„Kazán-szoros” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Zsuzsakossuth (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Zsuzsakossuth (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
 
{{nincs forrás}}
[[File:Evening at Danube gorge.jpg|bélyegkép|jobbra|260px|Kazán-szoros]]
 
 
 
A '''Kazán-szoros''' folyami [[Szurdok (felszínforma)|szurdok]]völgy a [[Duna|Dunán]] [[Románia]] és [[Szerbia]] között. A [[Vaskapu-szoros]] szakasza, részei a Nagy- és a Kis-Vaskapu-szoros.
 
A szoros a [[miocén]] és a [[pliocén]] korban létezett [[Pannon-tenger]] megszűnésével párhuzamosan jött létre. Az ókorban természetes határként működött a mai [[Erdély]] és a [[Balkán-félsziget]] területei között. A római korban hajózási útvonalként működött. A római kor után, a középkorban nem használták. A szabályozás gondolatát [[Széchenyi István]] vetette fel. A munkálatokat 1834-ben kezdték el, de egy év múlva abbahagyták,és csak 1856-ban folytatták. 1896-ban adták át. Mára állandó vízi út. A szoros alatti részen gátat építettek, szabályozva a szoros vizét. A gát neve Vaskapu lett.
 
==Története==
Azonban a gát miatt eltűnt a magyar török közös fennhatóság alá tartozó [[Ada Kaleh]] sziget, amely mintegy 1800 m hosszú és 500-600 m széles volt.
A Kazán-szoros egy több szakaszból álló, 134 kilóméter hosszú szoros, vagy szurdokvölgy része. (Galambóci szurdok, Gospodin Vir szurdoka, Nagy és Kis Kazán-szoros, Sip-szurdok), mely az ókortól, azaz a nagy népmozgások és a folyami hajózás megindulásától kezdve természetes határként működött a [[Kárpát-medence]] és a [[Balkán-Félsziget]] területei között.
 
A régi időkben az Al-Duna e kritikus szakaszát rendkívüli vízjárási viszonyok jellemezték, mivel a mederben számtalan szikla és zátony akadályozta a haladást. A folyó különböző vízállásainál eltérő, kanyargós utakon hajózhattak csak a bátor kereskedők, minduntalan kockára téve életüket és értékeiket. Innen ered a ˇKazán" elnevezés is, mivel úgy gondolták, hogy a víz mélyén lévő hatalmas, forró üstök miatt fortyog állandóan a víz.
 
==Római kor==
A hajózási akadályok leküzdésével már a római korban is kísérleteztek, mivel a pannóniai területen állomásozó légióiknak a Dunán hajón szállították az élelmiszert, és e szállításokat a Vaskapu zuhatagai gyakran hetekre feltartóztatták. Ennek kiküszöbölésére a jobb part mentén hajózócsatornát építettek védgátakkal és duzzasztógáttal, lehetővé téve ezzel a kis merülésű hajók közlekedését. A sebes vizű folyón a hajók árral szemben történő mozgatását is meg kellett oldani, ezért a sziklafalba rögzített, ácsolt galériát építettek, amelyen lovak vontatták a megrakott bárkákat. A folyón Turnu Severinnél hidat is építettek, kihasználva ehhez a mederben elhelyezkedő sziklákat és zátonyokat is. A római idők elmúltával ezek az építmények fokozatosan elpusztultak, majd a napóleoni háborúk utáni gazdasági visszaesést követően nőtt meg ismét a keleti kereskedelem jelentősége, és egyúttal az Al-Duna közlekedésfejlesztésének szükségessége.
 
==Az Al-Duna szabályozása==
Az Al-Duna szabályozásának gondolatát [[Széchenyi István]] vetette fel, aki 1830-ban szakértők társaságában utazta végig a zátonyokban bővelkedő két Kazán-szorost és a Vaskaput, majd ezt követően, 1833-ban, [[Vásárhelyi Pál]] tervei alapján 1834-ben megkezdődött az építkezés is. A mederből a legveszélyesebb tarajos sziklákat kirobbantották, ezáltal a hajózást legalább évi 152 napon át biztonságossá tették. Anyagi okok miatt a tervekben szereplő hajózóút kiépítése nem volt lehetséges, ezért a Duna bal partján a sziklába 122 kilométer hosszú utat vájtak. Ez nem csak a hajók vontatását, hanem hajózási idényen kívül az áruk szekéren történő szállítását is lehetővé tette. [[I. Ferenc császár]] halála után aazonban a keleti kereskedelem ügye háttérbe szorult, és a munkálatokat abbahagyták, így a folyószabályozás kérdése csak az 1870-es években került ismét napirendre némi diplomáciai huzavona után, mivel a hajóút megépítését főleg az [[Osztrák-Magyar Monarchia]] tartotta fontosnak - a földrajzilag érintett Románia és Szerbia nem - végül 1896-ban adták át, miáltal a Vaskapunál elkészült hajózóúttal a 152 napos hajózási idény 290 napra bővült. Az uszályok árral szembeni mozgatása így is komoly energiát igényelt, csak nagy teljesítményű vontatóhajókkal és esetenként a part mentén haladó mozdonyokkal tudták az uszályokat mozgatni.
 
A mára állandó vízi út meglétéhez az alapvető változást az 1970-es évek elején megépített Vaskapu vízlépcső jelentett, melynek megépítését követően a hajózás egyszerűbbé és biztonságosabbá vált a szorosokban, mivel a Duna megemelkedett vízszintje miatt a gátak visszaduzzasztó hatása 240 km-en érvényesül. A vízszintemelkedés következtében víz alá került többek között a kis [[Ada Kaleh-sziget]] is, valamint több mellékfolyó torkolati szakasza, Orsova régi városrésze, a Széchenyi út is. A szoros alatti részen épített gát szabályozottá tette a szoros vizét. A gát neve Vaskapu lett.
 
==Források==
* Hetedhéthatár [http://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=6799]
==Hivatkozások==
 
[[Kategória:Duna]]