„Család (szociológia)” változatai közötti eltérés

Ezekre a családokra jellemző a szabadidő. Az urbanizáció korszakában jellemző az ipari munkavállalás. A családtagok külön munkahelyen dolgoznak. A nukleáris családok kezdenek elkülönülni. A városokban csak kisebb lakásokra van lehetőség, éppen ezért csak a szülők és gyerekek laknak egy fedél alatt. Ebben a korszakban a nő, mint munkavállaló a családon kívül szerepét tölti be. Eltűnnek a közös termelések, de a közös fogyasztás továbbra is megtalálható. A munkahely és a lakóhely élesen elkülönül. Emiatt nem beszélhetünk szabadidő-munkaidő egybefonódásáról sem. A családok már csak a szabadidejükben tudnak érintkezni. A gyerekmunka a gyári törvényekkel visszaszorul, így az utcára került gyerekekre a dolgozó szülők nem tudnak vigyázni. A gyerekek begyűjtése az iskola-jellegű intézmények feladata volt. A technikai fejlődésével az oktatás jelentősége is megnő. A lakóterek kisebbek és jóval elkülönültebbek, mint korábban. A munkából fáradtan hazaérkező emberek szívesen pihentek és regenerálódtak. Ekkor jelenik meg az elkülönülési vágy, az intimitásra való igény. Az érzelmi szempontok felértékelődnek, nagyobb szerepet kapnak az érzelmek a párválasztásban. Megjelenik az erős szülő-gyerek kötődés. A jogrendszer liberalizálódásával a vallás háttérbe szorul. LehetővéA válikválás asokkal válás!gyakoribbá és jogilag elfogadottá válik.

Megjelenik a monogám házasság (esetleg monogám házasságok sorozata). A nukleáris családok (2 generáció együtt) kerülnek előtérbe. Jellemző a neolokalitás, mely szerint elköltözik az új család az előző generáció lakhelyéről, és új otthont teremt. Erőteljes érzelmi kötődések vannak. Az érdekházasságok száma igen csekély. A legtöbb esetben a férj neve öröklődik tovább, de lehetőség nyílik a feleség nevének továbbvitelére is.