd 1276 és 1286 között rövid időre Ausztriával egyesítették. 1286-ban Karintiát a tiroli grófi család szerezte meg, amelynek 1335-ös kihalása után [[IV. Lajos rajnai választófejedelem]] (Bajor Lajos) (1314–1347) a Habsburgoknak adományozta a területet. Fővárosa [[Sankt Vein]], a [[15. század]]tól [[Klagenfurt]] volt. Karintia hercegének hatalma az 1040-ben őrgrófsággá szervezett Krajnára is kiterjedt, amely így Karintiával együtt 1335-ben szállt a Habsburgokra.
A Tiroli Grófság területe a 11. század elejéig volt a Bajor Hercegség része. 1027- ben [[II. Konrád német-római császár]] (1024–1039) választotta le [[Brixen]] és [[Trento|Trient]] püspöke számára, akik közösen uralkodtak felette. A katonai és igazságszolgáltatási feladatok ellátását világi nemesekre, grófokra bízták, akik a 12. század végétől Tirolban lévő székhelyükről kormányoztak. Innen kezdték őket tiroli grófoknak nevezni. Tirolt 1363-ban az osztrák hercegek örökölték meg, és innentől a grófság a Habsburg-család birtokai közé tartozott. A tartomány központja [[Merano|Meran]], a 15. századtól [[Innsbruck]] volt.
Elő-Ausztria valójában nem önálló tartomány volt, hanem elszórtan elhelyezkedő, különböző nagyságú és jogállású területek összessége. Ennek következtében gyakran vita tárgyát képezi, hogy mennyiben sorolható az örökös tartományok közé. A középkor és kora [[újkor]] folyamán, a nemzetközi politikai viszonyok változásának is betudhatóan, az Elő-Ausztriához sorolt területek sokszor változtak. Ehhez a tartományhoz tartoztak kezdetben a Habsburgok ősi észak-[[svájc]]i birtokai [[Aargau kanton|Aargau]], [[Zürichgau]] és [[Thurgau kanton|Thurgau]] tartományokban. Ezeket a Habsburgok a 14-15. század folyamán veszítették el, mivel a területek csatlakoztak a mai Svájc területén megalakult [[Svájc|Eidgenossenschafthoz]] (Zürichgau 1351-ben, Aargau 1415-ben, Thurgau 1460-ban). A területek véglegesen az 1499. szeptember 22-én megkötött [[bázeli béke]] alapján függetlenedtek, amely a [[sváb háború]] (1499. február-szeptember) lezárásaként minden birodalmi joghatóságot megszüntetett az Államszövetség tartományai felett. További ősi Habsburg-birtokok terültek el [[Elzász]]ban és [[Sundgau]]ban, amelyeket az 1648-as [[vesztfáliai béke]] csatolt [[Franciaország]]hoz. A szintén ebben a térségben található [[Breisgau]] és [[Svábföld]], amelyek kezdetben az örökös tartományok részét képezték, a [[napóleoni háborúk]] idején, 1805-ben vesztek el, amikor a Habsburgok kénytelenek voltak lemondani ezekről a területekről [[Baden-Württemberg]] és [[Bajorország]] javára. Az ősi birtokoknál később csatolták Elő-Ausztriához [[Vorarlberg]]et, amelynek nagy része 1375-ben került Habsburg kézre, további területeit a dinasztia 1390 és 1523 között vásárlások útján szerezte meg. [[16. század]]i szerzemény volt [[Hagenau]] (1504), [[Konstanz]] városa (1548) és [[Ortenau]] (két részletben: 1551 és 1556). [[I. Ferenc német-római császár|Lotaringiai Ferenc]] (1745–1765) révén került a családi birtokok közé [[Falkenstein]] (1745/1765), majd 1780-ban [[Tettnang]], végül 1804-ben [[Lindau]] és [[Rothenau]] lett az örökös tartományok része.
| |||